Boltos: Where's your accent from?
En: Hungary.
Boltos: Wow, my niece is from Italy and she sounds similar.
En: Yeah, you know Europe is just like a big melting pot.
Boltos: Sounds pretty much like Glenfield to me.
En: :)
2013. október 22., kedd
2010. május 7., péntek
Letelepedési engedély
Nagyon részletesen nem írom le, hiszen rengetegen megtették már előttem. Kaptok időt, meg pénzt.
November 7.
Kiválasztottak a medencéből pontszámaink alapján (elfogadták az EOI-t). 400 dollárt kértek ezért.
Január 27.
Befogadták az ITA dokumentációnkat. Minden, ami ehhez kellett:
Erkölcsi bizonyítványok hitelesítése: 30 dollár
Orvosi vizsgálat (2 felnőtt, 1 gyerek): 815 dollár.
IELTS tanfolyam és vizsga: 745
Igazolványfotók: 39 dollár
A további szükséges papírok fordítása, hitelesítése itt már nem került pénzbe, mert ezeket megcsinálta Hajnalka a munkavállalási papírokhoz, az immigration meg rendre visszaküldte, újrahasznosítottuk.
Az, hogy mindezt elpostázhattuk, 1400 dollárba került.
Március 8.
Kaptunk egy case officert, aki megnézte az anyagainkat (ez látszott az online nézőkében) és írt egy kedves e-mailt, melyben biztosított minket arról, hogy hat héten belül elvégzi a nyomozási tevékenységet.
Április 21.
Egy néni felhívott minket. Először ember munkaadóját, aztán embert, aztán engem.
Április 22.
A nagy szürke ablakban a nagy fekete felirat hirtelen átváltott "APPROVED"-ra.
Kisvártatva
Jött egy levél melyben gratuláltak, és mondták hogy van egy pár hónapunk hogy küldjünk nekik pénzt (900 dollár - 300/fő) meg üres útlevelet melybe ők matricát szeretnének ragasztani.
Május 4.
Postásbácsi visszahozta a friss-ropogós matricás útleveleket.
Azóta
Örülünk.
Majdnem kereken 6 hónap a legelejétől számítva, de ebben nincs benne az a laza 1-1,5 hónapos töketlenkedés, amit a papírok összeszedése környékén csaptunk (karácsony, meg noworries, ilyesmi.) Majdnem kereken 4 329 dollár, de erre nem vennék mérget - én adtam össze a fenti számokat.
November 7.
Kiválasztottak a medencéből pontszámaink alapján (elfogadták az EOI-t). 400 dollárt kértek ezért.
Január 27.
Befogadták az ITA dokumentációnkat. Minden, ami ehhez kellett:
Erkölcsi bizonyítványok hitelesítése: 30 dollár
Orvosi vizsgálat (2 felnőtt, 1 gyerek): 815 dollár.
IELTS tanfolyam és vizsga: 745
Igazolványfotók: 39 dollár
A további szükséges papírok fordítása, hitelesítése itt már nem került pénzbe, mert ezeket megcsinálta Hajnalka a munkavállalási papírokhoz, az immigration meg rendre visszaküldte, újrahasznosítottuk.
Az, hogy mindezt elpostázhattuk, 1400 dollárba került.
Március 8.
Kaptunk egy case officert, aki megnézte az anyagainkat (ez látszott az online nézőkében) és írt egy kedves e-mailt, melyben biztosított minket arról, hogy hat héten belül elvégzi a nyomozási tevékenységet.
Április 21.
Egy néni felhívott minket. Először ember munkaadóját, aztán embert, aztán engem.
Április 22.
A nagy szürke ablakban a nagy fekete felirat hirtelen átváltott "APPROVED"-ra.
Kisvártatva
Jött egy levél melyben gratuláltak, és mondták hogy van egy pár hónapunk hogy küldjünk nekik pénzt (900 dollár - 300/fő) meg üres útlevelet melybe ők matricát szeretnének ragasztani.
Május 4.
Postásbácsi visszahozta a friss-ropogós matricás útleveleket.
Azóta
Örülünk.
Majdnem kereken 6 hónap a legelejétől számítva, de ebben nincs benne az a laza 1-1,5 hónapos töketlenkedés, amit a papírok összeszedése környékén csaptunk (karácsony, meg noworries, ilyesmi.) Majdnem kereken 4 329 dollár, de erre nem vennék mérget - én adtam össze a fenti számokat.
2010. március 21., vasárnap
2010. február 4., csütörtök
Jogosítvány - gyakorlati vizsga
Nos, még egy kis szösszenés a tegnapihoz, főleg a kommentek nyomán:
valóban fontos megjegyezni, hogy nem igényel különös előkészületeket az itteni kreszvizsga, ha tisztában vagy az alapokkal, és utánanézel annak a néhány helyi sajátosságnak. Nem jellemző a "becsapós" kérdés. Élesen emlékszem, anno a magyar vizsgán hosszasan kellett szemantikailag is elemeznem a kérdéseket, olyan nyakatekerten fogalmazták meg őket. Itt egyszerű, lényegretörő, értelmes, logikus a nagyja.
Hobénak kis reakció a körforgalomhoz: a Road Code-ban roundabout-nál ezt írják:
"At some small roundabouts it may not be possible to give three seconds warning, but it is courteous to give as much indication as you can."
Hát nemtom, erre nem mondanám azt hogy "egyértelműen le van írva":) Ennél kevesebb is elég okot ad a kiwiknek a bénázásra.
Gyakorlati vizsga
A sikeres kresz után rögtön előjegyeznek a gyakorlati vizsgára is, ott helyben, pár percen belül. Megkérdezik, hogy melyik helyszín és melyik időpont a legkellemesebb számomra. (És nyilván legombolják a súlyos pénzeket is.) Külön felhívják a figyelmem, hogy az autómnak - igen, saját kocsival vizsgázunk - ellenőrizni kell a féklámpáit, indexeit, valamit a WOF (műszaki) és a registration (izé, gépjárműadó-úthasználati díj whatever) érvényességét. Azért is szóltak, hogy mindenképp legyek pontos, ellenkező esetben buktam a vizsgát, és újra ki kell fizetnem a vizsgadíjat.
Nos, a fenti figyelmeztetés ellenére az orrunk előtt vágtak meg egy igen érdekesen felöltözött leányzót, mert nem égett a rásegítő féklámpája. A hölgy egyébként valószínűleg nem a vezetési tudásával akarta lenyűgözni az oktatóját, simulós bugyikék lasztexnadrágban és hatalmas kivágású passzentos felsőben próbálkozott, a ruhadarabok felfedtek rengeteg olyasmit, amit igazán nem szerettünk volna látni... na de ez megint off volt, szóval hogy épeszű ember nyilván nem egy hulladék járművel megy vizsgázni. Arra is figyeltem, hogy szép tiszta, csillogó legyen, hátha számít az első benyomás.
És akkor a vicces része.
Whateverék Zsuzsiját kértem meg, hogy legyen a licenced personom, mert ugye ekkor már egy hete elvesztettem a jogom, hogy egyedül vezessek. (Ez egy vicces szitu itt - egy évig vezethetsz korlátozás nélkül az érvényes jogsiddal, ám ha honosítani szeretnéd, és le is vizsgázol a helyi kreszből, no akkor már csak felügyelettel járkálhatsz, még vizsgázni is.) 13 éve vezetek, ezért egyáltalán nem tudom már, hogy kell koncentrálni, nyilván mindent rutinból csinálok, még az indexelés helyett történő ablaktörlést is. Úgy okoskodtam, hogy már a vizsga helyszínére vezető úton is koncentrálni fogok, hogy begyakoroljam a dolgot.
A koncentrálás igen mókásra sikeredett. Először lepadkáztam egy kanyart, többször satufékeztem, állandóan össze-vissza indexeltem, mindent markoltam veszettül két kézzel, (nemcsak a kormányt), és hát úgy általában úgy néztem ki, mint akinek fogalma nincs, merre van arccal.
Szegény Zsuzsi, akit már számtalanszor utaztattam, szerintem ekkor már az életéért imádkozott csendben, miközben én koncentrálva vezettem... aztán közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy akkor esetleg magán a vizsgán jobb lenne, ha nem koncentrálnék, hanem mondjuk mi lenne, ha csak mennék, ahogy szoktam?
Valójában örülök, hogy ezt egy kis előzetes gyakorlatozással megúsztam, ha a vizsgán kezdek el tudatosan odafigyelni ilyen kiváló eredményel, valószínűleg meg is buktatnak.
Pár perc késéssel megjelent a vizsgáztatóm. Browns Bayről tudni kell, hogy van ott pár frusztrált, szőrös szívű, bunkó, arrogáns, szándékosan kötözködő vizsgáztató, aki már több közeli ismerőst megbuktatott, és azoknak is szerzett pár kellemetlen percet, akiket átengedett. Szerencsére láttuk az időpontom előtt negyed órával elhajtani egy burnuszos hölggyel, akkor egy percre fellélegeztünk: nem őt fogom kapni (a vizsga elvileg 40-50 perces). Nos, nem egészen öt perc múlva már vissza is tértek, ami szerintem csak életveszélyes manőver vagy súlyos szabálytalanság esetén fordulhat elő - a lényeg, hogy nem voltam védve többé.
Mázlim volt.
Egy nagydarab, édes-kedves, búgó hangú kiwiember döcögött elő, és a nevemen szólított. Már lefelé menet majdnem lementem alfába, mély bariton hangon duruzsolta, hogy ő most megnézi az irányjelzőimet és a féklámpáimat, és hogy nagy kérése lesz hozzám: indítsam be a motort. Gondoltam, itt elsütök egy kis vicceset, meg tudomására hozom hogy nem most kezdtem az ipart, és mondtam neki, hogy 13 év után remélem, ez azért nem fog kihívást jelenteni. Erre visszaviccelődött, hogy ha én ekkora szakértő vagyok, akkor bónusz nehezítésként arra is meg fog kérni, hogy az ablakaimat is húzzam le, hogy be tudja kajabálni az instrukciókat.
Ellenőrzés után elkezdtünk kocsikázni, előtte szájbarágó módon, hipnotizálóan nyugodt hangon elmondott mindent, és később is végig nagyon rendes volt, nem ijesztgetett és nem stresszelt fölöslegesen.
Valamiért mániákusan U-turnöket csináltatott velem, bementünk vagy 20 zsákutcába, ezt nem is értem, valakinek nehézséget okoz mindennemű ipszolonok nélkül hatalmas öblökben megfordulni? Külön kedves volt tőle az is, hogy a jobbra! balra! vezényszavakat hatalmas karmozdulatokkal kísérte, mintha tudta volna, hogy ez még magyarul sem egyértelmű számomra. Kb. 10 perc suhangatás után bementünk egy bevásárlóközpont tömött parkolójába, és megkért hogy parkoljak le valahol. Gyakorlott vadászként (nem volt olyan rég a boxing day) kiszúrtam egy helyet egész közel, be is suhantam oda... majd észrevettem, hogy sudár, karcsú, mondhatni nádszál testalkatom ellenére én is alig-alig tudnék kiszállni - ő meg finoman fogalmazva is nagyobbacska volt, úgyhogy kissé megilletődötten kérdeztem, hogy tervezett-e kiszállni... (1. számú beszólásom)
Nagyot vigyorgott, és közölte, hogy nem, viszont őszintén szólva nem gondolta volna, hogy egy "lady" igazítás nélkül be tud állni egy ilyen szűk helyre. Mondtam neki, hogy élne csak egy kiwi egy hónapig Budapest belvárosában, azután már bárhova be bírna állni, nem úgy, mint most (2. számú beszólásom).
Itt azért kezdtem megnyugodni. Főleg, mert mondta, hogy ez volt a teszt első része, és csudálatosan teljesítettem. A következő kihívás az volt, hogy kereszteződéshez érve meg kellett néznem a mozgó járműveket és egyéb, súlyos veszélyforrást jelentő kisdedeket és bicikliket és kutyákat, majd rögtön a kereszteződés után félreállva el kellett neki sorolnom azokat.
Hát ez gyászos volt. Főleg azért, mert az oncoming (szemből jövő) autókra következetesen azt mondtam hogy ahead (előttem haladó), valamint komoly nehézséget okozott a "jobbról" meg a "balról" szavak megfelelő alkalmazása, úgyhogy végül karlengetésre szólított fel, meg úgy általában leblokkoltam, vagy mi. Elkanyarodás után már azt sem igazán tudtam volna megmondani, hogy merről jöttem. Játszottunk ilyet négyet-ötöt, aztán megjegyezte, hogy megállapítása szerint a szakmám se nem kém, se nem rendőrnyomozó, mert szerinte az engem körülvevő környezetből nagyjából semmit sem tudok memorizálni (Vizsgáztató beszólása, Nr. 1). Azt hiszem, a Zsuzsi által emlegetett szőrösszívű oktató itt már meg is buktatott volna. Ő ehelyett elvitt engem egy olyan körforgalomhoz, ahol szökőévben egyszer jött autó, és hagyta, hogy ott figyeljem meg sasszemmel az egyetlen jobbról érkező járművet, meg a szelíden bólogató fákat.
Megkérdezte, hogy mi lenne a véleményem, ha a moving hazard témakört lezárva a következő vizsgatételre terelődnénk, én meg bőszen bólogattam. Előre elmondta, hogy most pedig az 50-es szakaszról egy 80-as részre fogunk menni, hogy megnézze, nagyobb sebességnél is ilyen safe lady vagyok-e. Innentől kezdve tulajdonképpen már csak beszélgettünk, nem nagyon piszkálta a jegyzettömbjét sem. Kérdezte például, hogy milyen nyelveken beszélek. Mondtam, hogy beszéltem anno folyékonyan franciául és oroszul, de használat hiányában ezek sajnos elkoptak. Nos, a következő kanyarodásnál így szólított fel: et ici, á droit. De ezt úgy ejtette ki: a dzsrjoát. Csípőből, zsigerből javítottam a kiejtését, és mondtam, hogy szó végén a té-t nem ejtjük. (Beszólásom, nr. 3.) Ezen is már csak vigyorgott - vagy azon, hogy mennyire behúztam a nyakam utána? Mindenesetre innen már csak sétakocsikázás következett, szórakoztató tereferével. Mikor megérkeztünk a kiindulópontra, megkért, hogy menjek be egészen az épületig, és az ott parkoló fehér autó mellé parkoljak be. Azt hittem, hogy ilyen lusta, de később felvilágosított, hogy ez volt az utolsó vizsgafeladat. Well, azért most már nagyjából értem, hogy miért ilyen lehetetlenül ügyetlenek a helyi sofőrök. Ha az U-kanyaron meg a "kapubeálló" parkoláson el tudnak vérezni, akkor már semmin sem csodálkozom.
