No worries

Nos, Moni, aki nem Móni, meginicializált, mert csomó minden eszébe jutott, és erről meg nekem jutott eszembe csomó minden, úgyhogy írok is, jobb az ilyesmin gyorsan túlesni.

Nem vagyok egy nagy blogolvasó, csak négyet-ötöt követek hűségesen. A tematikusakat bírom, meg azokat, ahol van valamilyen személyes indíttatás, mondjuk ismerem a szerzőt. Azokat, akik naplószerűen világba kajabálják a kis életük jelentéktelen eseményeit, vagy mondvacsinált témák köré ollóznak cikkeket halomba, nem szeretem. Még egy apróság, ami teljesen szubjektív hülyeség (pl. gerincenborzol ha valaki azt mondja: "emberke") - szóval halálba idegesít ha valaki úgy blogol, hogy "K. elment a boltba, és összefutott C.-vel, aki elmondta hogy S. új állást kapott..." na a ilyen rövidítéseket zsigerileg nem viselem, pedig semmi megmagyarázható okom nincs rá.

Ennek ellenére a kisrumfban lehet valami, mert teljesen ráragadtam, pedig mindenféléről írogat, ahogy érzi, ráadásul gyakran emleget egy bizonyos V. nevűt is. És mégis. Nem tudok a közelgő utazásunkhoz információt szívni belőle, mert ők Írországban laknak, szóval nem is értem... mégis rendszeres olvasója vagyok. Az előző posthoz írta, hogy meglepődött a szisztematikus készülődésen, aztán egy egész postot kapott a téma, vagyis inkább szabad asszociációs szökellést rendezett a dobozaink okán.

Ami először eszembe jutott, mikor olvastam: welcome to real life 2.0... Nekem nagyon fura élmény volt nyáron, hogy olyan emberekért szurkolok, akiket az életben nem láttam. Hogy úgy érzem, ismerősök, barátok, holott maximum a skype-on osztottuk az észt. Talán lassan bele kell nyugodni, hogy ez egy egészen új módja a kapcsolattartásnak, barátkozásnak. Azért még csodálkozom rajta egy picinyt. A témáról egyébként komoly tanulmányok készültek már, úgyhogy nem megyek bele abba, hogyan pukkanhat szét egy-egy komolynak hitt webes barátság a valóság 1.0 talaján, illetve mennyire skizofrén állapotokat idézhet elő egy-egy ilyen alábukás. Maradjunk annyiban, no worries, aztán lesz ami lesz.

Másik: valóban lehet, hogy marhára szisztematának tűnök, de gyerekkel azt hiszem az ember nem is tehet mást, muszáj mindenre felkészülni, nem mehetek bele a vakvilágba két bőrönddel, mert ha folyik az orra, kell hogy legyen nálam zsepi.

Nagyon régóta tudom, hogy nem jó nekem itt, és ez simán lehet, hogy az egyéniségemből adódik - lehet hogy seholse jó?:) mindenesetre ezt most jól kipróbáljuk. Nem ragaszkodom a tárgyakhoz. Fontosak nekem, szép otthont kell magam köré kanyarítani, de bármikor bármit hajlandó vagyok lecserélni. Nincsenek igazi gyökereim, nem köt ide semmi, meg máshová sem. Könnyen mozdulok, igényem van a változásra. Jó érzés, hogy a sok papírmunka, ügyintézés megéri, és kézzelfogható eredménye van. Jó érzés, hogy van valamiféle jövőképem, egy generációra előre is.

Egyébként, ha valami miatt balul ütne ki ez az egész, akkor is megérte - azt hiszem, hogy a 2008-as évet azért tudtam végigcsinálni, mert végig előttem lebegett: megyünk.

END lelki_elet(s)
FROM imma_neni

Akkor dobozolunk, doktorozunk, papírozunk

Karácsony megvolt, jelentem alássan, sűrű töltöttkáposztákkal meg buta filmekkel, délig alvásokkal. Mostan szépen nyugiban nekilátunk dobozolni. Úgy adódott, hogy ismerős fogja kivenni a lakást, ezért úgy döntöttünk, hogy nem vesszük igénybe a vámraktárat, elég nagy a kamra, a bedobozolt cucokat feltesszük oda, a képek maradhatnak a falon, stb.

Ilyen egyforma dobozokat vettünk, számosat. Ezeket három digites kódokkal látjuk el, és szépen excel táblába vezetjük majd, tartalom szerint. Arra kell figyelni, hogy azok a dolgok, amik vám szempontjából aggályosak (pl. textil, szalma, vagy bármilyen más organikus alapanyagú holmik) egy dobozba kerüljenek, jól azonosíthatóan, mert nagy valószínűség szerint költözéskor ezeket meg fogják majd szemlézni, nehogy bevivődjék valamilyen új-zélandra káros anyag.

Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy párom gitárja is jön velünk. Amikor elhoztam Amerikából, nem kértek érte semmilyen extra díjat, bár akkor is a 20 kilós kvótám fölött volt. Ha most kérnek, hát adunk. Biztonságosabb így, meg nem venném a lelkemre, ha szegény fél év kihagyás után vízhólyagosra pengetné az ujjait, szóval így.

A kis fejsze egyébként - annak ellenére, hogy csak 75%-ot kellett fizetni a jegyéért - teljes értékű utasnak számít, így neki is lehet egy 20 kilós bőröndje. A háromszor 20-ban azért talán elférünk majd - persze közelharcot kell majd vívni a lego- és bionicle készletek miatt, de hát ez van. Kész szerencse, hogy a nyárba megyünk, a pufikabátok és társaik valószínűleg maradnak, majd újítunk kint.

Most vadul járkálunk fogorvoshoz, pukkééktól tanultuk hogy ezt az utolsó pillanatra kell hagyni, mer úgy jó.

Pappa tanácsára kivágtattunk osztrákiába bankszámlát nyitni, mert nekik közvetlen kapcsolatuk van a NZ nemzeti bankkal, így nem kell ausztrálián vagy usán keresztül utalni. Így is borsos, de legalább csak egyszer vonnak a nemzetközi utalásért, és csak egyszer bukunk a konverzión.

Megyünk a dokibácsihoz is, hogy megállapítsa az egészségünket. Nagyon cuki volt, amikor felhívtam, megkérdezte, hogy milyen a testalkatom. Hebegtem egy kicsit, hogy hát ugye néhány kilót szívesen ledobnék meg minden, de azért összességében... miért is kérdi? Kiderült azután, hogy az NZ immigration az elhízást - jogosan - komoly egészségügyi rizikófaktornak tekinti, és a 30-as BMI index körüli, vagy feletti jelentkezőknek még egy extra teszten is át kell mennie, nevesül éhgyomorra cukorterhelés, meg EKG. Nekünk ilyen nem kell, bár most a bejgli+Gefülte de Tötő kombó után még nem mertem BMI-t számolni:)

A gyerekneműeknek nincs teljes vizsgálódás, neki csak pisiteszt meg általános felmérés lesz, max fél óra. Felnőtteknek nagyjából két órát vesz igénybe, és először el kell menni a mária utcába aids meg hepatitis vizsgálatra is.

Majd beszámolok erről a mulatságról.

Körbekajtattuk még az ex-munkaadókat is, hogy írjanak nekünk szerelmes levelet. Ezek nagyjából így néznek ki:

To Whom it May Concern:

Our company is... blabla a cégről.

Mr. X.Y has joined us as a ..... in évszám and left as a ..... in évszám. His main roles were ....... and ..... and also contributed to .......

