A kihelyezett új-zélandi kiskoalíció barbizott

Fényképes* beszámolónk következik.

Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:

Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:
Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.
Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:
Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:
Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.
Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:
Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:

* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.

Yo ovizsaru

Az izélandi kommuna magyarországi kihelyezett tagoza innen üdvözli Pappitót!
Az alkotó kérésére szeretném külön kiemelni a sün zöld lábbelijét, mely a "Yo Imma - Jó csimma" kezdetű magától értetődő szóvicc alkalmazásával fejlődött a kisemlős patáira.

A szerkesztő megjegyzése: a fenti szóvicc sem az egyetlen, sem a legfájdalmasabb nem volt a haverkodás két napja alatt.

Manifesztum

A haverkodás megvalósult, heveny semmittevés és mindent evés formájában.

Képriportunk következik.

Pukekónéval megkezdtük az előkészületeket a főzéshez.

Amíg a felaprított pipi ázott a kertből szedett rozmaringban,

addig nekiláttunk darabolni, hogy legyen látszatja a körömlakkozásnak. Egyikünk a hagymát,

másikunk meg a többit, főleg gombákot, merthogy Pukekó Tamás imád gombákot pucolni.

Gondoltuk, kipróbáljuk az autentikus izélandi pácolt grillgombát, hátha jó lesz.

És jó lett!
Ezért szépen megterítettünk, ki így,

ki úgy.
A husi Tamás fröccsművészete ellenére megsült jól.

Az este hátralévő részét sünkereséssel töltöttük, de sajnos hiába trappoltunk körbe-körbe reflektorokkal, nem akartak előjönni, csak a susnyában röfögtek. Ezért bosszúból másnap fotóztunk harkályt:
... ja nem, szkúzi és elnézést, harkályt, mondom:
Köszönöm a figyelmet.

Haverkodunk

Update:
hogy minden olvasó tisztában legyen vele, az állatos eseményeket Pukekó Tamással kell megbeszélni, mert senki más nem tud olyan megértő érdeklődéssel bamba röfögő sünökről, turcsi orrokról, gravitáció ellen kilátástalan küzdelmet folytató balkáni gerlékről értekezni, mint ő. A tihanyi sünös élmény óta megbeszéltük a történéseket pro és kontra, tájékoztattam őt, hogyan aludt el és kezdett el horkolni a szúrósröfi a nagy ijedelemben, félig összegömbölyödve.

Azóta ilyen nótákat dúdolgatunk, hogy szelebrééésün meg máj bonyi iz óver dió sün.