Útközben sajnos kétszer is felszökött 55-58-ig a sebességem 50-es táblánál, mert úgy vezettem, ahogy szoktam, nem koncentráltam..., szóval kicsit aggódtam, hogy ezen el fogok hasalni. Próbáltam ott elviccelni, hogy downhills meg izé, de persze neki volt igaza, hát túlléptem én a megengedett sebességhatárt. Szerencsére ezt még nem találta olyan kirívóan nagy hibának, úgyhogy gratulált, és mondta hogy átmentem. Majd közölte, hogy akkor most elveszi az ideiglenes jogsimat, amit a sikeres kreszvizsgáért kaptam. Mondtam neki, hogy ne máááár, végre tudtam volna bort venni a New World áruházban, ahol mindig 25 évesnél kevesebbnek néznek és a helyi jogsimat követelik... De ő hajthatatlan volt. Kikászálódtunk, gratulált, és mondta, hogy most már pihenhetek, menjek el és igyak egy jó teát... vagy egy pohár bort (Vizsgáztató beszólása, Nr. 2.).
Nos, így történt nagyjából.
Tanulságok:
valóban fontos megjegyezni, hogy nem igényel különös előkészületeket az itteni kreszvizsga, ha tisztában vagy az alapokkal, és utánanézel annak a néhány helyi sajátosságnak. Nem jellemző a "becsapós" kérdés. Élesen emlékszem, anno a magyar vizsgán hosszasan kellett szemantikailag is elemeznem a kérdéseket, olyan nyakatekerten fogalmazták meg őket. Itt egyszerű, lényegretörő, értelmes, logikus a nagyja.
Hobénak kis reakció a körforgalomhoz: a Road Code-ban roundabout-nál ezt írják:
"At some small roundabouts it may not be possible to give three seconds warning, but it is courteous to give as much indication as you can."
Hát nemtom, erre nem mondanám azt hogy "egyértelműen le van írva":) Ennél kevesebb is elég okot ad a kiwiknek a bénázásra.
Gyakorlati vizsga
A sikeres kresz után rögtön előjegyeznek a gyakorlati vizsgára is, ott helyben, pár percen belül. Megkérdezik, hogy melyik helyszín és melyik időpont a legkellemesebb számomra. (És nyilván legombolják a súlyos pénzeket is.) Külön felhívják a figyelmem, hogy az autómnak - igen, saját kocsival vizsgázunk - ellenőrizni kell a féklámpáit, indexeit, valamit a WOF (műszaki) és a registration (izé, gépjárműadó-úthasználati díj whatever) érvényességét. Azért is szóltak, hogy mindenképp legyek pontos, ellenkező esetben buktam a vizsgát, és újra ki kell fizetnem a vizsgadíjat.
Nos, a fenti figyelmeztetés ellenére az orrunk előtt vágtak meg egy igen érdekesen felöltözött leányzót, mert nem égett a rásegítő féklámpája. A hölgy egyébként valószínűleg nem a vezetési tudásával akarta lenyűgözni az oktatóját, simulós bugyikék lasztexnadrágban és hatalmas kivágású passzentos felsőben próbálkozott, a ruhadarabok felfedtek rengeteg olyasmit, amit igazán nem szerettünk volna látni... na de ez megint off volt, szóval hogy épeszű ember nyilván nem egy hulladék járművel megy vizsgázni. Arra is figyeltem, hogy szép tiszta, csillogó legyen, hátha számít az első benyomás.
És akkor a vicces része.
Whateverék Zsuzsiját kértem meg, hogy legyen a licenced personom, mert ugye ekkor már egy hete elvesztettem a jogom, hogy egyedül vezessek. (Ez egy vicces szitu itt - egy évig vezethetsz korlátozás nélkül az érvényes jogsiddal, ám ha honosítani szeretnéd, és le is vizsgázol a helyi kreszből, no akkor már csak felügyelettel járkálhatsz, még vizsgázni is.) 13 éve vezetek, ezért egyáltalán nem tudom már, hogy kell koncentrálni, nyilván mindent rutinból csinálok, még az indexelés helyett történő ablaktörlést is. Úgy okoskodtam, hogy már a vizsga helyszínére vezető úton is koncentrálni fogok, hogy begyakoroljam a dolgot.
A koncentrálás igen mókásra sikeredett. Először lepadkáztam egy kanyart, többször satufékeztem, állandóan össze-vissza indexeltem, mindent markoltam veszettül két kézzel, (nemcsak a kormányt), és hát úgy általában úgy néztem ki, mint akinek fogalma nincs, merre van arccal.
Szegény Zsuzsi, akit már számtalanszor utaztattam, szerintem ekkor már az életéért imádkozott csendben, miközben én koncentrálva vezettem... aztán közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy akkor esetleg magán a vizsgán jobb lenne, ha nem koncentrálnék, hanem mondjuk mi lenne, ha csak mennék, ahogy szoktam?
Valójában örülök, hogy ezt egy kis előzetes gyakorlatozással megúsztam, ha a vizsgán kezdek el tudatosan odafigyelni ilyen kiváló eredményel, valószínűleg meg is buktatnak.
Pár perc késéssel megjelent a vizsgáztatóm. Browns Bayről tudni kell, hogy van ott pár frusztrált, szőrös szívű, bunkó, arrogáns, szándékosan kötözködő vizsgáztató, aki már több közeli ismerőst megbuktatott, és azoknak is szerzett pár kellemetlen percet, akiket átengedett. Szerencsére láttuk az időpontom előtt negyed órával elhajtani egy burnuszos hölggyel, akkor egy percre fellélegeztünk: nem őt fogom kapni (a vizsga elvileg 40-50 perces). Nos, nem egészen öt perc múlva már vissza is tértek, ami szerintem csak életveszélyes manőver vagy súlyos szabálytalanság esetén fordulhat elő - a lényeg, hogy nem voltam védve többé.
Mázlim volt.
Egy nagydarab, édes-kedves, búgó hangú kiwiember döcögött elő, és a nevemen szólított. Már lefelé menet majdnem lementem alfába, mély bariton hangon duruzsolta, hogy ő most megnézi az irányjelzőimet és a féklámpáimat, és hogy nagy kérése lesz hozzám: indítsam be a motort. Gondoltam, itt elsütök egy kis vicceset, meg tudomására hozom hogy nem most kezdtem az ipart, és mondtam neki, hogy 13 év után remélem, ez azért nem fog kihívást jelenteni. Erre visszaviccelődött, hogy ha én ekkora szakértő vagyok, akkor bónusz nehezítésként arra is meg fog kérni, hogy az ablakaimat is húzzam le, hogy be tudja kajabálni az instrukciókat.
Ellenőrzés után elkezdtünk kocsikázni, előtte szájbarágó módon, hipnotizálóan nyugodt hangon elmondott mindent, és később is végig nagyon rendes volt, nem ijesztgetett és nem stresszelt fölöslegesen.
Valamiért mániákusan U-turnöket csináltatott velem, bementünk vagy 20 zsákutcába, ezt nem is értem, valakinek nehézséget okoz mindennemű ipszolonok nélkül hatalmas öblökben megfordulni? Külön kedves volt tőle az is, hogy a jobbra! balra! vezényszavakat hatalmas karmozdulatokkal kísérte, mintha tudta volna, hogy ez még magyarul sem egyértelmű számomra. Kb. 10 perc suhangatás után bementünk egy bevásárlóközpont tömött parkolójába, és megkért hogy parkoljak le valahol. Gyakorlott vadászként (nem volt olyan rég a boxing day) kiszúrtam egy helyet egész közel, be is suhantam oda... majd észrevettem, hogy sudár, karcsú, mondhatni nádszál testalkatom ellenére én is alig-alig tudnék kiszállni - ő meg finoman fogalmazva is nagyobbacska volt, úgyhogy kissé megilletődötten kérdeztem, hogy tervezett-e kiszállni... (1. számú beszólásom)
Nagyot vigyorgott, és közölte, hogy nem, viszont őszintén szólva nem gondolta volna, hogy egy "lady" igazítás nélkül be tud állni egy ilyen szűk helyre. Mondtam neki, hogy élne csak egy kiwi egy hónapig Budapest belvárosában, azután már bárhova be bírna állni, nem úgy, mint most (2. számú beszólásom).
Itt azért kezdtem megnyugodni. Főleg, mert mondta, hogy ez volt a teszt első része, és csudálatosan teljesítettem. A következő kihívás az volt, hogy kereszteződéshez érve meg kellett néznem a mozgó járműveket és egyéb, súlyos veszélyforrást jelentő kisdedeket és bicikliket és kutyákat, majd rögtön a kereszteződés után félreállva el kellett neki sorolnom azokat.
Hát ez gyászos volt. Főleg azért, mert az oncoming (szemből jövő) autókra következetesen azt mondtam hogy ahead (előttem haladó), valamint komoly nehézséget okozott a "jobbról" meg a "balról" szavak megfelelő alkalmazása, úgyhogy végül karlengetésre szólított fel, meg úgy általában leblokkoltam, vagy mi. Elkanyarodás után már azt sem igazán tudtam volna megmondani, hogy merről jöttem. Játszottunk ilyet négyet-ötöt, aztán megjegyezte, hogy megállapítása szerint a szakmám se nem kém, se nem rendőrnyomozó, mert szerinte az engem körülvevő környezetből nagyjából semmit sem tudok memorizálni (Vizsgáztató beszólása, Nr. 1). Azt hiszem, a Zsuzsi által emlegetett szőrösszívű oktató itt már meg is buktatott volna. Ő ehelyett elvitt engem egy olyan körforgalomhoz, ahol szökőévben egyszer jött autó, és hagyta, hogy ott figyeljem meg sasszemmel az egyetlen jobbról érkező járművet, meg a szelíden bólogató fákat.
Megkérdezte, hogy mi lenne a véleményem, ha a moving hazard témakört lezárva a következő vizsgatételre terelődnénk, én meg bőszen bólogattam. Előre elmondta, hogy most pedig az 50-es szakaszról egy 80-as részre fogunk menni, hogy megnézze, nagyobb sebességnél is ilyen safe lady vagyok-e. Innentől kezdve tulajdonképpen már csak beszélgettünk, nem nagyon piszkálta a jegyzettömbjét sem. Kérdezte például, hogy milyen nyelveken beszélek. Mondtam, hogy beszéltem anno folyékonyan franciául és oroszul, de használat hiányában ezek sajnos elkoptak. Nos, a következő kanyarodásnál így szólított fel: et ici, á droit. De ezt úgy ejtette ki: a dzsrjoát. Csípőből, zsigerből javítottam a kiejtését, és mondtam, hogy szó végén a té-t nem ejtjük. (Beszólásom, nr. 3.) Ezen is már csak vigyorgott - vagy azon, hogy mennyire behúztam a nyakam utána? Mindenesetre innen már csak sétakocsikázás következett, szórakoztató tereferével. Mikor megérkeztünk a kiindulópontra, megkért, hogy menjek be egészen az épületig, és az ott parkoló fehér autó mellé parkoljak be. Azt hittem, hogy ilyen lusta, de később felvilágosított, hogy ez volt az utolsó vizsgafeladat. Well, azért most már nagyjából értem, hogy miért ilyen lehetetlenül ügyetlenek a helyi sofőrök. Ha az U-kanyaron meg a "kapubeálló" parkoláson el tudnak vérezni, akkor már semmin sem csodálkozom.
Útközben sajnos kétszer is felszökött 55-58-ig a sebességem 50-es táblánál, mert úgy vezettem, ahogy szoktam, nem koncentráltam..., szóval kicsit aggódtam, hogy ezen el fogok hasalni. Próbáltam ott elviccelni, hogy downhills meg izé, de persze neki volt igaza, hát túlléptem én a megengedett sebességhatárt. Szerencsére ezt még nem találta olyan kirívóan nagy hibának, úgyhogy gratulált, és mondta hogy átmentem. Majd közölte, hogy akkor most elveszi az ideiglenes jogsimat, amit a sikeres kreszvizsgáért kaptam. Mondtam neki, hogy ne máááár, végre tudtam volna bort venni a New World áruházban, ahol mindig 25 évesnél kevesebbnek néznek és a helyi jogsimat követelik... De ő hajthatatlan volt. Kikászálódtunk, gratulált, és mondta, hogy most már pihenhetek, menjek el és igyak egy jó teát... vagy egy pohár bort (Vizsgáztató beszólása, Nr. 2.).
Nos, így történt nagyjából.
Tanulságok:
- Ha már eleve van jogsid, és vezettél is eleget itt, akkor ne koncentrálj! Vezess úgy, ahogy szoktál, max arra figyelj amiben lehet hogy általában kicsit lazább szoktál lenni, pl. indexelés körforgalomban, vagy akkurátus megállás a stop-táblánál
- Legyen a kocsid rendben műszakilag, minden papírja legyen érvényes, és legyen tiszta
- Legyél alázatos és normális, ne kötözködj a vizsgabiztosoddal, ne oktasd ki, adj neki igazat
2010. február 3., szerda
Jogosítvány - kresz és a papírok
Második rész.
Az úgy volt, hogy kiolvastam a vonatozó szakirodalmat, szóval tudtam hogy oda kell menni az AA-ba és ott mindent intézhetek. Nagyon nem is olvastam el hogy pontosan mi kell, mert hallgattam a drága jó, szívbéli, kedves, aranyos és szép barátomra, Csanádra, aki azt mondta hogy nem kell semmi csak menjek oda és mindent intézhetek.
Na, ezt ne csinálja senkise!
Szóval a Road Code (KRESZ) vizsgához a következőket kérik:
- Valamilyen dokumentum, amivel igazolod magad, nyilván az útlevél a legkézenfekvőbb, de például eredeti születési anyakönyvi kivonattal is lehet.
- A lakcímedet bizonyító dokumentum, ez lehet egy nem túl régi számlalevél, vagy pl. az AA tagsági kártyád, az viszont minimum egy éves legyen.
- Az érvényes jogosítványod, és annak konzul által hitelesített fordítása. Ez fontos, a jogosítványnál nem fogadnak el átlagos hitelesítést, a konzuli kell.
(Kis kitérőt tennék itt: ez a szabály. Ha olyan hallasz, hogy vidéki kis irodákban nem kérik, az csak azért van, mert vagy komolytalanabbul kezelik jogszabályokat, vagy nem fogták még fel pár év alatt a változtatást, vagy ehhez hasonlók. De, hogy erre apellálj, azt nem javaslom. Egyrészt, mert nem szabálytalankodni jöttél ebbe az országba, másrészt meg semmi garancia nincs arra, hogy akkor is így lesz még, mikor ideérkezel. Továbbá, ha sajnálod azt a komoly 15 dolláros költséget a hivatalos fordításért, és inkább meg akarod oldani okosba, akkor gondolkozz el, hogy Magyarországon mennyibe kerül és milyen procedúrával jár az ügyintézés, aztán ennek tükrében gondold át hogy mit is szeretnél csinálni... ON.)