X.Y is a sweetie pie. We heard about his plans in NZ and we wish him good luck.

Sincerely,

Név, beosztás, telefonszám, e-mail.

Egyiküknek sikerült 2009. december 20-at írni dátumnak, nem baj, legalább sokáig érvényes lesz:)

Ezen kívül még jól elfelejtettem erkölcsi bizonyítványt kérni, ami jelenleg postán beszerezető, és 2200 Ft-ba kerül. Szerencsére szólt a 007-es hogy ne feledjem. Elsőbbségivel küldtem el karácsony előtt két nappal, remélem vadul dolgoznak rajta a macák. Mikor lesz már elektromos az ügyintézés?

Még hátravan a szerelmünket bizonyítandó dokumentáció, mert hogy nem házultunk. Ennek egyik része egy fotóalbum, ezt összerángattam pdf-be, hogy csak a kezükbe tudjam nyomni, ha kérik. Szerelmünk hajnalán, pelyhedző állal és ifjonti hévvel kezdődik, aztán látszik rajta ahogy párom öregszik én meg fiatalodom az évek alatt. Szerencsére a kölyökpofa jól mutatja a progressziót, ahogy három éves édesből büdöslábú 10 évessé cseperedik. Ezt még ki kell egészíteni néhány levéllel, rokonzoktól és imerősöktől, akik azt nyilatkozzák, hogy ismernek és szeretnek minket és emlékeznek hogy évekkel ezelőtt milyen nagyon összejöttünk és hogy azóta is együtt vagyunk és sokszor mentünk együtt vacsizni meg színházba és sok sikert kívánnak nekünk. A rokonzokkal az a baj, hogy alig vannak, és nem is nagyon beszélnek semmilyen nyelven, így még egy e-mailre sem tudnának válaszolni, ezért inkább gyerekkori barátokra fogok támaszkodni.

Nagyjából ezek a történések, illetve vettem még egy csudás rózsaszín bőröndöt is, rózsaszín kézitáskával, ahh.

Készülődés

Úgy tűnik, hogy ennek egyszerűen meg kell lennie, nincs mese - akármilyen felkészült versenyzőnek képzeled magad, az indulás előtti egy hónap szaladgálással, aggódással és kapkodással fog telni, kész-passz.

Sokszor úgy érzem, hogy elég jól állunk egy csomó dologgal, hiszen amit csak lehetett, beszereztem idejekorán. Aztán néha meg belémvillan, hogy úúúúúristen, még ez is és ez is és ez is.

Szerencsére uram mától szabin, megvolt az utolsó nap a gyárban, úgyhogy egy kis pihenés után gőzerővel intézkedünk, majd beszámolok a napi dolgokról, hogy éppen milyen idióta papírért kellett rohangálni. Mondjuk holnaptól? Vagy az már karácsony?

A gyereknek kéne venni valami ajándékot...

Orvosi vizsgálat

Szóval most itt tartunk, de nem tudok újat írni, kéremkapcsojjaki.

Pukekó Tamás már megírta.

Doki gyors volt, pragmata, szimpata, jövő héten megyünk, sitty-sutty minden. A 2008-as árról majd updatezek.

A nap újjászületése

Közeledik az emberiség írott történetének legősibb ünnepe, a Nap újjászületése. Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnepléssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ünnepléssel léptek át az újesztendőbe. Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével, a csillagászati újév kezdetével. A régi időkben az újév kezdete nem január 1., hanem december 25. környéke volt. A különböző időszámítások alapjául a természet megfigyelése szolgált.


"Kinek, fának, kutyának lelke van"

Az animizmus a természettel együtt élő, együtt lélegző emberiség máig élő, erős hite. Az animizmus évszázadaiból származik a varázskör gondolata is. Az emberek szalmából, fűzfavesszőből, később zöld fenyőágakból koszorút fontak, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld az újjászülető élet, a termés színe, a vörös az életé, az arany pedig a fényé, ami a Nap újjászületésével - a téli napfordulóval - újra termésbe fordítja a földeket. Azt is tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól.

Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, s csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, aki az első gyermekotthon alapítója volt Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten (adventben naponta tartotta) újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat, míg 1860-ban egy berlini gyermekotthonban a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. ĺgy végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.

Magyarországon csak a II. világháború után terjedt el igazán, s ma már számos formai és színváltozata ismert. Az adventi koszorúkat az első vasárnapot megelőző szombat esti szentmisén vagy advent első vasárnapján áldja meg a pap a templomban. Az adventi koszorú mellett sok helyen adventi naptár is található a lakásokban. „Feltalálója” egy bizonyos Gerhard Lang volt, s eredetileg a karácsonyi ünnepek vallási előkészítését szolgálta, mivel a naptár minden egyes kinyitott ablakában egy-egy karácsonnyal kapcsolatos gondolat volt olvasható. Idővel azonban ez a vallási jelleg háttérbe szorult, s – a gyermekek nagy örömére – az ipar egyszerű decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amelyben december 24-ig a napokat csokoládé vagy marcipán édesíti meg.

Jöjj el

"Oly szépen tünsz fel az égi láthatáron
Te élő Nap, mely legelőször éltél...
Mi minden van még, amit teremtettél,
És ami énelöttem még titok.
Egyetlen isten, bárkinél erősebb,
A földet saját óhajod szerint
Teremtetted meg, egyedül, magad,
Az emberekkel, nyájakkal, vadakkal
És mindennel, mi lábon jár a földön
És ami odafönt szárnyra kel...
....................... mindegyiket
illő helyére állítottad -
És azt teszed, ami kell nekik.
A tápláléka megvan mindegyiknek...
Te vagy, csak te: minden élet titka,
És minden csak teáltalad él.
A te szépséged nézik a szemek
Amíg leáldozol,
Mindenki abbahagyja a dolgát
Ha jobbfelé leáldozol...
(Ekhnaton - Naphimnusz)

Szóval jöjj el, Aton, Rá, Hórusz, Samas, Marduk, Amar-Utuk, Nimrod, Dezao, Inka, Sua, Tezcatlipoca, Heliosz, Mithrasz, Sol, Baldr, Szúrja, Amateraszu Ómikami, Hszi-ho, Krishna, Szaturnusz, Jézus, Yule

vagyis

Süss fel nap, fényes nap! - mert erősebb, öregebb és bölcsebb vagy mindannyiunknál.

Munkakeresés - első kör

A már többször is ismertetett a módszertan szerint tehát ma nekiláttunk a munkahelykeresésnek.
Nulladik körben komoly teammunkával elkészítettük a minden igényt kielégítő, formai és tartalmi követelményeknek megfelelő önéletrajzot, és elővettem a gúgli docsokból az elmúlt egy év során gyűjtött cégek listáját.

Utolsó simításként még írtam egy helyes kis kísérőlevelet, amiben feltüntettem párom blogcímét is (ez egy szakmájába vágó blog, amit angolul írattam vele, visszamenőleg is, technikai-technológiai érdekességekről) valamint Hajnalka kérésére még bővítettük az önéletrajzot az "Interests" taggal, melyben szerepel hogy szabadidejében szeret úszni meg vitorlázni, cutting edge technolóiákat tanulmányozni, és basszusgitározni a saját rockzenekarában.

Első körben tehát úgy terveztem, hogy olyan cégeknek írok, melyeknek már megnéztük a munkásságát, méretét, a használt technológiákat, és a zuram is azt mondta: "na itt szívesen dolgoznék". Ezeket főleg álláshirdetéseken keresztül találtuk, sok olyan van köztük, amelyik jelenleg nem is hirdet, úgyhogy azt gondolom utólag, hogy jó ötlet volt kilistázni őket. Azt a kört még bővítettem egy kicsit, beregisztráltam az it.seek.co.nz oldalra, és hozzácsaptam még párat a listához.

Aztán nekiláttam, és szépen egyesével elküldtem ezeknek az életrajzot, kísérőlevéllel, amiben egyszerűen csak annyit írtam, hogy én egy szenyor vagyok, aki februártól elérhető, és akkó kő kóla vagy nemkő.

A legelső választ este 7-kor kaptuk, vagyis valaki hajnalban kelt odaki'. Ennyi állt benne:

Hi

Thanks for your enquiry. I will pass it on to out CTO.

I play guitar in a rock band always on the look out for bass guitarists.

Cheers

Director

Azért nagyon örülök, hogy ilyen csudálatos lényeglátással máris rátapintottak az önéletrajz legkiemelkedőbb pontjára:)

Munkakeresés - önéletrajz kiwi módra

Pappito blogján nemrég született egy bejegyzés az új-zélandi álláskeresés kínjairól. A perth-i teherautósöfőrködés szédítő lehetőségén kívül más izgalmas dolgokra is felfigyeltem: nevezetesen arra, hogy a helyi fejvadászok össze-vissza tupírozzák az egyébként is fura önéletrajzot. Legott írtam a bevándorlási ügynöknek, hogy világosítson már fel, miben rejlik ez a különbség. Ő pedig készségesen átküldött nekem két minta-önéletrajzot.

Ex-fejvadászként a következő alapvetéseket tenném, összefoglalandó a műfajt kiwiországban: kövess el minden, de minden hibát, amit valaha tanultál és tapasztaltál a hazai - egyébként amerikai típusú - önéletrajzokkal kapcsolatban.

• Az alapból másfél oldalas életrajzot nyújtsd bátran, akár 3-4 oldalas is lehet
• Kulcsszavak helyett használj nyakatekert körmondatokat
• Egy-egy információt bátran ismételj, akár 3-4-szer is
  
• Ne tegyél fényképet az első oldalra
  
• Válassz egy ótvar betűtípust (Times New Roman vagy Arial)
• Készségeket ne listázd külön, hanem ügyesen építsd be a végeláthatatlanul hömpölygő blablába (pl. nyelvtudás, számítógépes ismeretek, alkalmazott szoftverek, gépkocsivezetés)
• A cím - miszerint Resumé - valamint a neved és az elérhetőséged bátran foglalja el az első oldal felét

Az alapok után pedig lássuk a szakszerűen újzéldandosított önéletrajz pontjait.

Cím
Lásd fentebb: CV helyett Resumét szeretnek olvasni, a neved, elérhetőséged szépen középre rendezve elfoglalhat egy fél oldalt.

Profile
Szeretnének olvasni rólad egy két-három mondatos összefoglalót, kiemelve az erősségeidet, munkaterületed.

Skills overview
4-5 bulletpointban (de azért szabatos körmondatokkal) emeld ki a legfontosabb készségeidet, szakmádra jellemző témakörökben. Programozóként pl. a programnyelvek, amiket használsz, és csudálatos eredményeid, melyeket elértél velük. Ide jöhet még egy pontban az is, hogy micsoda felbecsülhetetlen csapatjátékos, vagy agilis, mégis szeretnivaló főnök tudsz lenni úgy általában.

Employment overview
Ide tegyél egy mini táblázatot, amiben a korábbi alkalmazóid neve, az iparág megnevezése, meg a betöltött pozíciód látható. Persze évszámokkal.

És akkor jöhetnek a korábbi munkahelyek, időben visszafelé.

Professional experience

Évszám, cég neve, majd egy 4-5 soros ömlengés a cégről, hogy milyen iparágban, milyen csuda dolgokat vitt véghez.
Azután az itteni beosztásod, majd alá két felsorolás.
Tasks, vagy Responsibilities
Itt sorold fel azokat a feladatköröket, melyekkel megbíztak, vagy azokat a projekteket, amelyeket végigvittél.
Achievements vagy Results
Itt pedig sorold fel azokat az eredményeket, amiket elértél a fenti feladatkörök véghezvitele során.

Érdemes az utolsó 2-3 munkahelyeddel ezt megcsinálni, a kevésbé relevánsak, vagy régebbiek már maradhatnak simán felsorolás szinten, de írd ki még egyszer őket, miszerint cégnév, beosztás, legfontosabb feladatkörök.

Personal Details
Itt a kötelező pontok: Education, Trainings (minden hülyeséget írj be bátran, főleg ha voltál valamilyen tréningen Angliában, mert azt zabálják), Leasure vagy interest - a hobbijaid, Professional membeship, ha valamilyen szakmai szervezet tagja vagy, és Referees.

Marketingesek, IT mukik és webfejlesztők, figyelem: a "referenciák" itt nem azonos a portfólióddal, vagy a korábbi nagy megrendelőiddel. Referenciának az előző munkáltatóidat tekintik, akik személyesen elérhetőek, és egy e-mailben vagy telefonon elmondják a leendő munkáltatónak vagy a fejvadászodnak, hogy te egy mokány legény vagy, akit imádtak, és sok sikert kívánnak neked Új-Zélandon. Ha a mi értelmezésünk szerinti referenciával szeretnéd csinosítani az önéletrajzot, akkor építsd bele valamelyik ömlengős részbe, mert olyan akad bőven.

Dióhéjban ennyi - ha pályakezdő szemfelszedő kisiparos vagy, akkor itt a lehetőség, hogy végre egy impozáns, három oldalas önéletrajzon lásd viszont a neved.

Update: lapzárta után kapta a hírt szerkesztőségünk - a születési időt és helyet, az életkort NEM ÍRJÁK BE. Hae?

Emlékeztető

Tisztelt dr. Kézdi Andrea!

Ma kaptam kézhez "utolsó felszólítás" tárgyú, normál postai úton, nem ajánlva, nem tértivevényesen feladott levelét.
Első, vagy korábbi felszólítólevél nem érkezett önöktől.

A lejárt parkolójeggyel való várakozás tényét elismerem. A kiszabott bírságokat a kék csomagban hagyott csekkeken fizettem be 2008 július 4-én a budapesti Budagyöngye postafiókban, 15:34-kor, ezért a levelében foglaltak alapján tájékoztatását tárgytalannak tekintem.

Kérem, egyeztessenek Megbízójuk pénzügyi osztályával. Amennyiben mégis szükséges, lakcímemen előzetes egyeztetés után hétköznapokon délután 4 és 6 között megtekinthetik az eredeti parkolási bírságokat, a befizetést igazoló csekkeket, valamint az elmúlt másfél évben történt parkolásaimról összegyűjtött parkolójegyeket, a jogosan kiszabott bírságokat és azok befizetését igazoló csekkeket, valamint a nem jogosan kiszabott bírságokat és az azokkal kapcsolatos levelezéseket időrendben lefűzve.

További jó munkát kívánva üdvözlettel,
Immacolata

Kölyök és angol

Egy öntudatos 10 évessel nem könnyű. Főleg akkor nem, amikor úgy érzi, hogy a legfontosabb fegyverétől fosztják meg, Mr. Dumagép, aki a kacifántos agyával tekeri az ujja köré a jónépet... No, kicsit pánikolt szegényke, de szerencsére megosztotta velem: ő bizony retteg, mert nem lesz egy barátja sem (szép, vágott szemű szerelme meg pláne) mivel ő egyetlen szót sem tud angolul.