Nos, nyilván nem volt nálam számlalevél, úgyhogy nem tudtam elindítani aznap, ezért másnap visszamentem. A valóság azért viccesebb, mint a teória. Új-Zélandon gyakorlatilag mindent tudsz online intézni, ezért nekem a legfrissebb ilyen jellegű levelem tavaly májusi volt, az összes többit e-mailben kaptam. Hát, nem fogadták el, illetve kértek valami frissebbet. Ijedtemben bemutattam az alig fél éves AA klubtagsági kártyámat, amit saját szabályaikat áthágva lazán elfogadtak, ahogy pappa esetében is anno.
Adtak egy közeli vizsgaidőpontot (fél órát kellett várni) és legomboltak 70 dollárt. Vagy 80-at? Vagy egyik, vagy másik, a lényeg hogy a gyakorlati vizsga díjával összesen 150 dollár volt az egész móka.
A vizsga egész egyszerű volt, már nem kaparós sorsjegyek vannak, hanem beültetnek egy klavifosztott gép mögé, csak egy egered van, személyes kóddal tudsz belépni és azonnal rögzíti a pontos eredményeidet a központi rendszerben (is). 35 kérdésre kell válaszolni, ebből hármat hibázhatsz.
Na, és most okuljatok.
Hármat hibáztam.
A legsúlyosabb probléma az volt, hogy egyáltalán nem tanultam be, hogy mi vonatkozik a tanulóvezetőkre, lévén hogy az engem nem érint. Hát, a vizsgakérdéseknél ez nem tükröződött, kettőt hibáztam ebből. Az egyik igen/nem kérdés arra volt kíváncsi, hogy szállíthatok-e tanulójogsival utast, ha a kocsiban ül a felügyelőm. Nos, rávágnád, hogy igen, de valójában nem, mert CSAK akkor, ha az első ülésen ül.
A másik ilyen kérdés az volt, hogy igaz-e, hogy a felügyelőmnek érvényes jogosítvány birtokosának kell lennie. Önmagában sajnos ez sem igaz, mert LEGALÁBB KÉT ÉVES jogosítvánnyal kell rendelkeznie, így ezt is buktam.
A harmadik az prózai volt, nem tudtam, hogy mennyi lehet utánfutóval és rakománnyal együtt az össztömegem. Hát 4500 kiló, most már tudjátok.
Ami fontos tanulság, hogy a kérdések fele egyáltalán nem szerepelt a sima, 10 kérdéses AA Road Code Quiz kérdései között, ezeket fejből kellett megalkotnom. Érdemes magát a Road Code-ot is áttanulmányozni, ez 30 dollár alatti összegért rendelkezésedre áll bármelyik AA kirendeltségben, de neten is megrendelheted. A másik pedig, hogy nem csináltak külön tesztet bevándorlók számára, tehát igenis meg kell tanulni a tanulóvezetőkre vonatkozó szabályokat is, ha itt akarsz vizsgázni.
Január 22-én vizsgáztam tehát sikeresen, kihasználva a rendelkezésemre álló három hibalehetőséget, és február 3-ra kaptam is időpontot a híres-hírhedt Browns Bay centerbe.
Krisztinek kösz a kitartó támogatást.
Az úgy volt, hogy kiolvastam a vonatozó szakirodalmat, szóval tudtam hogy oda kell menni az AA-ba és ott mindent intézhetek. Nagyon nem is olvastam el hogy pontosan mi kell, mert hallgattam a drága jó, szívbéli, kedves, aranyos és szép barátomra, Csanádra, aki azt mondta hogy nem kell semmi csak menjek oda és mindent intézhetek.
Na, ezt ne csinálja senkise!
Szóval a Road Code (KRESZ) vizsgához a következőket kérik:
- Valamilyen dokumentum, amivel igazolod magad, nyilván az útlevél a legkézenfekvőbb, de például eredeti születési anyakönyvi kivonattal is lehet.
- A lakcímedet bizonyító dokumentum, ez lehet egy nem túl régi számlalevél, vagy pl. az AA tagsági kártyád, az viszont minimum egy éves legyen.
- Az érvényes jogosítványod, és annak konzul által hitelesített fordítása. Ez fontos, a jogosítványnál nem fogadnak el átlagos hitelesítést, a konzuli kell.
(Kis kitérőt tennék itt: ez a szabály. Ha olyan hallasz, hogy vidéki kis irodákban nem kérik, az csak azért van, mert vagy komolytalanabbul kezelik jogszabályokat, vagy nem fogták még fel pár év alatt a változtatást, vagy ehhez hasonlók. De, hogy erre apellálj, azt nem javaslom. Egyrészt, mert nem szabálytalankodni jöttél ebbe az országba, másrészt meg semmi garancia nincs arra, hogy akkor is így lesz még, mikor ideérkezel. Továbbá, ha sajnálod azt a komoly 15 dolláros költséget a hivatalos fordításért, és inkább meg akarod oldani okosba, akkor gondolkozz el, hogy Magyarországon mennyibe kerül és milyen procedúrával jár az ügyintézés, aztán ennek tükrében gondold át hogy mit is szeretnél csinálni... ON.)
Nos, nyilván nem volt nálam számlalevél, úgyhogy nem tudtam elindítani aznap, ezért másnap visszamentem. A valóság azért viccesebb, mint a teória. Új-Zélandon gyakorlatilag mindent tudsz online intézni, ezért nekem a legfrissebb ilyen jellegű levelem tavaly májusi volt, az összes többit e-mailben kaptam. Hát, nem fogadták el, illetve kértek valami frissebbet. Ijedtemben bemutattam az alig fél éves AA klubtagsági kártyámat, amit saját szabályaikat áthágva lazán elfogadtak, ahogy pappa esetében is anno.
Adtak egy közeli vizsgaidőpontot (fél órát kellett várni) és legomboltak 70 dollárt. Vagy 80-at? Vagy egyik, vagy másik, a lényeg hogy a gyakorlati vizsga díjával összesen 150 dollár volt az egész móka.
A vizsga egész egyszerű volt, már nem kaparós sorsjegyek vannak, hanem beültetnek egy klavifosztott gép mögé, csak egy egered van, személyes kóddal tudsz belépni és azonnal rögzíti a pontos eredményeidet a központi rendszerben (is). 35 kérdésre kell válaszolni, ebből hármat hibázhatsz.
Na, és most okuljatok.
Hármat hibáztam.
A legsúlyosabb probléma az volt, hogy egyáltalán nem tanultam be, hogy mi vonatkozik a tanulóvezetőkre, lévén hogy az engem nem érint. Hát, a vizsgakérdéseknél ez nem tükröződött, kettőt hibáztam ebből. Az egyik igen/nem kérdés arra volt kíváncsi, hogy szállíthatok-e tanulójogsival utast, ha a kocsiban ül a felügyelőm. Nos, rávágnád, hogy igen, de valójában nem, mert CSAK akkor, ha az első ülésen ül.
A másik ilyen kérdés az volt, hogy igaz-e, hogy a felügyelőmnek érvényes jogosítvány birtokosának kell lennie. Önmagában sajnos ez sem igaz, mert LEGALÁBB KÉT ÉVES jogosítvánnyal kell rendelkeznie, így ezt is buktam.
A harmadik az prózai volt, nem tudtam, hogy mennyi lehet utánfutóval és rakománnyal együtt az össztömegem. Hát 4500 kiló, most már tudjátok.
Ami fontos tanulság, hogy a kérdések fele egyáltalán nem szerepelt a sima, 10 kérdéses AA Road Code Quiz kérdései között, ezeket fejből kellett megalkotnom. Érdemes magát a Road Code-ot is áttanulmányozni, ez 30 dollár alatti összegért rendelkezésedre áll bármelyik AA kirendeltségben, de neten is megrendelheted. A másik pedig, hogy nem csináltak külön tesztet bevándorlók számára, tehát igenis meg kell tanulni a tanulóvezetőkre vonatkozó szabályokat is, ha itt akarsz vizsgázni.
Január 22-én vizsgáztam tehát sikeresen, kihasználva a rendelkezésemre álló három hibalehetőséget, és február 3-ra kaptam is időpontot a híres-hírhedt Browns Bay centerbe.
Krisztinek kösz a kitartó támogatást.
Jogosítvány - elmélet
Jobb későn, mint soha - megcsináltam az új-zélandi jogsit.
Három bejegyzést kaptok erről. Egy elmélet, egy kreszvizsga adminisztrációval, meg hogy hogy ment a saját gyakorlati vizsgám.
Az előttem írók sokszor és sokféleképpen összefoglalták a témát, de azért van pár változás, úgyhogy én is megteszem.
Lustáknak azért kis áttekintés:
Pappa kalandjai a postázással meg a stop-táblával
Csanád-féle smooth ride
Whatever jogosítványok lépésről lépésre
Jogsi angoltudás nélkül
Akinek meg van esze, inkább ezt olvasgatja
Nem írom most le a jogsi megszerzésének rendszerét, az előbbi linkek többször is foglalkoznak vele, ráadásul mostanában várható változás a tanulójogosítvánnyal kapcsolatban, úgyhogy azt meg majd kövessétek figyelemmel. Minden, amit itt leírok, a magyar jogosítvány konvertálásáról szól, nem az új megszerzéséről.
És most teljesen privát meglátásaim, kis lista azokról a különbségekről, melyek nekem újak vagy mások voltak a megszokotthoz képest:
Három bejegyzést kaptok erről. Egy elmélet, egy kreszvizsga adminisztrációval, meg hogy hogy ment a saját gyakorlati vizsgám.
Az előttem írók sokszor és sokféleképpen összefoglalták a témát, de azért van pár változás, úgyhogy én is megteszem.
Lustáknak azért kis áttekintés:
Pappa kalandjai a postázással meg a stop-táblával
Csanád-féle smooth ride
Whatever jogosítványok lépésről lépésre
Jogsi angoltudás nélkül
Akinek meg van esze, inkább ezt olvasgatja
Nem írom most le a jogsi megszerzésének rendszerét, az előbbi linkek többször is foglalkoznak vele, ráadásul mostanában várható változás a tanulójogosítvánnyal kapcsolatban, úgyhogy azt meg majd kövessétek figyelemmel. Minden, amit itt leírok, a magyar jogosítvány konvertálásáról szól, nem az új megszerzéséről.
És most teljesen privát meglátásaim, kis lista azokról a különbségekről, melyek nekem újak vagy mások voltak a megszokotthoz képest:
- Másik oldalon vezetünk. :)
- A stoptáblánál nem a felfestésnél vagy köteles megállni, hanem nyugodtan kimehetsz odáig, ahonnan jól belátod az utat mindkét irányban.
- Van ez a fura szabályuk, erről is több helyen írtak már - ha kis ívben kanyarodsz és ugyanarra az útra a veled szembejövő nagy ívben kanyarodik, akkor elsőbbséget kell adnod neki.
- Median barrier. Ez egy fehér, átlósan felfestett sáv kanyarodásnál vagy széles utak közepén, pont úgy néz ki mint otthon a festett "sziget". Utóbbival ellentétben erre nemhogy nem tilos ráhajtanod, hanem egyenesen kötelező is, ha lekanyarodsz. Amúgy elég logikus és hasznos, így nem tartod fel a mögötted állókat.
- Felfestések, teljesen máshogy:
- A fehér folyamatos vonal az csak egy vonal. Csak egy felező. Nem záróvonal.
- A záróvonal ellenben dupla és sárga.
- A padka melletti szaggatott sárga vonal azt jelenti, hogy semmilyen körülmények között nem parkolhatsz oda, nem is állhatsz meg.
-Az egész város tele van macskaszemekkel az út közepén. Ez túlzottan nem érdekel ugyan, de a kreszvizsgán kérdezik. A fehér az út közepe, a kék az út szélén lévő tűzcsapot jelzi. A sárgát elfelejtettem. - A jobbkéz-szabály majdnem ugyanúgy van, mint otthon, kivéve ha te jobbra kanyarodsz, mert akkor mégiscsak a jobb oldalról érkezőnek van elsőbbsége. A gyakorlatban ilyesmivel nem találkoztam, ahol jobbkezes utca lenne, oda beraknak egy körforgalmat.
- A körforgalomban agyatlan módjára indexelni kell, behatoláskor is. Kimondatlan szabály, vagy szokás, hogy ha egyenesen mész, akkor nem indexelsz, csak esetleg kifelé menet. Vizsgán persze kattogtatni kell veszettül jobbra-balra, ahogy sikerül, hogy lássák az igyekezetet.
- Elvileg - és a szabály szerint -, ha egy forgalmas úton a bal sávból jobbra szeretnél kanyarodni egy bevásárlóközponthoz vagy egy alárendelt úthoz, akkor BALRA kéne lehúzódnod, és ott megvárni amíg tiszta lesz a levegő. Ezt gyakorlatban szerencsére nem láttam sehol, mindenki jobbra húzódik és a továbbhaladók balról kerülgetik, ha tudják.
- Parkolásnál az utcasarkoktól és gyalogátkelőhelyektől tartandó távolság a megszokott 5 métertől eltérően itt 6 méter.
2009. december 15., kedd
Házi kártevő
Ami máshol kedves, hasznos, az itt a helyi flóra és fauna üldözendő kártevője.
De emberek... lehet rá haragudni?
Igen, jól látjátok a méretét. Azok ott az ujjaim mögötte. Ő egy ilyen kis cukker apróság izé volt, egy bébi, de hangzavarban simán vetekedhet a szüleivel. Na meg az orra neki! És a kis mancsok! Meg ahogy kacsintgatott a vakuzástól. Vagyis nem is az, hanem főleg ahogy parasztosan eldöcögött, mikor visszaeresztettem a vadonba, természetes élőhelyére, a kerti tűzrakó mögé. Őtet én.
A háttérben pinky.
De emberek... lehet rá haragudni?
Igen, jól látjátok a méretét. Azok ott az ujjaim mögötte. Ő egy ilyen kis cukker apróság izé volt, egy bébi, de hangzavarban simán vetekedhet a szüleivel. Na meg az orra neki! És a kis mancsok! Meg ahogy kacsintgatott a vakuzástól. Vagyis nem is az, hanem főleg ahogy parasztosan eldöcögött, mikor visszaeresztettem a vadonba, természetes élőhelyére, a kerti tűzrakó mögé. Őtet én.