Könnyek között kérte, hogy tanítsam meg azt: I don't speak English.

Amikor lehiggadt, játszottunk egy kicsit. Kitaláltam, hogy mondani fogok szavakat magyarul, ő pedig mondja meg angolul, és előre ígérje meg, hogy nem lesz ideges. Aztán elkezdtük:

- Beindítani valamit, elkezdeni, elindulni?
- Neeeem tudoooom!
- Start...
- Jáááááj, tudtam!

- Játszani?
- Neeem tudooooom!
- Play...
- Jááááj, ezt is, hát persze!

És ezt eljátszottuk majdnem száz szóval, a végén már gurguláztunk a nevetéstől, és ő is megnyugodott egy kicsit. Próbálom benne tudatosítani azt a rengeteg szót és kifejezést, amit idétlen online játékokban, meg lego star wars harcokban meg itt-ott magára szedett. Persze nem vagyok biztos abban, hogy messzire jut a "change armour" meg a "mutant droid" kifejezésekkel, de az önbizalmának biztos jót tesz.

Elmentem könyvesboltba is, mert emlékeztem hogy lehet kapni gyerekeknek szóló képes szótárakat, hátha segít neki egy kicsit. No, olyanba futottam bele, hogy még... A Kossuth Kiadó gyönyörű, igényes "Képes Szótár - Állatok" címmel adott ki egy olyan izgalmas, elegáns könyvet, hogy akkor is megvettem volna, ha nem tudom a gyerekre fogni. Itt van nektek egy kép:

Ráadásul 6990 HUF helyett 1990 volt, pedig simán megvettem volna az eredeti áron is, lenyűgöző. Jön velünk, hiába két kiló. Azt például tudtátok, hogy a pirossárga bajszika angolul red-and-yellow barbet? Hogy a pataki ingola european brook lampery? Hogy a szalagos tigrispetymeg banded linsang?

Költői pillanat - gondolatok a kumaráról

12:45 PM
úgyis tudom hogy eljön a perc

12:45 PM
hogy most még itt szenvedek, de csak kettőt pillantok és már a repülőn leszek

12:46 PM
és azt hiszem hogy már kibírhatatlan ez a sok óra a repülőn, de egyszercsak az is elmúlik

12:46 PM
sitty-sutty

12:46 PM
és akkor majd eszembe fog jutni, hogy hol volt már az amikor ezt írtam neked itt a konyhában.

A kihelyezett új-zélandi kiskoalíció barbizott

Fényképes* beszámolónk következik.

Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:

Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:
Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.
Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:
Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:
Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.
Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:
Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:

* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.

NévShow

Kicsit már offolok én is, mindig csak ezek a komoly témák...

A hungarokiwik neveiről kaptok egy szemelvényt, nagyjából időrendben.

Pukke
Az úgy volt, hogy elkezdtük olvasni a pukekókakát, ami a legjobb magyar új-zélandi madaras blog. Gazdája valahogy rávett minket egy randevúra, lásd alább másfél évvel. Be is került a telefonomba, úgysmint Pukekó Tamás. Hosszú ideig nem is tudtam a rendes nevét neki:) Aztán, ha szkájpoltunk, egyre rövidebb néveken szólongattam, míg ráragadt a pukke név, immáron örökre, hakánkat mindig a "yo pukke - yo imma" kiáltással kezdjük.

Imma
Nyilván rövidítésiből, de Papito volt az, aki a sokat sejtető Immacolata nevemből Immát csinált, és rögvest meg is toldotta egy nénivel. Ez azért volt nagyon viccesen koincidális, mert 10 éves kisfiam éppen akkoriban ragasztgatta le a szobájában található antik festményt, ami egy éltes hölgyet ábrázol, mert szerinte állandóan őt nézi, ha rosszalkodik. A kép egy régen élt felmenőről, Irma néniről készült...

Pappa
Talán ezt nem is kell magyarázni, Papitót neveztük el így. Adalék hozzá, hogy ezen a ponton rájöttünk: mindhármunknak olyan neve van, amiben található egy jól szaggató, metálos dupla betű. Talán nem is tud róla, de azóta pappa feleségét úgy emlegetjük: Sztepper Mamma.

Whatever Zsuzsi
Süt-főz, bagózik(!), ozzie import, és scarpettaként kezdett tudósítani a mindennapokról. Azt hiszem, ezt a nevet is pappa osztotta ki - helyesbítsetek, ha nem így van -, mindenesetre már nem mossa le magáról.

.... és akkor, amiért ez a bejegyzés létrejött...

Müzli
Pár hete találkoztunk először kommentjeivel, felbukkant itt-ott, lassan elkezdtem olvasgatni a blogját. Még nagyon keveset tudunk róla, de az biztos, hogy nagy lelkesedéssel, és alaposan tervezgeti az útját - számomra azért érdekes, mert eddig úgy látom, hogy valahol ott tart, ahol én egy éve, ezért biztos, hogy még egy ideig nézegetni fogom. Bocs a névért! Veszélyes dolog diszlexiásokkal kezdeni...

mormee, üdvözöllek a blogrollomon.

Munkakeresés

Ez mindenki kedvenc témája, a 22-es csapdája, maga az önfarkába harapó kígyó. Az egyes számú kedvenc a "nincs work permited, nem tudunk felvenni" -- de csókolom, ha nem tetszik felvenni, nem is lesz work permitem.

Azért utána is lehet paradoxonokba ütközni, hogyaszongya -- "oké, van work permited, de nincs NZ tapasztalatod, nem tudunk alkalmazni"...

Kicsit nehezen ment le, de ezt a békát lenyeltük. Ez egyébként a legnagyobb rizikó a work-to-residence elgondolásban, amit tovább súlyosbít az, hogy a magát turistának hazudó wannabe bevándorlók egyre gyakrabban kapnak korlátozó pecsétet a turistavízum mellé.

Mi többek között azért megyünk el, mert már nem bírunk hazudozni, úgyhogy a határon ezzel nem játszunk, megmondjuk hogy dolgozni szeretnénk, ha sikerül - ha meg nem, tessék megtekinteni a kincsesládikát, ebből fogunk nyaralgatni.

Állásajánlatok

Az az elgondolás, hogy "hidegben" megbombázzuk azokat a cégeket az ember önéletrajzával, akik az elmúlt évben a szakmájába vágó területeken hirdettek. Több, mint egy éve heti rendszerességgel nézegetjük az állásajánlatokat, elsősorban a http://jobs.co.nz/ meg a seek.co.nz meg a TradeMe Jobs oldalakon. Ha olyan céget találunk, ami jónak tűnik (megnézzük a neten az elhelyezkedését, a referenciáit, a cég méretét, stb.) akkor szépen bevezetjük a kis google dokis táblázatunkba.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy siralmas volt a helyzet 2007 tavaszán, havonta egy-két cég keresett csak flash programozót, a flexet pedig meg sem említették. Az elején még úgy nézett ki, hogy a zuram kénytelen lesz valamilyen alantas backend vagy sitebuild pozícióig süllyedni. Szerencsére azóta utolérte magát az új-zélandi IT szektor, most már napi rendszerességgel látni multimedia developer kereséseket, úgyhogy a lista is kibővült.

Nemsokára - október végén, november elején - kezdjük meg a bombázást, a kísérőlevelekben már fel tudjuk tüntetni, hogy január elején érkezünk. Ha csak annyit sikerül elérni, hogy időpontot kapunk egy állásinterjúra, már jók vagyunk - nem korlátozzák le a vízumunkat.

IT mukik egyébként nyugodtan üljenek neki, és csináljanak maguknak egy linkedin profilt, meg egy jó kis tech blogot angolul, akár évekre visszamenőleg, mert nagyon nehéz máshogy referenciát felmutatni.

No, egyelőre bizakodunk, két hónap múlva beszámolok, hogy az elgondolás hogyan konvergált a valósághoz.

Repülés van

Nagyon vicces, azért csináltam kínomban egy gasztro-bejegyzést, hogy ne az tiszta tekintetű kopasz népnemzeti hazánkfia legyen az utolsó post, most meg azért muszáj írnom, hogy ne egy kvázi-gasztró legyen a legfrissebb, mert Isten sem mossa le rólam hogy pappitót plagizálom.

Persze mondanivalóm is van: meg kelletett venni a repülőjegyeket, ezen az áron és ezekkel a kondíciókkal nem tartotta tovább a légitársaság.


Repülőjegy

Az előzményekről annyit, hogy volt egy remek EvaAir kombi foglalásunk, felnőtteknek illetékkel 310 ezer HUF környékén, bécsi indulással. Aztán valamikor nyáron az Eva önhatalmúlag törölte a Taipei-Auckland járatát, és ennek köszönhetően borult az egész koncepció. Alternatívaként Brisbane-i átszállással vitt volna, ami a megnövekedett ár (fejenként +100 ezer HUF) mellett még az ausztrál átszállóvízum problémakörét is behozta a képbe.

Kétségbeesetten kértem az ügynökömet, hogy kerítsen már valami megoldást, de nem igazán talált semmit. Csanád épp akkortájt ajánlotta Andreát a Nagypihenés nevű irodától, akit én is megkerestem. Kiderült, hogy barátságos, gyors, segítőkész, és zseniális. Egy nap alatt talált egy olyan útvonalat, ami először keletnek indulva (Finnair+Cathay) nemcsak olcsóbb, mint az eredeti jegy volt, de még az indulás is budapesti.

A történethez hozzátartozik, hogy Andrea nem akarta bevállalni a jegy tologatását, tehát nála azonnal - 72 órán belül - ki kellett volna fizetnem, ami 800 ezer forint esetében szerintem azért túl nagy jófejség egy repülőtársasággal szemben, úgyhogy a kapott információval visszamentem a Moreához, akik vidáman toligálták nekem amíg lehetett, múlt hét csütörtökön fizettem ki.

A korrektség nevében viszont el kell mondanom, hogy a Nagypihenés nélkül kicsi lett volna az esély, hogy megtalálom ezt a jegyet, szóval forduljatok hozzájuk nagy bizalommal (és ne riasszon vissza a kőkorszaki weboldaluk sem.)

Biztosítás

Azt hiszem, korábban már szóltam erről, de most már konkrét minden. Létezik egy úgynevezett "storno biztosítás", amivel megoldható az, hogy ha valami nagyon-nagyon közbejön, és mégsem tudunk utazni, akkor a jegynek nem csak 50%-át, hanem a teljes vételárat visszatérítik. OK, a hungaro-hetero valóságtól ne rugaszkodjunk el, kell hozzá orvosi igazolás, de hát azt nem nehéz prezentálni ugye, ebben a korrupciómentes, tiszta és egyenes világban. Hármunknak összesen 30 ezer HUF volt, úgy döntöttünk hogy ennyit megér 400 ezer HUF biztonsága.

Baleset- és poggyászbiztosítással nem foglalkoztam, mert a domborulatkártyámhoz tartozott egy európai utasbiztosítás, amit 7 ezer forintos éves díjért ki tudtam terjeszteni az egész világra, meg az egész családra is. Ez egyébként csak akkor érvényes külországban, ha három hónapnál rövidebb ideig tartózkodunk ott, de reményeink szerint akkorra meg már lesz valami rendes biztosításunk - vagy öngondoskodós, vagy munkából adódós.

Erősen remélem, hogy az utóbbi.

Illatok

Nem nagyon főztem az elmúlt két évben - egy pöttömnyi konyhán osztoztunk egy idős nagyapóval, aki a leglehetetlenebb időpontokban állt neki órákat szöszmötölni különféle szalonnákkal, disznósajtokkal meg kenyerekkel.

Szeptember elsején visszaköltöztünk a nagylakásba, és az összes rossz és jó szokással együtt visszajött a leküzdhetetlen főzési ingerem is.

A minap veszett jó menzaszagot csináltam, a menü krumplifőzelék volt, egyben sült, kolbásszal töltött fasírtkenyérrel, vagy mi neki a neve.

Most pedig igazi téli hangulatot kanyarítok illatból, mert boldogult Emil bácsi receptje alapján fokhagymás hús alakul, áfonyamártással. Rendes vadászként először felfőzte száraz vörösborral a fűszereket (citromhéj, szerecsendió-virág, szegfűszeg, fahéj, feketebors), leszűrte, és csak utána tette bele a gyümölcsöt. Ez a keverék most majdnem egy órája idézgeti a forraltboros teleket orrilag, a tűzdelt hús meg bele-beleküld egy kis diszkrét fokhagymát.

Mindjárt kimegyek szánkózni.

(Emil bácsi egyébként eredetileg tejföllel húzott rá a mártásra, csak az úri népeknek csinálta tejszínnel.)

Népnemzet

fotó: Index.hu, Barakonyi Szabolcs

Lehet, hogy utánanézek a politikai menedékjog kérdésének is.

Olvassatok, szomorkodjatok.

Anyakönyvi kivonat

Mint azt gondolom, mind tudjátok, születési anyakönyvi kivonat számos helyzetben kell majdan a bevándorláshoz, munkavízumhoz, stb.

Hajnalka tanácsára elmentem, hogy kiváltsam a vonatozó anyakönyvi hivalaltól a másolatot, mert a friss kivonatok már 3 nyelven (magyar, angol, francia) készülnek, és a NZ hivatalok elfogadják fordítás és hitelesíttetés nélkül, így megspóroltunk 3x45 NZD mínusz 3x6000 HUF illették összeget.

További spórolást jelent, ha nem azt írod be: "elveszett" - úgy 6000 HUF az illeték, hanem azt, hogy "házasság" - mert úgy csak 2000 HUF. Persze kiskorúak és már házasok ezt mellőzhetik.

Miközben ennek örvendeztek, élvezzétek liblingemet.

Színes szófelhő

Nekem a legfontosabb a dokumentum, a megoldás, no meg a kapcsolatom.



Játsszatok.

Viszlát

Ne keress, majd én hívlak

Tudom, hogy elviselhetetlenül érdekfeszítő vagyok, és minden post nélkül eltelt nap egy-egy tőrdöfés szívetekbe, ezért most külön jelzem, hogy előreláthatóan legalább egy hónapig csendes leszek.

A sors nagy esélykiegyenlítő gépezete úgy fordult, hogy véletlen felborította a hokedlit, ami nekidőlt a kredencnek, és most újra kell üvegeztetni.

Úgy tűnik, hogy a nyakamba kapok most apait, anyait*, ennélfogva megpróbálok bekerülni a Rekordok Könyvébe azzal, hogy minimum 10 év tennivalóját dolgozom fel az elkövetkezendő hetekben.

Addig is jó szórakozást, ha ajánlhatom a blogrollom, rendezői jobb, srévizavé.