A háttérben pinky.
2009. december 7., hétfő
Reklám? Közérdekű közlemény? Karácsonyi üdvözlet?
Az autóban mindig rádiót hallgatok. Ma reggel a következő hírt, reklámot vagy mit hallottam, amit elsőre nem tudtam hova tenni a nagy pesszimista, ijesztgetéshez szokott agyammal:
"Az aucklandiak az idei évben x ezer tonna organikus hulladékot gyűjtöttek össze, ezzel a konyhai és kerti hulladékot 95%-ban visszaforgatva a természetbe, és ennyivel csökkentve a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét. Gratulálunk, aucklandiak, veregessétek meg a saját vállatokat! Ebből a sok, értékes anyagból kiváló minőségű komposzt készült, hogy karácsonyra még szebb, még dúsabb, még élettel telibb legyen a kertetek! Boldog ünnepeket, legyetek büszkék magatokra!"
Először azt gondoltam, hogy ez egy közérdekű közlemény, és milyen jó is ez, hogy nem a haldokló állatokkal meg a mindent elborító szeméttel ijesztgetnek, hanem dicsérettel motiválnak. És hogy mennyire hatásos. Mert én is büszke vagyok magamra - bár nem a hulladékgyűjtőbe teszem, hanem saját komposztom van. De ha nem így lenne, ezek után még lelkesebben környezetvédenék, hogy jövőre már 97% miatt veregessék meg a vállam.
Aztán gépközelbe kerülve gyorsan megnéztem a megadott webcímet, mert sajnos (mint fent látható) elfelejtettem hogy hány ezer tonna is volt az tulajdonképpen, és gondoltam megnézem.
A második meglepetés ekkor ért. Ez nem közérdekű közlemény volt, hanem egy reklám. A Living Earth nevű cég évi 50 ezer tonna organikus hulladékot gyűjt csak itt Aucklandott, ebből kiváló minőségű komposztot készít, amit aztán meg lehet venni. Sima ügy, üzleti vállalkozás, mindenki örül... de mégis, jólesett nagyon, hogy arra is képes, hogy ilyen reklámot készítsen.
"Az aucklandiak az idei évben x ezer tonna organikus hulladékot gyűjtöttek össze, ezzel a konyhai és kerti hulladékot 95%-ban visszaforgatva a természetbe, és ennyivel csökkentve a szemétlerakókba kerülő hulladék mennyiségét. Gratulálunk, aucklandiak, veregessétek meg a saját vállatokat! Ebből a sok, értékes anyagból kiváló minőségű komposzt készült, hogy karácsonyra még szebb, még dúsabb, még élettel telibb legyen a kertetek! Boldog ünnepeket, legyetek büszkék magatokra!"
Először azt gondoltam, hogy ez egy közérdekű közlemény, és milyen jó is ez, hogy nem a haldokló állatokkal meg a mindent elborító szeméttel ijesztgetnek, hanem dicsérettel motiválnak. És hogy mennyire hatásos. Mert én is büszke vagyok magamra - bár nem a hulladékgyűjtőbe teszem, hanem saját komposztom van. De ha nem így lenne, ezek után még lelkesebben környezetvédenék, hogy jövőre már 97% miatt veregessék meg a vállam.
Aztán gépközelbe kerülve gyorsan megnéztem a megadott webcímet, mert sajnos (mint fent látható) elfelejtettem hogy hány ezer tonna is volt az tulajdonképpen, és gondoltam megnézem.
A második meglepetés ekkor ért. Ez nem közérdekű közlemény volt, hanem egy reklám. A Living Earth nevű cég évi 50 ezer tonna organikus hulladékot gyűjt csak itt Aucklandott, ebből kiváló minőségű komposztot készít, amit aztán meg lehet venni. Sima ügy, üzleti vállalkozás, mindenki örül... de mégis, jólesett nagyon, hogy arra is képes, hogy ilyen reklámot készítsen.
2009. november 28., szombat
Csalánoserdei Artax
Na vajon miféle anomália lehet az, hogy a blogom leglátogatottabb oldalai az analytics szerint mathiász őre orosz kutyákkal kapcsolatosak, és valamiféle nem létező tar.hu tárhely URL-jeit mutogatja és a legnépszerűbb keresőkifejezés az Csalánoserdei Artax?
De tényleg.
De tényleg.
Szubjektív ízjelentés
Hogy mit és hogyan eszünk itt, mi változott - és hogy milyen tévhitekkel találkoztunk.
Tejtermékek
Az első, amit már magyarországról hallottunk, az az, hogy itt rossz a tej. Tehénízűnek hívják a helyi magyarok leinkább, és kijelentik, hogy csak és kizárólag az Anchor Blue Top nevű iható. Nos, vagy az én ízlésem nem elég kifinomult, vagy ez tévhit. Néha valóban belefutottam undi tejekbe - főleg kávézókban, organic néven hirdetett tejekkel - amiknek olyan íze volt, mintha a sarki ABC nagy kék, tejeszacskókat kínáló rekeszek mellett felejtett rongyot nyalogatnám a 80-as évek végén. Amúgy semmi baja egyiknek sem, gyakran veszem a legolcsóbb, akciós tejeket.
A legtöbb sajt szar. Főleg az olcsó. Ízetlen, nejlon, zsíros, nem sül finomra a sütőben, szóval fuj. Ha nagy nehezen kapsz füstölt sajtot, akkor abból 7,5 deka 12 dollárba kerül, és nem is jó. Rendes gomolyát nem láttam, meg semmilyen rendes sajtot nem is ettem itt, mert nem kockáztattam meg a csillagászati összegeket a kétes eredményért. Ami elég fura az egymillió tehén országában.
A túrót mindenki szidja. Ja, nem egészen ugyanolyan, de attól még semmi baja sincs. Tényleg kicsit bosszantó, hogy minden tejtermék sózott, a vajtól a túróig minden... de a hagyományos magyar túróssütemény receptek amúgy is kérnek egy csipet sót, úgyhogy én vidáman főzök-sütök a túrójukkal, nem zokogok a magyarért. Whatever Zsuzsi cream cheeseből és kukoricakeményítőből (helyesbítek: kukoricaliszt) varázsol valamit, még nem próbáltam ki, de biztos az is jó megoldás.
A vajat is mindenki szidja. Nekem azzal sincs bajom. Olcsó, krémes (ja, általában az is sós sajna) de remek érzés, hogy nem margarinnal sütöm a sütiket, hanem mindbe rendes vaj kerül. Érdekes módon nem avasodik olyan gyorsan, mint az otthoni teavaj.
A joghurt kicsit (na jó, sokkal) savanyúbb, mint amit megszoktunk, a tejföl sokkal sűrűbb, kefirt meg még nem láttam, de nem is hiányzik.
Húsfélék
A felvágottak hát izé, szóval végülis a szendvicsbe jó, ez van. Elég drágák. A sonkák nagyon vékonyra szeletelt közepes minőségű gépsonkák, a szalámik meg közepes minőségű, de azért ehető szalámik. A májkrém - amiről először úgy tudtam, hogy nem is kapható - nagyon finom, főleg a chicken and cognac változata. Valóban nem tubusban árulják, hanem kis lefóliázott pástétom-szeletekben, de kiválóak, szinte mind.
Kicsit megváltozott a friss húsnál az egyensúly - míg otthon a bárány és a marha ritka vendég volt az asztalunkon, és főleg pulykát, csirkét és disznót ettünk, itt pont fordítva van. Sok marhát eszünk, olcsó, friss is nagyon finom. Bárány is gyakran kerül az asztalra vagy a BBQ-ra, semmi faggyú, finom és megfizethető. Tarját meg karajt többször raktam már vissza a pultba, amikor észrevettem hogy mennyibe kerül... Csirkét meg nagy tételben szoktam a kínai hentesnél vételezni, viszont pulykát gyakorlatilag nem lehet kapni. Van egy hentes itt a közelben, aki mondta hogy berendel nekem öt kilót, de még nem jutottunk el odáig. Az is mind fagyasztottan jön, nem tartják frissen, mert úgysem fogy el. Húsfélék közül talán a pulykamáj és a pecsenye-libamáj az, ami hiányzik nekünk, régen sokat főztem ezekből.
Kenyér és pékáru
Ótvar egy ízlésük van a témában, igazi brit vagy amerikai - a kedvencük az édes, puha, kalácsszerű kenyér, általában szeletelt-zacskózott formában hízlalják vele a farukat. Még a zsemlék és kiflik is vattacukor állagúak, és cukor is kb. annyi van bennük. Olaszos chiabattákat, paniniket szoktunk venni, meg bagettet, ha normális kenyeret akarunk. Csak szendvicsnek meg pirítósnak esszük ezeket a szeletelt izéket.
Italok
A sörök jók, a borokról ugye nem is kell beszélnem... Az egyetlen alapvető élelmiszer, ami hiányzik nekem, az a pálinka - de Csanád jóvoltából ez most meg fog változni, megérkezett a konténerrel a pálinkafőzője. A gyümölcslevek olcsók és finomak, főleg mangós-narancsos cuccokat, vagy 100%-os rostos almát szoktunk venni, 3 liter 3,59 dollárért.
Hungarikumok
Kolbászt, füstölt szalonnát ne keress az első utadba eső boltban, mert nem lesz. Vannak, akiknek ez annyira fontos, hogy utánajárnak, találnak bolgár, horvát meg magyar henteseket, és hajlandóak órákat autózni egy-egy szállítmányért. Én nem:)
Pirospaprikát nem lehet kapni. Amit árulnak, az az indiai konyhában nélkülözhetetlen durvára őrölt paprika, senki ne próbáljon belőle pörköltöt főzni. Én még Mrs. Pukkétól kaptam egy zacskóval a születésnapi paprikáskrumplinkhoz, azóta is abból főzögetek. Remélem, nem olvassa, mert elfelejtette visszakérni. Szóval paprikát küldetni kell, vagy dél-aucklandbe kell zarándokolni a magyar henteshez, aki aranyáron értékesíti a lejárt szavatosságú erős pistákkal és gulyáskrémekkel együtt.
Érdekes tévhit volt az, hogy itt nem lehet leveskockát kapni. Bőszen küldözgetik az emberek maguk után magyarországról. Amikor rávilágítottam, hogy mind porítva, dobozban, mind kocka formájában kapható, akkor persze megtudtam hogy na igen, csak nem olyan jó meg különben is. Részemről semmi bajom az Oxo kockákkal, és a család sem panaszkodott még.
Mákot a szupermarketekben csak miniatűr kiszerelésben lehet kapni, és jó drága. Szintén Whatever Zsuzsitól jött a tipp, hogy az indiai élelmiszerboltokban kilóra mérik. Nagyon drága a magyar árakhoz képest, de egy jó bejgliért az ember néha hajlandó áldozni.
Gríz is van, csak finomabbra van darálva, mint amit megszoktunk. Néha bele lehet azért normálisabba is szaladni - nekem még nem sikerült, bár nagyon nem is jártam utána. Úgy nevezik, hogy semolina, és nem a liszteknél kell keresni, hanem az egzotikus/diabetikus/vagy gépzsír szekciókban.
Élesztőt sem lehet kapni, csak por alakban. Aki be tudja magát egy bakerybe ügyeskedni, az jó eséllyel hozzájuthat rendeshez is.
A zellernek ezek csak a szárát eszik meg, nagyon ritka a zellergumó, szintén démoni kapcsolati háló kell a beszerzéséhez, és úgy is drága - 5 dollár egy gigantikus fejért.
Beszerzőhelyek
Ahány háztartás, annyi szokás. Néha látom a fórumokon a vérre menő vitákat, hogy melyik a legolcsóbb vagy legjobb szupermarket. Az igazság az, hogy leginkább a te fogyasztási szokásaidtól függ. Nagyon szoktunk röhögni, mikor Whatever Zsuzsi azt mondja - nem vagyok én milliomos, hogy a New Worldbe járjak! Én meg ugyanazt mondom az ő régi, jól bevált Foodtownjáról. A tartós tej, amiből ő sokat vesz, sokkal olcsóbb az utóbbiban, míg az általunk hetente többször vásárolt frissen facsart narancslé ott pont kétszer annyiba kerül. Szóval fölösleges a témában ítéletet hozni: ez majd úgyis kialakul mindenkinek. Szeretem a kisebb boltokat, zöldséget-gyümölcsöt például a Fruit Worldben veszek, és nem a szupermarketben, mert finomabb, olcsóbb és különben is. Húst sem veszek gyakran a nagyboltokban, mert ott egy tonna csomagolóanyagot is hozzádvágnak, ráadásul mindent darabolnak, szeletelnek, kockáznak - szóval inkább henteshez megyek, főleg ha akcióznak.
Leginkább viszont arról szólna ez a poszt, hogy olvass el mindent, amit csak tudsz - blogokat, fórumokat, ajánlókat - de próbálj meg továbbra is nyitott maradni és nyitott szemmel járni. Nagyon sok, blogon állított tény tévhitnek bizonyult számomra, és nem is nagyon jártam utána az elején, annyira elhittem. Sokan talán a megszerzett információ alapján nyert biztonságérzetük miatt továbbra is ragaszkodnak ezekhez az első elképzelésekhez, pedig egy csomó témában árnyaltabb azért a kép, mint ahogy a blogokon látszik. Ha ráveszem magam, talán írok majd a többi tévhitről is - a lakóhelyektől kezdve az oktatási rendszerrel kapcsolatos dolgokon át a bombabiztos autóvásárlási tippekig, bőven lenne mit.
Szóval a lényeg, hogy szívd magadba az információt, mielőtt elindulsz, mert rengeteget segítenek az első időben, de még hónapokig, akár évekig maradj nyitott, kíváncsi és felfedező, ne vegyél mindent készpénznek. Még ezt az én bejegyzésemet se - lehet hogy neked tehénízű lesz a tej.
Uff.
Tejtermékek
Az első, amit már magyarországról hallottunk, az az, hogy itt rossz a tej. Tehénízűnek hívják a helyi magyarok leinkább, és kijelentik, hogy csak és kizárólag az Anchor Blue Top nevű iható. Nos, vagy az én ízlésem nem elég kifinomult, vagy ez tévhit. Néha valóban belefutottam undi tejekbe - főleg kávézókban, organic néven hirdetett tejekkel - amiknek olyan íze volt, mintha a sarki ABC nagy kék, tejeszacskókat kínáló rekeszek mellett felejtett rongyot nyalogatnám a 80-as évek végén. Amúgy semmi baja egyiknek sem, gyakran veszem a legolcsóbb, akciós tejeket.