* aki tudja miről van szó, az lesz szíves értékelni kobaltos humorom

Emlékeztető

Új címkét indítok, az lesz a neve: emlékeztető.

Nem vagyok a fröcsögés meg károgás híve, de ma megint volt egy nem gyenge menetem a magyarlandi hatóságokkal. Párom azt mondta, nyissunk egy adatbázist, ahová ezeket beírogatjuk, hogy ha esetleg kételyeink lesznek egy szép napon, hogy miért is mentünk el, gyorsan eszünkbe jusson.

Egy hivatalos, 2001-ben kelt dokumentum feketén-fehéren igazolja, hogy egy illetővel végleg megszakadt a kapcsolatom. A mai napon fél délelőttöt eltelefonáltam azért, hogy szerezzek egy újabb papírt arról, hogy ez az állapot még mindig fennál. Egyik osztály a másikra kapcsolgatott, bizonygatták, hogy ilyen eset nincs is, pedig hogyne lenne, amikor velem is éppen történik.

A végső, felszabadító megoldás aztán szerencsésen megszületett: lépjek kapcsolatba az illetővel, és szerezzek tőle egy két tanú által láttamozott meghatalmazást, melynek segítségével már be tudom bizonyítani, hogy minden kapcsolatom megszűnt vele.

HAE?

Megoldás NZ módra: a 2001-es hivatalos dokumentum hitelesített fordítását kérjük szépen, köszönjük, örülünk hogy segíthettünk.

Yo ovizsaru

Az izélandi kommuna magyarországi kihelyezett tagoza innen üdvözli Pappitót!
Az alkotó kérésére szeretném külön kiemelni a sün zöld lábbelijét, mely a "Yo Imma - Jó csimma" kezdetű magától értetődő szóvicc alkalmazásával fejlődött a kisemlős patáira.

A szerkesztő megjegyzése: a fenti szóvicc sem az egyetlen, sem a legfájdalmasabb nem volt a haverkodás két napja alatt.

Manifesztum

A haverkodás megvalósult, heveny semmittevés és mindent evés formájában.

Képriportunk következik.

Pukekónéval megkezdtük az előkészületeket a főzéshez.

Amíg a felaprított pipi ázott a kertből szedett rozmaringban,

addig nekiláttunk darabolni, hogy legyen látszatja a körömlakkozásnak. Egyikünk a hagymát,

másikunk meg a többit, főleg gombákot, merthogy Pukekó Tamás imád gombákot pucolni.

Gondoltuk, kipróbáljuk az autentikus izélandi pácolt grillgombát, hátha jó lesz.

És jó lett!
Ezért szépen megterítettünk, ki így,

ki úgy.
A husi Tamás fröccsművészete ellenére megsült jól.

Az este hátralévő részét sünkereséssel töltöttük, de sajnos hiába trappoltunk körbe-körbe reflektorokkal, nem akartak előjönni, csak a susnyában röfögtek. Ezért bosszúból másnap fotóztunk harkályt:
... ja nem, szkúzi és elnézést, harkályt, mondom:
Köszönöm a figyelmet.

Haverkodunk

Update:
hogy minden olvasó tisztában legyen vele, az állatos eseményeket Pukekó Tamással kell megbeszélni, mert senki más nem tud olyan megértő érdeklődéssel bamba röfögő sünökről, turcsi orrokról, gravitáció ellen kilátástalan küzdelmet folytató balkáni gerlékről értekezni, mint ő. A tihanyi sünös élmény óta megbeszéltük a történéseket pro és kontra, tájékoztattam őt, hogyan aludt el és kezdett el horkolni a szúrósröfi a nagy ijedelemben, félig összegömbölyödve.

Azóta ilyen nótákat dúdolgatunk, hogy szelebrééésün meg máj bonyi iz óver dió sün.

Pásztortarhonya update

Köszönjük ezt a kiváló képet a művésznek, halhatatlan nevét egy napon Michenangelóéval együtt emlegetik majd.

USA II.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előző postot még decemberben írtam, most találtam a piszkozatok között, akkor friss volt az élmény nagyon.

Hogy az egyensúlyt megtartsam (pont én, aki a pc-ségről papoltam, hehe...) azt azért el kell mondanom, hogy többször voltam kint, de csak New Jerseyben és New Yorkban, tehát amiről beszélek, azt ott tapasztaltam.

Talán rossz példa volt pont ezt kiragadni, de ilyet én még sehol sem láttam. Hányan kerültek kórházba az iphone miatt?

Maga az ország csodálatos, és ha lesz rá lehetőségem, biztos bejárom, megnézem a nemzeti parkjait. A parkok, kirándulóhelyek gyönyörűen kiépített, rendben tartott területek, és külön jó, hogy zavartalanul lehet túrázni (ezt is többször megtettem jerseyben) merthogy a kutya nem megy oda.

New Jersey utcái kihaltak, szellemvárosoknak tűnik mind. Először nem értettem, hogy miért ilyen furcsa, amíg rá nem jöttem, hogy nincsenek gyalogosok, nincsenek bicikliző vagy kertben játszadozó gyerekek. A bevásárlóközpontok parkolójától egészen hazáig hajtanak, lehetőleg úgy, hogy a hátsó bejárathoz minél közelebb álljanak meg, hogy csak pár lépés kelljen sétálni.

A véleményem pedig leginkább a gyerekek miatt ilyen rossz az országról. Egy ismerős magánóvodát üzemeltet, ott többször találkoztam a jövő nemzedékével, és igaziból az a legijesztőbb. Nagyjából születésüktől fogva megkezdődik az agymosás, a szisztematikus butítás, a kényelemből élésre nevelés. Lehangolt és elkeserített hogy az érdektelenség és a fogyasztási cikkekkel kompenzáló érzelemszegénység milyen kicsi korban kezdődik.

Tulajdonképpen helyesbítenem kell az előző bejegyzést - felnőttként gond nélkül élnék New Jerseben például, mert a lehetőségek a mi adottságainkkal az ottani közegben tényleg szédítőek. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a 10 éves gyerekemet hogyan óvnám meg attól, hogy vagy azonosuljon a fent leírtakkal, vagy pedig másként gondolkodóként végigszenvedje az egész fiatalkorát.

Szóval elnézést a kinyilatkoztatásért, remélem így már árnyaltabb a kép.

USA

Ígértem, hogy belehúzok augusztustól, ahogy az aktív zónába léptünk. Télen volt egy hosszabb szünet itt a blogon, és az eredeti elképzelésekhez képest változott az utazás időpontja is: a tervezett nyár végi indulásból január 12 lett. Decemberben egy hónapot töltöttem az Egyesült Államokban, nem túl örömteli magánügyben.

Csak azért szentelek ennek az eseménynek itt néhány sort, mert egészen kézenfekvő lenne az is, hogy az államokba költözzünk - és mégis marad NZ a szívemcsücske.

A keleti parton töltöttem több időt, New York közvetlen szomszédságában. A helyi magyarok folyamatosan agitálnak, hogy menjünk ki, a mi kvalitásainkkal nagyon jó lehetőségeink lennének a helyi mukaerő-piacon, ott aztán megcsinálhatnánk a szerencsénket...

Épp tegnap kérdezte egy nagyon jó barátom, hogy tulajdonképpen hány százalékban vezetik anyagi megfontolások a kivándorlási szándékunkat. Nagyon meglepődött, amikor azt mondtam, hogy majdnem sehány. Így első ránézésre, jó közelítéssel két év kemény munkával érhetjük majd el a jelenlegi életszínvonalunkat izélandon.

Az USÁ-ban, ismerősökkel, rokonokkal ez nyilván sokkal könnyebben menne, de olyan szinten taszít az a kultúra, az a közeg, ami ott van, hogy az elamerikázódás most már gondolat szintjén sem merül fel. Egy paranoid, bürökrata, sekélyes világot láttam, ahol mindent a pénz vezérel. Éppen hálaadás után, advent elején voltam kint - a híradó mutatta az úgynevezett "Black Friday" nevű eseményt, ami hagyományosan a karácsonyi bevásárlás első napja. Nem akartam elhinni, amit láttam. Nagyjából úgy festettek a bevásárlóközpontok, mint 25 éve a GUM áruház, ha végre férfizokni vagy banán érkezett: a népek hajnali kettőtől gyülekeztek a bejárat előtt a hidegben. Több sérültet kellett kórházba szállítani, mert az izgatott tömeg nyitás után azonnal eltiporta a figyelmetlenebbeket - ugyanis élet-halál kérdése volt, hogy jut-e mindekinek akciós plazmatévé.

Heeeee?

Pappitónak

Gasztro rovatunk legújabb receptje a kihagyhatatlan, szép nevű Ungaristchsce Pazstortarhonia.

Mielőtt hozzálátnánk a szabad tűzön való alkotásnak, gondoskodjunk arról, hogy a processzus dokumentálását is végre tudjuk majd hajtani. Ennek okán először is, nyaraláshoz készülődve felejtsük otthon a fényképezőgépet. Ha a mobiltelefonunkban is található ilyen alkalmatosság, akkor fogyasszunk nagy mennyiségű balatoni borból spriccentett fröccsöt, hogy biztosan elfeljtsük megfelelően beállítani a felbontását. A fenti módszer pontos betartásával kaphatjuk meg az alábbi eredményt.

Pásztortarhonya a la Tihany

Kérjük meg a párunkat, hogy vágjon fát. Ehhez el kell távolítania a meztelencsigát - először a lábáról, másodszor pedig magáról a szekercéről.


Készítsük elő a jó zsíros tokaszalonnát, olvasztgassuk ki belőle a lét, hogy legyen min futtatni a hagymát. (Vöröshagyma. Bográcsban minimális felhasználandó adag: két kg, az étel típusától és mennyiségétől függetlenül.)


Ahogy megüvegeződött, néhol odakapogatott a hagyma, pirítsuk meg rajta a húsos szalonna és a felkockázott disznó keverékét. Eközben a szakács kiszáradás ellen fogyasszon további fröccsöket, hosszúlépést, viceházmestert. A hőségben nagyon fontos az egészség védelme! A fröccsfogyasztás mellékhatásait (pl. feledékenység) kiküszöbölhetjük úgy, hogy a hozzávalókat már előre a kezünk ügyébe helyezzük - vagy helyeztetjük pl. egy kéznél lévő 10 évessel.


A pálinkafogyasztással egészen addig várjunk, amíg a konyhatechnológiai sarokpontok el nem végeztettek. Jelen étek esetén a tűzről való lehúzás és paprikázás után kezdődhet meg a borpárlatok fogyasztása. Ismét köszönjük Istvánnak a békésből Tihanyig szállított 12 éves, eperfa hordóban érlelt 52 fokos magvalt szilvát.



Eme munkafolyamat után már hangulatunk függvényében, mindenféle kontroll nélkül dobálhatjuk befele a további hozzávalókat, ahogy sikerül. Példának okáért öntsük fel rozéval, ha elfelejtettünk vörösbort venni. Aztán válogatás nélkül hányjunk bele ilyeneket: fokhagymagerezdek, paprika, hámozott paradicsom, paradicsompüré, só, ujjnyi kolbászkarikák. Amíg rotyog, megelőzésképpen fogyasszunk fröccsöt barátainkkal, és beszéljük meg az élet nagy dolgait. Amikor elég idő eltelt, ébredjünk rá, hogy nincs kedvünk már köretről is gondoskodni, így keressük elő a túlélőcsomagból a 8 tojásos házi tarhonyát.

Kérjük meg párunkat, hogy kezében a kerti locsolóval vigyorogva nézze végig, ahogy a bogrács felöntéséhez fél literes kannácskákban próbáljuk a házból kihozogatni a vizet.

Aprítsunk virslit kettébe-harmadába, dobáljuk a bográcsba, és fogjuk rá a gyerekre, hogy ő sajnos csak így eszi meg. Ha nincs gyerek a közelben, akkor mondhatjuk azt is, hogy régebben volt, és már nagyon megszoktuk.

Ha azt akarjuk, hogy ne legyen leveses, hanem jó kásásra érjenek benne az ízek és alapanyagok, akkor még gyorsan öt percre ugorjunk le barátainkkal a termelői borkimérésbe. Ez alatt a 40 perc alatt garantáltan összerottyan az étel.

Végezetül pedig felejtsük el a kész ételt lefotózni, helyette próbálkozhatunk sünnel.

Begajdulók - a kivándorlás kiskátéja

Aki régóta tervez, és esetleg megosztja egy idő után a barátokkal az elképzeléseit, biztos találkozott már ezzel a jelenséggel, amiról most szólok egy pár szót.

Hajnalkának most bizonyára nagyon szalad a szekér, mert soha nem volt még ennyi megcsömörlött, kilátástalan helyzetben lévő, rosszkedvű és fáradt polgártárs itt magyarhonban, aki mind hanyatt-homlok menekülne, ha tehetné.

Egy májusi bulin ártatlanul beszélgettem néhány baráttal a terveinkről, és fogalmam sem volt, hogy milyen hatással lesz rájuk. Pár hét múlva felhívtak, és kész döntésükről tájékoztattak: márpedig ők mennek izélandra, mert itt milyen szörnyű dolgok történnek, ott pedig mennyivel élhetőbb a világ. Ezzel egyébként semmi baj sincs, mindenki más úton jut el a döntésig...

A problémám csak annyi, hogy jelen pillanatban felelőtlennek és átgondolatlannak látom a terveiket. Tele van a képlet amolyan "na ez meg majd megoldódik valahogy" pontokkal, és ez nagyon ijesztő. Egyrészt azért, mert féltem őket, másrészt azért, mert akaratlanul is felelősnek érzem magam, pedig nem kéne. Mondogatom is, hogy felnőtt emberek, tudnak mérlegelni... de előre félek attól a helyzettől, amikor mi még éppen próbáljuk megvetni valahogy a lábunkat, ők pedig bekopogtatnak, és számon kérnek: "Te azt mondtad hogy itt milyen jó, mi pedig mindent feladva kijöttünk ide, mégsem folyik tejjel-mézzel a kánaán, úgyhogy most ments minket ki."

Persze, ez nagyon sarkos, és a leges-legrosszabb eshetőség, de ami a lényeg: most saját magamért, magunkért kell vállalnom a felelősséget, nem tudok és nem akarok mások problémáival is foglalkozni.

Ezért úgy döntöttem, hogy Kiskegyed Magazin mintájára összerakok itt egy listát, amit egy évvel a tervezett indulás előtt kell átböngészni. Szubjektív véleményem szerint, ezekből minél többnek megfelel valaki, annál nagyobb az esélye a sikerre. Ha pedig túl sok hibádzik, el kell gondolkodnia azon, hogy esetleg közelebb, vagy kisebb rizikóval, másfelé megy, esetleg több évet szán az előkészületekre. A lista nem fontossági sorrendben készült.