A legtöbb sajt szar. Főleg az olcsó. Ízetlen, nejlon, zsíros, nem sül finomra a sütőben, szóval fuj. Ha nagy nehezen kapsz füstölt sajtot, akkor abból 7,5 deka 12 dollárba kerül, és nem is jó. Rendes gomolyát nem láttam, meg semmilyen rendes sajtot nem is ettem itt, mert nem kockáztattam meg a csillagászati összegeket a kétes eredményért. Ami elég fura az egymillió tehén országában.
A túrót mindenki szidja. Ja, nem egészen ugyanolyan, de attól még semmi baja sincs. Tényleg kicsit bosszantó, hogy minden tejtermék sózott, a vajtól a túróig minden... de a hagyományos magyar túróssütemény receptek amúgy is kérnek egy csipet sót, úgyhogy én vidáman főzök-sütök a túrójukkal, nem zokogok a magyarért. Whatever Zsuzsi cream cheeseből és kukoricakeményítőből (helyesbítek: kukoricaliszt) varázsol valamit, még nem próbáltam ki, de biztos az is jó megoldás.
A vajat is mindenki szidja. Nekem azzal sincs bajom. Olcsó, krémes (ja, általában az is sós sajna) de remek érzés, hogy nem margarinnal sütöm a sütiket, hanem mindbe rendes vaj kerül. Érdekes módon nem avasodik olyan gyorsan, mint az otthoni teavaj.
A joghurt kicsit (na jó, sokkal) savanyúbb, mint amit megszoktunk, a tejföl sokkal sűrűbb, kefirt meg még nem láttam, de nem is hiányzik.
Húsfélék
A felvágottak hát izé, szóval végülis a szendvicsbe jó, ez van. Elég drágák. A sonkák nagyon vékonyra szeletelt közepes minőségű gépsonkák, a szalámik meg közepes minőségű, de azért ehető szalámik. A májkrém - amiről először úgy tudtam, hogy nem is kapható - nagyon finom, főleg a chicken and cognac változata. Valóban nem tubusban árulják, hanem kis lefóliázott pástétom-szeletekben, de kiválóak, szinte mind.
Kicsit megváltozott a friss húsnál az egyensúly - míg otthon a bárány és a marha ritka vendég volt az asztalunkon, és főleg pulykát, csirkét és disznót ettünk, itt pont fordítva van. Sok marhát eszünk, olcsó, friss is nagyon finom. Bárány is gyakran kerül az asztalra vagy a BBQ-ra, semmi faggyú, finom és megfizethető. Tarját meg karajt többször raktam már vissza a pultba, amikor észrevettem hogy mennyibe kerül... Csirkét meg nagy tételben szoktam a kínai hentesnél vételezni, viszont pulykát gyakorlatilag nem lehet kapni. Van egy hentes itt a közelben, aki mondta hogy berendel nekem öt kilót, de még nem jutottunk el odáig. Az is mind fagyasztottan jön, nem tartják frissen, mert úgysem fogy el. Húsfélék közül talán a pulykamáj és a pecsenye-libamáj az, ami hiányzik nekünk, régen sokat főztem ezekből.
Kenyér és pékáru
Ótvar egy ízlésük van a témában, igazi brit vagy amerikai - a kedvencük az édes, puha, kalácsszerű kenyér, általában szeletelt-zacskózott formában hízlalják vele a farukat. Még a zsemlék és kiflik is vattacukor állagúak, és cukor is kb. annyi van bennük. Olaszos chiabattákat, paniniket szoktunk venni, meg bagettet, ha normális kenyeret akarunk. Csak szendvicsnek meg pirítósnak esszük ezeket a szeletelt izéket.
Italok
A sörök jók, a borokról ugye nem is kell beszélnem... Az egyetlen alapvető élelmiszer, ami hiányzik nekem, az a pálinka - de Csanád jóvoltából ez most meg fog változni, megérkezett a konténerrel a pálinkafőzője. A gyümölcslevek olcsók és finomak, főleg mangós-narancsos cuccokat, vagy 100%-os rostos almát szoktunk venni, 3 liter 3,59 dollárért.
Hungarikumok
Kolbászt, füstölt szalonnát ne keress az első utadba eső boltban, mert nem lesz. Vannak, akiknek ez annyira fontos, hogy utánajárnak, találnak bolgár, horvát meg magyar henteseket, és hajlandóak órákat autózni egy-egy szállítmányért. Én nem:)
Pirospaprikát nem lehet kapni. Amit árulnak, az az indiai konyhában nélkülözhetetlen durvára őrölt paprika, senki ne próbáljon belőle pörköltöt főzni. Én még Mrs. Pukkétól kaptam egy zacskóval a születésnapi paprikáskrumplinkhoz, azóta is abból főzögetek. Remélem, nem olvassa, mert elfelejtette visszakérni. Szóval paprikát küldetni kell, vagy dél-aucklandbe kell zarándokolni a magyar henteshez, aki aranyáron értékesíti a lejárt szavatosságú erős pistákkal és gulyáskrémekkel együtt.
Érdekes tévhit volt az, hogy itt nem lehet leveskockát kapni. Bőszen küldözgetik az emberek maguk után magyarországról. Amikor rávilágítottam, hogy mind porítva, dobozban, mind kocka formájában kapható, akkor persze megtudtam hogy na igen, csak nem olyan jó meg különben is. Részemről semmi bajom az Oxo kockákkal, és a család sem panaszkodott még.
Mákot a szupermarketekben csak miniatűr kiszerelésben lehet kapni, és jó drága. Szintén Whatever Zsuzsitól jött a tipp, hogy az indiai élelmiszerboltokban kilóra mérik. Nagyon drága a magyar árakhoz képest, de egy jó bejgliért az ember néha hajlandó áldozni.
Gríz is van, csak finomabbra van darálva, mint amit megszoktunk. Néha bele lehet azért normálisabba is szaladni - nekem még nem sikerült, bár nagyon nem is jártam utána. Úgy nevezik, hogy semolina, és nem a liszteknél kell keresni, hanem az egzotikus/diabetikus/vagy gépzsír szekciókban.
Élesztőt sem lehet kapni, csak por alakban. Aki be tudja magát egy bakerybe ügyeskedni, az jó eséllyel hozzájuthat rendeshez is.
A zellernek ezek csak a szárát eszik meg, nagyon ritka a zellergumó, szintén démoni kapcsolati háló kell a beszerzéséhez, és úgy is drága - 5 dollár egy gigantikus fejért.
Beszerzőhelyek
Ahány háztartás, annyi szokás. Néha látom a fórumokon a vérre menő vitákat, hogy melyik a legolcsóbb vagy legjobb szupermarket. Az igazság az, hogy leginkább a te fogyasztási szokásaidtól függ. Nagyon szoktunk röhögni, mikor Whatever Zsuzsi azt mondja - nem vagyok én milliomos, hogy a New Worldbe járjak! Én meg ugyanazt mondom az ő régi, jól bevált Foodtownjáról. A tartós tej, amiből ő sokat vesz, sokkal olcsóbb az utóbbiban, míg az általunk hetente többször vásárolt frissen facsart narancslé ott pont kétszer annyiba kerül. Szóval fölösleges a témában ítéletet hozni: ez majd úgyis kialakul mindenkinek. Szeretem a kisebb boltokat, zöldséget-gyümölcsöt például a Fruit Worldben veszek, és nem a szupermarketben, mert finomabb, olcsóbb és különben is. Húst sem veszek gyakran a nagyboltokban, mert ott egy tonna csomagolóanyagot is hozzádvágnak, ráadásul mindent darabolnak, szeletelnek, kockáznak - szóval inkább henteshez megyek, főleg ha akcióznak.
Leginkább viszont arról szólna ez a poszt, hogy olvass el mindent, amit csak tudsz - blogokat, fórumokat, ajánlókat - de próbálj meg továbbra is nyitott maradni és nyitott szemmel járni. Nagyon sok, blogon állított tény tévhitnek bizonyult számomra, és nem is nagyon jártam utána az elején, annyira elhittem. Sokan talán a megszerzett információ alapján nyert biztonságérzetük miatt továbbra is ragaszkodnak ezekhez az első elképzelésekhez, pedig egy csomó témában árnyaltabb azért a kép, mint ahogy a blogokon látszik. Ha ráveszem magam, talán írok majd a többi tévhitről is - a lakóhelyektől kezdve az oktatási rendszerrel kapcsolatos dolgokon át a bombabiztos autóvásárlási tippekig, bőven lenne mit.
Szóval a lényeg, hogy szívd magadba az információt, mielőtt elindulsz, mert rengeteget segítenek az első időben, de még hónapokig, akár évekig maradj nyitott, kíváncsi és felfedező, ne vegyél mindent készpénznek. Még ezt az én bejegyzésemet se - lehet hogy neked tehénízű lesz a tej.
Uff.
2009. november 20., péntek
Igazoltatás
Ugye magyar vagyok, tehát ha egyenruhát látok, azonnal kattog az agyam - van nálam készpénz? Domborítsak vagy homorítsak, melyik fog beválni? Mit vétettem, mi következik? Biztos úr, nincs valami más megoldás erre?
Kiwiknél sokat isznak-vezetnek, ezt próbálják szigorúan ellenőrizni, ezért gyakran lelassítják a kocsisort, és találomra ellenőrzik az alkoholtartalmadat. Ezt úgy érik el, hogy egy diktafont tartanak a szádhoz, és megkérdezik hogy hogy hívnak, vagy hogy hol laksz. Mikor én is sorra kerültem, a beszélgetés a következőképp játszódott le:
Irodai: Üdvözlöm, hölgyem. Megmondaná, kérem, hogy hol lakik?
Imma: Igen, hogyne, kérem, budapest-tizenegyedikkerület-karinthyfrigyesút... (páromhoz, háborodottan) úúúúúristen hol lakunk?
Irodai: (furán néz rám, majd az eszközére, majd újra rám, majd újra az eszközére) Öööö hölgyem, nem haragszik, ha megkérdezem: fogyasztott ma alkoholt?
Imma: Nem, de bevallom őszintén, hogy mindjárt hazaérek, és ezek után az lesz az első dolgom.
Irodai: Fair enough.
És hatalmas mosollyal utunkra engedett.
Ez a felvezetés volt. No comment, persze. Nemsokára a valódi, igazi, hamisítatlan rendőrséges-kultúrsokkos sztorimmal foglak titeket boldogítani, ahogy megígértem.
Kiwiknél sokat isznak-vezetnek, ezt próbálják szigorúan ellenőrizni, ezért gyakran lelassítják a kocsisort, és találomra ellenőrzik az alkoholtartalmadat. Ezt úgy érik el, hogy egy diktafont tartanak a szádhoz, és megkérdezik hogy hogy hívnak, vagy hogy hol laksz. Mikor én is sorra kerültem, a beszélgetés a következőképp játszódott le:
Irodai: Üdvözlöm, hölgyem. Megmondaná, kérem, hogy hol lakik?
Imma: Igen, hogyne, kérem, budapest-tizenegyedikkerület-karinthyfrigyesút... (páromhoz, háborodottan) úúúúúristen hol lakunk?
Irodai: (furán néz rám, majd az eszközére, majd újra rám, majd újra az eszközére) Öööö hölgyem, nem haragszik, ha megkérdezem: fogyasztott ma alkoholt?
Imma: Nem, de bevallom őszintén, hogy mindjárt hazaérek, és ezek után az lesz az első dolgom.
Irodai: Fair enough.
És hatalmas mosollyal utunkra engedett.
Ez a felvezetés volt. No comment, persze. Nemsokára a valódi, igazi, hamisítatlan rendőrséges-kultúrsokkos sztorimmal foglak titeket boldogítani, ahogy megígértem.
2009. november 17., kedd
Szubjektív időjárásjelentés
Elöljáróban annyit: nem biztos, hogy mérvadó a véleményem. Viszonylag fura a hőháztartásom, 15-20 fokban érzem magam legjobban, nem szeretem a forróságot, ha választani kéne hogy nagyon fázzak vagy nagyon melegem legyen, egyértelműen az előbbire szavaznék. Az időjárás hirtelen változásaira a szervezetem napokig tartó kómával reagál, ugyanez van a 25 fok feletti hőségeknél is. Tehát fentiek tükrében értelmezzétek a leírtakat.
10 hónap tél, 2 hónap nyár
Valahol olvastam, hogy így jellemezték az új-zélandi időjárást. Well... Számomra a tél az, amikor csizma van rajtam, illete fázik a lábam. Amikor kopognak a fagyok, deresek a reggelek, sapkát adok a gyerekre, pulóvert és kabátot veszek. Ergo Aucklandott NINCS tél. Szemeztem például egy magasszárú csizmával, de végül nem vettem meg, mert egyszerűen nincs olyan időjárás, amikor én azt felvenném. Úgy mondanám, hogy itt hosszan elnyújtott ősz van, mondjuk májustól, aztán pár hét amikor tényleg ütnek az éjszakai hidegek, és nagyon lassan, átmenetekkel, nyögvenyelősen jön, jövöget a nyár. Menjünk talán szépen végig az évszakokon.
Nyár
Januárban érkeztünk. Fürödtünk a tengerben, és az én emberem rövidnadrágban járt. Amennyiben a nyár definíciója a tengerbenfürdés és a rövidnadrág, úgy mindez áprilisig tartott. 4 hónap.
Ősz
Sokak szerint kivételesen szép őszünk volt, sok napsütéssel, átlagon felüli hőmérsékletekkel. Én persze nem tudom mihez hasonlítani, csak annyit láttam, hogy a lombhullató fák hónapokon keresztül vörösben pompáznak, a teraszon üldögélek és a kertben szöszmötölök. Nagyon lassan kúszott lefelé a hőmérséklet, heti átlag 1-2 fokokkal értük el május végére a 10-12 fokot, amit gyakran többnek éreztünk, ha sütött a nap. Az meg sütött bőszen. Május-júniusi mélypont után ugyanilyen csigatempóval kezdett fölfelé kúszni, átlag 14-15 fokokra.
Tavasz
Szeptember első két hetében beköszöntött a tavasz. Virágok, bimbók, balzsamos illatok, trillázó madarak meg minden ilyesmi ami ezzel jár. Degyönyörű vót! Pont két hétig.
Ősz.v.2
Szeptember közepétől elkezdett szötymögni. Elég nagy viharok érkeztek, szakadó esővel, de amikor nem szakadt, akkor is gyakran permetezett vagy csak úgy lógatta a lábát. Október végig olyan volt, hogy az ember már drukkolt neki, hogy döntse el végre mit akar. Néha megvillantotta az igazi forró nyarat, pár órára hagyta kisütni a napot. Így esett, hogy voltak olyan hétvégék, amikor óránként váltogattam a fürdőruhát a gyapjúkardigánnal. Egyébként sokak szerint rekord rossz októberünk volt, amire szintén nem tudok mit mondani.
Nyár már?
November elején masszívan és öles léptekkel (értsd heti 1 fokot emelkedve) felkapaszkodtunk 20 fok környékére. Most már kitartóan ilyen hőmérsékleteket ígérgetnek, az én widgetem 25-26 fokot mond hétvégére. De most például szakad a langyos eső.
Szubjektív tényezők
10 hónap tél, 2 hónap nyár
Valahol olvastam, hogy így jellemezték az új-zélandi időjárást. Well... Számomra a tél az, amikor csizma van rajtam, illete fázik a lábam. Amikor kopognak a fagyok, deresek a reggelek, sapkát adok a gyerekre, pulóvert és kabátot veszek. Ergo Aucklandott NINCS tél. Szemeztem például egy magasszárú csizmával, de végül nem vettem meg, mert egyszerűen nincs olyan időjárás, amikor én azt felvenném. Úgy mondanám, hogy itt hosszan elnyújtott ősz van, mondjuk májustól, aztán pár hét amikor tényleg ütnek az éjszakai hidegek, és nagyon lassan, átmenetekkel, nyögvenyelősen jön, jövöget a nyár. Menjünk talán szépen végig az évszakokon.
Nyár
Januárban érkeztünk. Fürödtünk a tengerben, és az én emberem rövidnadrágban járt. Amennyiben a nyár definíciója a tengerbenfürdés és a rövidnadrág, úgy mindez áprilisig tartott. 4 hónap.
Ősz
Sokak szerint kivételesen szép őszünk volt, sok napsütéssel, átlagon felüli hőmérsékletekkel. Én persze nem tudom mihez hasonlítani, csak annyit láttam, hogy a lombhullató fák hónapokon keresztül vörösben pompáznak, a teraszon üldögélek és a kertben szöszmötölök. Nagyon lassan kúszott lefelé a hőmérséklet, heti átlag 1-2 fokokkal értük el május végére a 10-12 fokot, amit gyakran többnek éreztünk, ha sütött a nap. Az meg sütött bőszen. Május-júniusi mélypont után ugyanilyen csigatempóval kezdett fölfelé kúszni, átlag 14-15 fokokra.
Tavasz
Szeptember első két hetében beköszöntött a tavasz. Virágok, bimbók, balzsamos illatok, trillázó madarak meg minden ilyesmi ami ezzel jár. Degyönyörű vót! Pont két hétig.
Ősz.v.2
Szeptember közepétől elkezdett szötymögni. Elég nagy viharok érkeztek, szakadó esővel, de amikor nem szakadt, akkor is gyakran permetezett vagy csak úgy lógatta a lábát. Október végig olyan volt, hogy az ember már drukkolt neki, hogy döntse el végre mit akar. Néha megvillantotta az igazi forró nyarat, pár órára hagyta kisütni a napot. Így esett, hogy voltak olyan hétvégék, amikor óránként váltogattam a fürdőruhát a gyapjúkardigánnal. Egyébként sokak szerint rekord rossz októberünk volt, amire szintén nem tudok mit mondani.
Nyár már?
November elején masszívan és öles léptekkel (értsd heti 1 fokot emelkedve) felkapaszkodtunk 20 fok környékére. Most már kitartóan ilyen hőmérsékleteket ígérgetnek, az én widgetem 25-26 fokot mond hétvégére. De most például szakad a langyos eső.
Szubjektív tényezők
- Csapadék. Sokan figyelmeztettek, hogy itt mindig, de mindig esik az eső, hogy térdig jársz a sárban, hogy hetekig nem látod a napot. Ez nekem megint nagyon szubjektív tapasztalat, mert nagyjából ugyanannyi óra ragyogó napsütés volt, mint szemerkélő eső, természetesen ugyanazon a napon. Szóval egy négy óra szikrázó fényt és ugyanannyi álmos esőt produkáló nap után lehet szomorkodni, hogy egész nap zuhogott, vagy ujjongani, hogy milyen gyönyörű volt. Szerintem hozzáállás kérdése. Vannak olyanok is, akik meg a fura időjárással járó egyéb jelenségnek örülnek, a millió szivárványnak.
- Munkahely. Ahogy az lenni szokott, az eső és a hideg direkt úgy alakul, hogy munkábamenet, onnan hazafelé, illetve hétvégén élvezd. Elég görény. Simán meg tudom érteni azokat, akik panaszkodnak, hogy az "időjárás nem az elvártaknak megfelelően alakul" (vigyázat, szállóige!) mert tényleg ezt látják csak. Én vagy itthonról dolgoztam, vagy hátébéztem ezidő alatt, tehát nekem a teljes csomag kijutott.
- Lakás. Tele az internet a panaszáradattal Új-Zéland házairól. Nem tudok vitába szállni ezzel, leginkább az Emil bácsi érdi telkére felhúzott bódéhoz hasonlít a legtöbb. Semmi szigetelés, semmi komfort, kb. arra jó hogy ne essen a fejedre az eső. Nekünk nagy szerencsénk volt a házzal, körbenyalogatja a napocska. Még a téli hónapokban is erősen érezhető volt, hogy felmelegszik azonnal, ahogy kisüt a nap. A kevésbé szerencsések megállás nélkül fűtöttek, és még így is előfordult, hogy hidegebb és nyálkásabb volt odabent, mint kint a szabadban.
- Szürke búra. Számomra instant depressziót jelentett a budapesti novemberben leszálló piszkosszürke égbolt, ami akár hónapokra eltakarta a kék eget, a napot. Itt nem volt két napnál tovább ilyen állapot, és még akkor sem az egyöntetű szürkeséget láttam, hanem mindenféle habos formákban gomolyogtak a felhők. Éreztem a formáját, hogy ott van felettem, és hogy egy kicsit azért el fog menni, és legalább egy faja naplementét produkál majd hazafelé az Eskdale Road tetejéről lenézve, mindenféle mélykék meg narancs színekkel.
- Frontok. Az évszakok Magyarországon nagyon markánsan érkeztek. Napra pontosan meg tudtam mondani, hogy mikor lett ősz, vagy tél, vagy nyár. Akár 20 fokokat is képes volt esni egyik napról a másikra, ez engem mindig kiütött. Ilyenkor a vérnyomásom megszűnt létezni, a szellemi energiáim pedig valahol a két éves gyerek szintjén kóvályogtak - természetesen a korcsoportra jellemző tettrekészség teljes mellőzésével. Itt nagyobb viharok előtt néha valami kis kósza, tompa fejfájás jött rám, és összesen ennyi. Aucklandetten nagyon résen kell ám lenni, ha észre akarod venni hogy más évszak következik.
- Feels like... Az itteni időjárás-jelentések kivétel nélkül tartalmazzák az "ennyinek érzed" passzust. És ez nagyon is helyénvaló. Most például 22 fok van, de nem süt a nap és esik az eső, én pont 18-nak érzem. Máskor meg 18 van de 28-nak érződik, mert ha a nap kisüt, az sokkal forróbban tud égetni még télen is, mint Európában. Ha meg felhő mögé bújik, azonnal libabőrzöl, mintha a levegőn semmit se melegített volna. Erre a jelenségre nem tudok verdiktet mondani, egyszerűen ez van. Meg kell szokni, és mindig készülni kell rá egy kardigánnal vagy esőkabáttal.
2009. július 15., szerda
Némbör van
Kezdek kiwisedni. Már nem aggaszt, ha az ember nagypapás szürke gyapjúkardigánjában ugrok el tankolni, hozzá színben illeszkedő fehér-rózsaszín tornacipőben. Következő lépés a mezítláb.
Szóval begurulok a Shellhez, első kútnál tankolok, kis cetli előkészít, flybuys kártya előkészít, EFTPOS előkészít, sorbanáll. Mondom a mukinak:
- Hey. I'm number one.
Végigmér, kaján vigyor:
- Yeah. I can see that.
Na ilyenek vannak:)
Szóval begurulok a Shellhez, első kútnál tankolok, kis cetli előkészít, flybuys kártya előkészít, EFTPOS előkészít, sorbanáll. Mondom a mukinak:
- Hey. I'm number one.
Végigmér, kaján vigyor:
- Yeah. I can see that.
Na ilyenek vannak:)
2009. július 10., péntek
R. Budapest Bank, finálé
Közkívánatra a végkifejlet, a várttal ellentétben pozitív, dióhéjban.
Az ugye megvolt, hogy az asszonyállatnak mondtam, ha harmadszorra is bemásolja, akkor robotnak tekintem? Bemásolta.
Akkor negyedszerre kértem, hogy ha ő rekurzív köröket nyom ettől a bonyolult kéréstől, akkor kapcsoljon át egy magasabb szériaszámúhoz. Megtette.
Másnap Miszlai Ágnes írt, aki még gondolkozni is hajlandó volt. Kérte, hogy adjuk meg a számunkat, és egy időpontot, amikor magyar munkaidő szerint hívhat. Válaszoltam is neki, azt láttátok. És ígéretéhez híven fel is hívott! Kicsit enervált volt a hangja, és nem kívánt mókázni, pedig egyszer élő egyenes vonalban megkérdeztem a párom, hogy vajon megcsal-e egy férfival. (Ez abban a döbbenetes pillanatban történt, mikor telefonon megtudtuk, hogy az ember számlájához csak ő, és Pavlovits Tamás férnek hozzá.*)
További két nap alatt sikerült még 2 BB bankos kolléga bevonásával aktiválni a számlát, mindent úgy és akkor csináltak, ahogy ígérték. Szóval a végeredmény elégedés. Magam is meg vagyok lepve.
*Ugye azt nem kell külön leírnom, hogy fogalmunk sincs, ki az, ezt a nevet még nem hallottuk.
Az ugye megvolt, hogy az asszonyállatnak mondtam, ha harmadszorra is bemásolja, akkor robotnak tekintem? Bemásolta.
Akkor negyedszerre kértem, hogy ha ő rekurzív köröket nyom ettől a bonyolult kéréstől, akkor kapcsoljon át egy magasabb szériaszámúhoz. Megtette.
Másnap Miszlai Ágnes írt, aki még gondolkozni is hajlandó volt. Kérte, hogy adjuk meg a számunkat, és egy időpontot, amikor magyar munkaidő szerint hívhat. Válaszoltam is neki, azt láttátok. És ígéretéhez híven fel is hívott! Kicsit enervált volt a hangja, és nem kívánt mókázni, pedig egyszer élő egyenes vonalban megkérdeztem a párom, hogy vajon megcsal-e egy férfival. (Ez abban a döbbenetes pillanatban történt, mikor telefonon megtudtuk, hogy az ember számlájához csak ő, és Pavlovits Tamás férnek hozzá.*)
További két nap alatt sikerült még 2 BB bankos kolléga bevonásával aktiválni a számlát, mindent úgy és akkor csináltak, ahogy ígérték. Szóval a végeredmény elégedés. Magam is meg vagyok lepve.
*Ugye azt nem kell külön leírnom, hogy fogalmunk sincs, ki az, ezt a nevet még nem hallottuk.
2009. július 9., csütörtök
Ismerem, ismerem...
Kis lelkiélet következik.
Auckland hatalmas. 1,4 millió lakos több, mint ezer négyzetkilométeren (összehasonlításul: Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren). Ahogy már korábban szakszerűen megemlítettem: ez egy nagy lapaty.
Nagyjából két hónapja voltunk itt, amikor egyszercsak bevillant a felismerés: milyen furcsa, hogy nem furcsa... hogy nem idegen, hogy nem ismeretlen ez az új helyzet, pedig egy másik kultúrában vagyunk, a világ másik végén. Azóta is sokat gondolkoztam ezen, és mostanában kezdett kikristályosodni, hogy mi okozza ezt az érzést.
Auckland a maga kozmopolitasága ellenére olyan, mint egy nagy falu. Lehet, hogy csak a véletlenek fura összjátéka, de azért ideírom teljes összevisszaságban, hogy mik erősítik ezt a benyomást:
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rendőr büntetés helyett könyékig túrkál az autópálya közepén lerohadt kocsimban (erről majd lesz egy külön post:), a szerelő felhív hogy ne haragudjak, de túlszámlázott, az adóvisszaigénylést beadástól számított egy napon belül utalják, a tönkrement gyerekcipőt sajnálkozva, blokk nélkül cserélik, és még arra is figyelnek, hogy egy számmal nagyobbat adjanak, stb. stb. stb.
Csanád egyszer írt a fordított kultúrsokkról. Én egészen eddig fordított kultúrsokkban éltem Magyarországon, most meg olyan, mintha minden végre megnyugtató, értelmes és biztonságos lenne körülöttünk. Remélem, hazaértünk.
Na, lelkiélet off.
Auckland hatalmas. 1,4 millió lakos több, mint ezer négyzetkilométeren (összehasonlításul: Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren). Ahogy már korábban szakszerűen megemlítettem: ez egy nagy lapaty.
Nagyjából két hónapja voltunk itt, amikor egyszercsak bevillant a felismerés: milyen furcsa, hogy nem furcsa... hogy nem idegen, hogy nem ismeretlen ez az új helyzet, pedig egy másik kultúrában vagyunk, a világ másik végén. Azóta is sokat gondolkoztam ezen, és mostanában kezdett kikristályosodni, hogy mi okozza ezt az érzést.
Auckland a maga kozmopolitasága ellenére olyan, mint egy nagy falu. Lehet, hogy csak a véletlenek fura összjátéka, de azért ideírom teljes összevisszaságban, hogy mik erősítik ezt a benyomást:
- North Shore egyik átlagos kis iskolájában a szülői értekezleten felfigyelünk egy magas, hosszú hajú apukára, mert annyira kiwi. Pár nappal később a city kellős közepén sétafikál, a dugóban ülve szúrjuk ki.
- 50 kilométerre a várostól, a Gulf Harbourban, ahol Mme Pukke lakott korábban, levittek kicsit tengerpartozni. Mutatott egy házat, hogy hát itt is milyen érdekes lehet lakni, hogy rálátsz a saját hajódra... A heti rendszerességgel érkező Property Press ingatlanos újságban meg 4 hónap múlva kiszúrom ugyanazt a házat. Még Budapesten sem ismertem fel soha házat újsághirdetésben...
- Jocót megkérték motoros barátai, hogy szeptembertől vigyázzon a házukra. Vajon hol van a ház? Hát persze hogy velünk átellenben, látjuk az ablakból.
- A közértben az iskolatitkárt majdnem elütöm a bevásárlókocsival.
- Mme Pukke Highburyben fut bele abba a kis ázsiai lányba, akivel Albanyban végeztek el együtt egy barista tanfolyamot.
- Whatever Zsuzsi elmegy a találomra kiválasztott békebíróhoz, aki felveszi a telefonját - és pappito kollégájával, Gyulával beszéli meg a repülőjegy-foglalása részleteit...
- ...és még folytathatnám.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rendőr büntetés helyett könyékig túrkál az autópálya közepén lerohadt kocsimban (erről majd lesz egy külön post:), a szerelő felhív hogy ne haragudjak, de túlszámlázott, az adóvisszaigénylést beadástól számított egy napon belül utalják, a tönkrement gyerekcipőt sajnálkozva, blokk nélkül cserélik, és még arra is figyelnek, hogy egy számmal nagyobbat adjanak, stb. stb. stb.
Csanád egyszer írt a fordított kultúrsokkról. Én egészen eddig fordított kultúrsokkban éltem Magyarországon, most meg olyan, mintha minden végre megnyugtató, értelmes és biztonságos lenne körülöttünk. Remélem, hazaértünk.
Na, lelkiélet off.
2009. július 5., vasárnap
Budapest Bank, Update 3.
A folytatásos történet 3. része. Várjuk a fejleményeket. Egy magasabb szériaszámúhoz kerültem.
"Kedves Miszlai Ágnes,
Köszönöm, hogy átvette ügyem a kolléganőjétől. Magyar idő szerint reggel 8 és 12 (dél) között a következő számon vagyok elérhető: +64 9 xxxxxxx. Ez nálam este 6 és 10 között lesz, tehát minél korábban hívnak, annál értelmesebben fogok beszélni.
Várom hívásukat!
Előre is köszönöm,
Immacolata
Ui: szerintem túlhajszolt, saját maguk által is sokszor butaságnak tartott szabályoknak engedelmeskedő munkát végeznek a telebankos ügyintézők, akiknek mindent különböző agymosó tréningeken próbálnak a fejükbe ferni - és ezért fordulhatott elő, hogy gondolkozás nélkül, rutinszerűen válaszolgatott nekem az ön kolléganője. Párom viszont elképzelhetőnek tartja, hogy valóban emberforma, pozitronagyú robotokat tartanak rabszolgasorban, akiknek megtiltották, hogy erről hírt adjanak. Ha mégis ez utóbbi lenne a helyzet, és tudunk segíteni, akkor kérem, jelezzen.
On 2009.07.03., at 20:26, Budapest Bank Ugyfelszolgalat (GE Money) wrote:
Tisztelt Immacolata!
Köszönettel vettük Bankunkhoz 2009. július 1-jén érkezett levelét, melyre ezúton szeretnénk válaszolni.
Tájékoztatjuk, hogy az Internetbank szolgáltatás újraaktiválása a beazonosításra vonatkozó szabályok alapján rögzített vonalon történhet meg, ezért szükséges mindenképpen a telefonhívás. Kérjük, adjon meg egy telefonszámot, amelyen el tudjuk érni hétköznap magyarországi időszámítás szerint 8 és 16 óra között. Amennyiben szeretné, megadhat ezen időintervallumon belül egy konkrét időpontot is, amikor fogadni tudja a hívásunkat. Kérjük, készítse elő a két E-pin kártyát, az Internetbank rendszerben kezelt számlaszámok középső nyolc számjegyeit, valamint szükség lesz még az Ön és a férje személyes adataira. Reméljük, hogy ily módon segítségére lehetünk és sikerül megoldani a problémát.
Továbbra is készséggel állunk rendelkezésére."
"Kedves Miszlai Ágnes,
Köszönöm, hogy átvette ügyem a kolléganőjétől. Magyar idő szerint reggel 8 és 12 (dél) között a következő számon vagyok elérhető: +64 9 xxxxxxx. Ez nálam este 6 és 10 között lesz, tehát minél korábban hívnak, annál értelmesebben fogok beszélni.
Várom hívásukat!
Előre is köszönöm,
Immacolata
Ui: szerintem túlhajszolt, saját maguk által is sokszor butaságnak tartott szabályoknak engedelmeskedő munkát végeznek a telebankos ügyintézők, akiknek mindent különböző agymosó tréningeken próbálnak a fejükbe ferni - és ezért fordulhatott elő, hogy gondolkozás nélkül, rutinszerűen válaszolgatott nekem az ön kolléganője. Párom viszont elképzelhetőnek tartja, hogy valóban emberforma, pozitronagyú robotokat tartanak rabszolgasorban, akiknek megtiltották, hogy erről hírt adjanak. Ha mégis ez utóbbi lenne a helyzet, és tudunk segíteni, akkor kérem, jelezzen.
On 2009.07.03., at 20:26, Budapest Bank Ugyfelszolgalat (GE Money) wrote:
Tisztelt Immacolata!
Köszönettel vettük Bankunkhoz 2009. július 1-jén érkezett levelét, melyre ezúton szeretnénk válaszolni.
Tájékoztatjuk, hogy az Internetbank szolgáltatás újraaktiválása a beazonosításra vonatkozó szabályok alapján rögzített vonalon történhet meg, ezért szükséges mindenképpen a telefonhívás. Kérjük, adjon meg egy telefonszámot, amelyen el tudjuk érni hétköznap magyarországi időszámítás szerint 8 és 16 óra között. Amennyiben szeretné, megadhat ezen időintervallumon belül egy konkrét időpontot is, amikor fogadni tudja a hívásunkat. Kérjük, készítse elő a két E-pin kártyát, az Internetbank rendszerben kezelt számlaszámok középső nyolc számjegyeit, valamint szükség lesz még az Ön és a férje személyes adataira. Reméljük, hogy ily módon segítségére lehetünk és sikerül megoldani a problémát.
Továbbra is készséggel állunk rendelkezésére."
2009. július 1., szerda
Update 2, Budapest Bank
Tisztelt R. Farkas Ágnes!
1. Nem kértem, hogy azonosítson be, vagy újraaktiválja a rendszerem. Azt kértem, hogy írja le nekem, mi a teendő, mert az esetem SPECIÁLIS (tudja, mi emberek nem sablonok alapján működünk). Azt kértem, hogy segítsen nekem felkészülni a telefonbeszélgetésre, ami innen, a világ túlsó feléről több órásra is nyúlhat, az önhöz hasonló programozású telefonos ügyintéző robotok miatt.
2. A robotok tetszőleges mennyiségű bináris kódot tudnak megjegyezni működésük végéig. Nekem sajnos ez nem sikerült, főleg, mert 90 naponként köteleztek a jelszóváltoztatásra, és azt is megszabták, hogy az milyen legyen. A robotok továbbá meg tudnak tartani évekkel ezelőtt kezükbe nyomott kártyácskákat, nekem sajnos ez sem sikerült.
3. A robotika második törvénye alapján (idézem: "A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.") kérem, hogy olvassa el az előző leveleimet, értelmezze az abban foglaltakat, és így próbáljon meg válaszolni. Láthatóan ezt eddig elmulasztotta. Ha szükséges, kérem jelezze, és törlöm az "elfelejtett - internetbank - jelszó" szavakat a levélből, és újraküldöm. Láthatólag ugyanaz az algoritmus szorult be önnél, mely újra és újra a lenti szöveg bemásolását idézi elő.
Amennyiben programozása nem engedi meg önnek a feladat elvégzését, kérem a szöveg negyedszeri bemásolása helyett inkább irányítson át egy magasabb szériaszámú, fejlettebb modellhez, vagy egy emberhez, ha dolgozik önöknél olyan.
Üdvözlettel,
Immacolata
On 2009.07.02., at 0:48, Budapest Bank Ugyfelszolgalat (GE Money) wrote:
Tisztelt Immacolata!
Köszönettel vettük 2009/07/01-én érkezett levelét, melyre ezúton szeretnénk válaszolni.
Szíves elnézését kérjük, mint már közöltük Önnel, elektronikus levélen keresztül nincs lehetőség a beazonosításra, ezért nem áll módunkban újraaktiválni az Internetbank rendszerét, illetve új jelszót kiküldeni, továbbá arról sem adhatunk tájékoztatást, hogy milyen sorszámú, hány darab E-pin kártyát látunk rendszereinbe az Ön adatai alatt.
Javasoljuk, hívja a Telebankunkat a 06/40/477-777-es, külföldről a 00-36-1/4-777-777 ügyfélszolgálati telefonszámon, ahol az 1-es; 5-ös; 1-es menüpontban, kollegáink a nap 24 órájában készséggel állnak az Ön rendelkezésére.
A telefonon történő ügyintézés esetén szükség lesz az E-pin kódjára, ezért azt a hívás előtt szíveskedjen előkészíteni.
Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét.
Tisztelettel:
FARKAS Ágnes
Telebank Ügyintéző
Ügyfélkapcsolati Központ (Contact Center)
Budapest Bank – A GE Money Bank tagja
Tel: 06-40-477-777 vagy +36-1-477-77-77
Fax: +36-1-450-6051
E-mail: info@budapestbank.hu
Igen, jól látjátok, R. Farkas Ágnes harmadszorra is bemásolta nekem a fenti szöveget.
1. Nem kértem, hogy azonosítson be, vagy újraaktiválja a rendszerem. Azt kértem, hogy írja le nekem, mi a teendő, mert az esetem SPECIÁLIS (tudja, mi emberek nem sablonok alapján működünk). Azt kértem, hogy segítsen nekem felkészülni a telefonbeszélgetésre, ami innen, a világ túlsó feléről több órásra is nyúlhat, az önhöz hasonló programozású telefonos ügyintéző robotok miatt.
2. A robotok tetszőleges mennyiségű bináris kódot tudnak megjegyezni működésük végéig. Nekem sajnos ez nem sikerült, főleg, mert 90 naponként köteleztek a jelszóváltoztatásra, és azt is megszabták, hogy az milyen legyen. A robotok továbbá meg tudnak tartani évekkel ezelőtt kezükbe nyomott kártyácskákat, nekem sajnos ez sem sikerült.
3. A robotika második törvénye alapján (idézem: "A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.") kérem, hogy olvassa el az előző leveleimet, értelmezze az abban foglaltakat, és így próbáljon meg válaszolni. Láthatóan ezt eddig elmulasztotta. Ha szükséges, kérem jelezze, és törlöm az "elfelejtett - internetbank - jelszó" szavakat a levélből, és újraküldöm. Láthatólag ugyanaz az algoritmus szorult be önnél, mely újra és újra a lenti szöveg bemásolását idézi elő.
Amennyiben programozása nem engedi meg önnek a feladat elvégzését, kérem a szöveg negyedszeri bemásolása helyett inkább irányítson át egy magasabb szériaszámú, fejlettebb modellhez, vagy egy emberhez, ha dolgozik önöknél olyan.
Üdvözlettel,
Immacolata
On 2009.07.02., at 0:48, Budapest Bank Ugyfelszolgalat (GE Money) wrote:
Tisztelt Immacolata!
Köszönettel vettük 2009/07/01-én érkezett levelét, melyre ezúton szeretnénk válaszolni.
Szíves elnézését kérjük, mint már közöltük Önnel, elektronikus levélen keresztül nincs lehetőség a beazonosításra, ezért nem áll módunkban újraaktiválni az Internetbank rendszerét, illetve új jelszót kiküldeni, továbbá arról sem adhatunk tájékoztatást, hogy milyen sorszámú, hány darab E-pin kártyát látunk rendszereinbe az Ön adatai alatt.
Javasoljuk, hívja a Telebankunkat a 06/40/477-777-es, külföldről a 00-36-1/4-777-777 ügyfélszolgálati telefonszámon, ahol az 1-es; 5-ös; 1-es menüpontban, kollegáink a nap 24 órájában készséggel állnak az Ön rendelkezésére.
A telefonon történő ügyintézés esetén szükség lesz az E-pin kódjára, ezért azt a hívás előtt szíveskedjen előkészíteni.
Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét.
Tisztelettel:
FARKAS Ágnes
Telebank Ügyintéző
Ügyfélkapcsolati Központ (Contact Center)
Budapest Bank – A GE Money Bank tagja
Tel: 06-40-477-777 vagy +36-1-477-77-77
Fax: +36-1-450-6051
E-mail: info@budapestbank.hu
Igen, jól látjátok, R. Farkas Ágnes harmadszorra is bemásolta nekem a fenti szöveget.
Update, Budapest Bank
Mert ami jó, azt ne hagyjuk abba, nem igaz?
"Kedves Farkas Ágnes,
köszönöm, hogy ennyit fáradozott, elolvasta a levelem, értelmezte azt, és egyéni választ írt rá.
Ne haragudjon, most épp levegőért kapkodok, sok mindenre számítottam, de erre nem.
Ha most megint felteszek egy kérdést, ön újra bemásolja majd ezeket a sorokat nekem?
Lehetséges, hogy ön egy robot?
Ez esetben kérem, alkalmazza a robotika első törvényét, miszerint idézem: "A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen."
Izgatottam várom válaszát. Amennyiben harmadszorra is bemásolja nekem ezt a szöveget, úgy tényként fogom kezelni a kérdést, miszerint ön robot.
Üdvözlettel,
Immacolata
a rugalmas, emberi és kreatív segítségnyújtásuktól lenyűgözött budapest bank ügyfél"
Ez a levél 3 perce hagyta el a postaládámat. Ígérem, a megosztom veletek a választ.
"Kedves Farkas Ágnes,
köszönöm, hogy ennyit fáradozott, elolvasta a levelem, értelmezte azt, és egyéni választ írt rá.
Ne haragudjon, most épp levegőért kapkodok, sok mindenre számítottam, de erre nem.
Ha most megint felteszek egy kérdést, ön újra bemásolja majd ezeket a sorokat nekem?
Lehetséges, hogy ön egy robot?
Ez esetben kérem, alkalmazza a robotika első törvényét, miszerint idézem: "A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen."
Izgatottam várom válaszát. Amennyiben harmadszorra is bemásolja nekem ezt a szöveget, úgy tényként fogom kezelni a kérdést, miszerint ön robot.
Üdvözlettel,
Immacolata
a rugalmas, emberi és kreatív segítségnyújtásuktól lenyűgözött budapest bank ügyfél"
Ez a levél 3 perce hagyta el a postaládámat. Ígérem, a megosztom veletek a választ.
2009. május 2., szombat
Bevándorlási költségek: extra
Mindenki sokat ír a repülőjegy meg a megélhetés áráról, de az új élet megteremtéséhez a lakást is be kell rendezni - kivéve, ha a fejenként 20 kg-os bőröndödből elő tudsz hajtogatni egy koloniál szekrénysort meg egy ülőgarnitúrát. Most írt Csanád a havonta elvert pénzeiről, ezért jutott eszembe hogy ezt a köz elé tárjam.
Megpróbálok az eddigi infóim alapján egy minimum-maximum pontot megadni. Azt már mindenki tudja, hogy itt a lakásokat teljesen üresen adják ki, nincs benne egy szék sem, és csak a legritkább esetben tartalmaz a bérlemény nagygépeket. Ezeket mind-mind be kell szerezned.
Nagygépekre mi 1900 dollárt költöttünk.
Ha valaki ideköltözik, kivándorol, több lehetősége van.
Takarékosan, legszükségesebbre szorítkozva kb. 4000 dollárból elfogadhatóan megteremtheti a minimálisan szükséges háztartását, és később lassanként fejlesztheti. Legtöbben ezt csinálják. Mi középkategóriás, új holmikkal rendezkedtünk be, négy hónap alatt 11 749 dollárt költöttünk a lakásra.
Ha gyerek nélkül, bizonytalanabb kilátásokkal érkeznék (az ember szakmája miatt, meg a gondos aknamunkának köszönhetően nem nagyon féltünk az elhelyezkedéstől, 3 héttel érkezés után már dolgozott) akkor nem így csinálnám. Egy hostelben akár napi 40 dollárért meg lehet szállni, itt főzni is, mosni is lehet, és nem kell semmilyen felszerelést vásárolni. Az össz havi költség így 2500 dollár körüli összegből megoldható, és nyitva marad a lehetőség akár arra is, hogy egy másik városba költözzünk minden hercehurca nélkül, pár bőrönddel. Fontos az is, hogy itt gyakran fél évre, egy évre le kell szerződni a lakásra. Ha még nem biztos a jövő, ez is csak egy újabb fejfájás-faktor.
Ismerek olyat, aki az első négy hónapot egy kicsit magasabb bérleti díjú (420 dollár/hét), de teljesen felszerelt apartmanban töltötte, így nyitva maradt számára minden lehetőség - lakással, munkával, költözéssel kapcsolatban. Mégis kényelmesen élt.
Ismerek olyat is, aki két hétig lakott apartmanszállóban, aztán gyorsan kibérelt egy házat, kifestette, nekilátott berendezni, bár még azt sem döntötte el, hogy itt akar-e maradni. Végül úgy alakult, hogy nem maradnak. Most ott van a nyakán egy halom összevásárolt lakásfelszerelés, egy fél évre aláírt szerződés, telefon- és internet előfizetés... szóval csinált magának egy kis fejfájást.
Költségvetések
Most összerakom, hogy szerintem milyen tartalékokkal érdemes nekivágni az útnak, az egyszerűség kedvéért minden NZD:
Minimum - gyerek nélkül érkező, szerencsét próbáló házaspár
Utazás: 7000
Biztosítás: 2500
Szállás és önellátás hostelben, 3 hónap: 7500
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2000
3 hónap vésztartalék, ami felhasználható a lakás berendezésére ha minden ok: 7500
Kis ráhagyással: 25 000 dollár, vagyis kb. 3 millió forint
(Ebben az összegben természetesen nincs semmiféle utazgatás, városnézés, hajókázás, étterem, stb. A fenti összeg mellett minél több tartalék van, annál jobb)
Optimum - egy gyerekkel, közepes igényekkel, biztonsági játékosként
Utazás: 8000
Biztosítás: 3000
Első szálloda majd lakbér, bond 3 hónap: 8000
Étkezés első 3 hónap: 5000
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2500
Három hónap vésztartalék: 12 000
Lakás berendezése: 7000
Kis ráhagyással: 50 000 dollár, vagyis kb. 6 millió forint
(Ebben az összegben sincs utazgatás, de étterem, néhány múzeum, fagyizás, szóval az általános, gyerekkel megszokott jóléti apróságok már beleférnek.)
Azt pedig nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a fenti összeget úgy kell előteremteni, hogy ne érintse a menekülőútvonalat, vagyis ne a magyarországi lakásod árát utazgasd el. Aki mindent feléget, egy lapra teszi fel mindenét, az borzasztóan felelőtlen és simán lehet, hogy nem az új élet, hanem egy rakás kudarc várja itt.
Tehát, amit már egy ideje szajkóz mindenki, megerősíteném. Akkor gyere ide most, ebben a gazdasági helyzetben, ha:
- Hiányszakmás vagy, megfelelően igazolható szakmai múlttal és végzettséggel
- Megfelelő anyagi tartalékaid vannak, minimum 3 de inkább 6 millió forint, ami így is, úgy is elúszik a nagy semmibe
- Kiválóan kommunikálsz angolul szóban és írásban
- Tájékozott vagy a helyi jogok, lehetőségek és szabályok tekintetében
- Áldozatkész és agilis vagy
Nem is ragozom tovább, annyiszor leírták már ezt mások is. De valahogy úgy tűnik, hogy minket nem olvasnak azok, akik az orrunk előtt teszik tönkre a saját életüket... vagy egyszerűen csak úgy gondolják, hogy mindez rájuk éppen nem vonatkozik.
Megpróbálok az eddigi infóim alapján egy minimum-maximum pontot megadni. Azt már mindenki tudja, hogy itt a lakásokat teljesen üresen adják ki, nincs benne egy szék sem, és csak a legritkább esetben tartalmaz a bérlemény nagygépeket. Ezeket mind-mind be kell szerezned.
Nagygépekre mi 1900 dollárt költöttünk.
- Mosógépből lehet használtat venni már 200 dollár környékén, egy puccos új 1500 körül van. Mi egy factory second (kishibás vagy túlrendelt vagy sérült dobozos, stb.) boltban vettünk újat 600-ért
- Szárító sajnos nagyon kell. Párás a levegő, gyakran esik, én nem szeretek a szabadba teregetni, a lakásba meg főleg nem. Minimum 100, max 1000 dolcsi. Mi ugyanabban a boltban vettünk márkásat 400-ért.
- Hűtő: használtan akár 150 dollárért vehetsz egyet. Az újaknál határ a csillagos ég, de mondjuk 1500 környékén már jó minőségűt kapsz. Mi 900-ért vettünk egy márkás, csinos, alul fagyasztós darabot.
- Ágyak és hálószobabútor: általában elég nagy költség, egy-egy matrac kb. 1000 dollár vagy még afölött. Itt imádják a habos, puha ágyakat, mi meg a keményet, úgyhogy egy nagybevásárlás keretei között jutottunk - szerintem - jóárasítva a következő holmikhoz: queen ágy és matrac, két éjjeliszekrény, komód, egy normál ágy és matrac, valamint egy 6 személyes kertibútor-szett. 2501 dollár volt, 350-et alkudva. Ahogy most látom, normál boltokhoz képest majdnem féláron vettük ezeket, találtunk egy kis boltot ami közvetlenül a gyártótól, nyomott áron értékesít. A friss bevándorlók általában vesznek egy-egy új matracot, aztán ágykeretet, egyéb bútort innen-onnan (főleg trademe) párszáz dollárért szereznek hozzá.
- Étkezőasztal: szintén párszáz dollárért lehet licitálni, mi ugyanazt a NZ fenyőt vettük, nagyon szép darab, 4 személyes robosztus, 700 dollár.
- A konyhánk nagyon szűkös, ezért vettem az étkezőbe egy tömör fenyő könyvespolcot, ezen vannak a poharak, tányérok, mutatós konyhai eszközök. 400 dollár.
- Íróasztal: izé, 5 dollárért vettem.
- Kanapét nem kellett vennünk, mert a tulaj hozott nekünk egy használt, 3 részes garnitúrát. Szegényke elég görényes, de raktam rá új huzatot és most elvagyunk vele. Újonnan bődületesen drágák, használtat meg nem mernék venni. Sokan szerencsések voltak, és olyat tudtak szerezni, ami se nem büdös, se nem szakadt, se nem ocsmány... ehhez kitartás és szerencse kell.
- Tévé, elektronikai cikkek: szintén lehet nagyon jó dolgokat venni használtan, párszáz dollárért. Mi egy új Sony MP3 mini-hifit vettünk 190 dollárért, plusz egy airport expresst kb. 110 dollárért. Nincs tévénk. Itt valamiért az a divat, hogy a bevándorlók ordenáré méretű full-HD LCD tévéket vesznek. Még nem tudtam megfejteni az okát:)
- Kisgépek: porszívó, mikro, turmixgép, paninisütő, vasaló, vízforraló, pirítós, hajvágó, hajszárító stb. stb. sok kicsi sokra megy alapon 800 dollár körül volt.
- Konyhai felszerelés, tányérok, edények, evőeszköz, törölköző, konyharuha, dobozok, tárolóedények, vasalódeszka, tepsi, kések, szemetes, takarítóeszközök, stb. stb. stb. majdnem 4000 dollár volt összesen, és még nincs is meg minden ami kéne. Szóval a háztartásunk komoly értéket képvisel. Nem tűnik fel a régi hazádban, mert innen-onnan összeszeded ezeket az évek során. Újonnan, pár hónap alatt igen nagy beruházás.
Ha valaki ideköltözik, kivándorol, több lehetősége van.
Takarékosan, legszükségesebbre szorítkozva kb. 4000 dollárból elfogadhatóan megteremtheti a minimálisan szükséges háztartását, és később lassanként fejlesztheti. Legtöbben ezt csinálják. Mi középkategóriás, új holmikkal rendezkedtünk be, négy hónap alatt 11 749 dollárt költöttünk a lakásra.
Ha gyerek nélkül, bizonytalanabb kilátásokkal érkeznék (az ember szakmája miatt, meg a gondos aknamunkának köszönhetően nem nagyon féltünk az elhelyezkedéstől, 3 héttel érkezés után már dolgozott) akkor nem így csinálnám. Egy hostelben akár napi 40 dollárért meg lehet szállni, itt főzni is, mosni is lehet, és nem kell semmilyen felszerelést vásárolni. Az össz havi költség így 2500 dollár körüli összegből megoldható, és nyitva marad a lehetőség akár arra is, hogy egy másik városba költözzünk minden hercehurca nélkül, pár bőrönddel. Fontos az is, hogy itt gyakran fél évre, egy évre le kell szerződni a lakásra. Ha még nem biztos a jövő, ez is csak egy újabb fejfájás-faktor.
Ismerek olyat, aki az első négy hónapot egy kicsit magasabb bérleti díjú (420 dollár/hét), de teljesen felszerelt apartmanban töltötte, így nyitva maradt számára minden lehetőség - lakással, munkával, költözéssel kapcsolatban. Mégis kényelmesen élt.
Ismerek olyat is, aki két hétig lakott apartmanszállóban, aztán gyorsan kibérelt egy házat, kifestette, nekilátott berendezni, bár még azt sem döntötte el, hogy itt akar-e maradni. Végül úgy alakult, hogy nem maradnak. Most ott van a nyakán egy halom összevásárolt lakásfelszerelés, egy fél évre aláírt szerződés, telefon- és internet előfizetés... szóval csinált magának egy kis fejfájást.
Költségvetések
Most összerakom, hogy szerintem milyen tartalékokkal érdemes nekivágni az útnak, az egyszerűség kedvéért minden NZD:
Minimum - gyerek nélkül érkező, szerencsét próbáló házaspár
Utazás: 7000
Biztosítás: 2500
Szállás és önellátás hostelben, 3 hónap: 7500
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2000
3 hónap vésztartalék, ami felhasználható a lakás berendezésére ha minden ok: 7500
Kis ráhagyással: 25 000 dollár, vagyis kb. 3 millió forint
(Ebben az összegben természetesen nincs semmiféle utazgatás, városnézés, hajókázás, étterem, stb. A fenti összeg mellett minél több tartalék van, annál jobb)
Optimum - egy gyerekkel, közepes igényekkel, biztonsági játékosként
Utazás: 8000
Biztosítás: 3000
Első szálloda majd lakbér, bond 3 hónap: 8000
Étkezés első 3 hónap: 5000
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2500
Három hónap vésztartalék: 12 000
Lakás berendezése: 7000
Kis ráhagyással: 50 000 dollár, vagyis kb. 6 millió forint
(Ebben az összegben sincs utazgatás, de étterem, néhány múzeum, fagyizás, szóval az általános, gyerekkel megszokott jóléti apróságok már beleférnek.)
Azt pedig nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a fenti összeget úgy kell előteremteni, hogy ne érintse a menekülőútvonalat, vagyis ne a magyarországi lakásod árát utazgasd el. Aki mindent feléget, egy lapra teszi fel mindenét, az borzasztóan felelőtlen és simán lehet, hogy nem az új élet, hanem egy rakás kudarc várja itt.
Tehát, amit már egy ideje szajkóz mindenki, megerősíteném. Akkor gyere ide most, ebben a gazdasági helyzetben, ha:
- Hiányszakmás vagy, megfelelően igazolható szakmai múlttal és végzettséggel
- Megfelelő anyagi tartalékaid vannak, minimum 3 de inkább 6 millió forint, ami így is, úgy is elúszik a nagy semmibe
- Kiválóan kommunikálsz angolul szóban és írásban
- Tájékozott vagy a helyi jogok, lehetőségek és szabályok tekintetében
- Áldozatkész és agilis vagy
Nem is ragozom tovább, annyiszor leírták már ezt mások is. De valahogy úgy tűnik, hogy minket nem olvasnak azok, akik az orrunk előtt teszik tönkre a saját életüket... vagy egyszerűen csak úgy gondolják, hogy mindez rájuk éppen nem vonatkozik.
2009. április 23., csütörtök
Chinga Changa Chunga
Chinga, changa, chunga
jakitaki noremekdora, nézze!
Pukkataka réte, szétmegy a nejébe.
Nyáficia országútján két likileketáki
motyóka ül. Azt fecsegik pengőpengetőjükkel
hogy nyáfici izékaki jönnek az utcán,
mondja tudni merre lenni a vége?
Erre mondani a fecsegőrétikakik,
hogy azért ők rétikakik, mert a kakinév
a divat.
Mondomén: mi a rézfánfütyülő galambnak tojásából
kikelő fióka kakijába rakott városkának a kútjában
lévő halaknak pikkelyét akartok, he?
jakitaki noremekdora, nézze!
Pukkataka réte, szétmegy a nejébe.
Nyáficia országútján két likileketáki
motyóka ül. Azt fecsegik pengőpengetőjükkel
hogy nyáfici izékaki jönnek az utcán,
mondja tudni merre lenni a vége?
Erre mondani a fecsegőrétikakik,
hogy azért ők rétikakik, mert a kakinév
a divat.
Mondomén: mi a rézfánfütyülő galambnak tojásából
kikelő fióka kakijába rakott városkának a kútjában
lévő halaknak pikkelyét akartok, he?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