1. A család felnőtt tagjai jól beszélnek angolul, vagy kellő idővel, készséggel és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy felhozzák magukat egy év alatt.
2. Megfelelő anyagi tartalékaik vannak, vagy át tudják úgy csoportosítani a költségvetésüket, hogy egy tetemes összeget - 5-6 millió magyar forintot - félre tudjanak tenni az utazásig, lehetőleg ingatlanvagyon értékesítése nélkül.
3. Nincs sok zűrös ügyük itthon (hitelek, adótartozások, rendezetlen jogi ügyek, stb.) vagy ami van, azt el tudják rendezni az indulásig.
4. Tájékozódás, tájékozódás, tájékozódás! Kiolvastak minden vonatkozó blogot, hivatalos bevándorlási oldalakat, beszéltek bevándorlási ügynökkel, tisztában vannak a lehetőségeikkel, a jogállásokkal, a vízumtípusokkal, a szakmájukban az elhelyezkedési esélyekkel, a kinti ügymenettel, vállalkozásindítás lehetőségeivel, stb.
5. Olyan a szakmájuk, amivel itthon is boldogultak, ismerik a buktatóit, előnyeit.
   
6. Ha eddig vállalkozók, cégtulajdonosok is voltak, most készek arra, hogy 8 órában, bérért-fizetésért húzzák az igát.
7. Nincs semmilyen komoly egészségügyi problémájuk, és vállalják, hogy az apró-cseprő ügyeket (fogászat, szűrések, nőgyógyászat, oltások) még itthon elintézzék, hogy az összes családtag a lehető legjobb állapotban utazzon ki.
8. Tudnak menekülő-útvonalat hagyni maguk mögött. Pl. egy saját tulajdonú, tehermentes lakás, amit az utazás egy évére albérletbe adnak, ideális lehet.
9. Az életkoruk a bevándorlási hivatal által preferált sávba esik, de már elég érettek ahhoz, hogy önállóan helyt álljanak - 30-44 év.
10. Higgadtak és racionálisak. Tisztában vannak azzal, hogy ez a lépés hatalmas áldozatokat kíván, hónapokig vagy évekig esetleg még rosszabb is lesz az életük, mint előtte volt. Tudják, hogy akár kudarccal is végződhet az utazás, ismerik és elfogadják a kockázatot.
    
11. Nagycsaládi körülményeik rendezettek, vagy nincs családjuk. Nem tartoznak komoly felelősséggel idős családtagért, vagy van olyan személy, aki helyettesíteni tudja őket.
12. A legszorosabban vett, utazó családban egyetértés van: az idősebb vagy kamaszodó gyerekek tudnak a tervről és saját döntésük is a kiköltözés. A felnőttek készen állnak a kisebb gyerek alapos felkészítésére.
13. Hajlandóak arra, hogy az életüket úgy éljék, mintha a világon senkire sem számíthatnának. Ha mégis nagyobb biztonságra vágynak, akkor rendelkeznek annyi plusz tartalékkal, hogy külső szakembert - bevándorlási ügynököt - alkalmazzanak.
14. A család tagjai nyitott, jól tájékozódó, kíváncsi, toleráns emberek, akik hajlandóak lesznek alkalmazkodni az új otthonukhoz, és nem fognak éveken keresztül a háziorvos meg a gyulai kolbász után sírni.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de még biztos tudnám bővíteni. Ahogy így elnézem a listát, vannak fajsúlyosabb pontok, például a pénz-szakma-nyelvtudás kombó nyilván ne hiányozzon. De talán az a legfontosabb, hogy mindenki gondolja át, mérlegeljen, számoljon, és úgy hozzon saját döntést, ha lehet kérni. Nagyon veszélyesnek, bukásra ítéltnek tartom azokat a történeteket, ahol már az elején másra akarnak támaszkodni:

- "Figyi, te már kint vagy, majd segítesz nekem én meg meghálálom"
- "Látom te is indulsz, én is azt tervezem: társuljunk"
- "Adj tanácsot, és mondd meg, hol vagy - majd beszámolok, hogy bevált-e"

Valószínűleg rosszindulatúnak és elutasítónak tűnök most, aki szándékosan visszatartja az információit, nehogy másnak is jó legyen. Pedig nem erről van szó. Úgy gondolom, hogy ebből a blogból, meg az itt belinkelt oldalakról bőven megszerezhető minden, és remélem, hogy sokaknak segítettem is valamit (ahogy nekem is az előttem szólók).

Én folytatom a kis történetünk dokumentálását, és ezzel támogatok mindenkit, akinek mehetnékje van.

Ha ennél többre van szükséged, akkor nagyon kérlek, gondold át még egyszer, hogy alkalmas vagy-e rá.

Eladok, eladok, mindent eladok

Csabi kérésére kicsit kifejtem, hogy mire jutottam cégügyben.

Ha működő Bt vagy Kft tulajdonosa vagy, egyszerűen nem teheted meg, hogy hagyod itthon ketyegni, amíg szerencsét próbálsz. Amíg tulajdonosa vagy, a tagi jogviszonynak köszönhetően köteles vagy magad után a közterheidet (ha az égvilágon semmit nem csinálsz, akkor a minimálbérre kirótt terhek kétszeresét) befizetni havonta. Ez pedig havi 70-80 ezer forint, ami azt gondolom hogy eléggé nonszensz összeg, ha azt a nagy semmire kell eldurrogtatni.

A megoldás a cég eladása vagy végelszámolása lehet. A végelszámolás egy nagyjából 4 hónapig húzódó jogi és számviteli procedúra. A szegény könyvelőd mindenféle nyakatekert mérlegeket és kimutatásokat készít. A jogászod pedig gyártja a felhívásokat, amelyben vélt vagy valós hitelezőidet kell több körben értesítenie, hogy márpedig te megszűnsz. Minden kör között kötelezően el kell telnie 30 napnak, és persze súlyos illetékek vonulnak be az államkasszába. Ez a csinos agybaj nagyjából 400 ezer forintba kerül.

A cég eladása általában nem pénzért történik, vagyis csak papíron. Az átírás költségeit pedig többnyire a vevő állja, hiszen ő így 50-60 ezer forintból megússza az ügyet, egyébként pedig kb. 3-400 ezer forint lenne most egy új céget csinálni, ami egy hónapig még előtársaságként működik, aztán még egy év mire jogosult lesz egy sor dologra. A boldog új tulajdonos ezt mind megússza, szóval ez amolyan kölcsönösen előnyös dolog.

Azért fontos az is, hogy ismerős, vagy megbízható ember legyen a céged új gazdája. A cég ügyes-bajos dolgaiért még további 5 évig felelős maradsz (természetesen az eladás előtti időszakra értem). Ha az új tulaj nem tartja rajta a kezét rendesen, vagy nem értesít téged, ha ilyesmi történne, akkor az elég kellemetlen perceket tud okozni.

Szóval ha valaki végleg le szeretné zárni a vállalkozói múltját, akkor lehet hogy megéri az a 4 hónap meg az a pár százezer forint.

Reménytelen szerelem

Én igazán nem tehetek róla: ilyen volt az első, a legelső, és azt nem felejti el az ember. Ez az egész kiköltözés annyi új lehetőséget hoz, hogy egyszerűen nem lehet ellenállni, és ilyenkor jönnek az irracionális döntések.

Rákerestem a neten, nagyjából egy hónapja, és persze álmomban sem gondoltam volna, hogy Új-Zélandon fogok ráakadni. Azóta sem bírom kiverni a fejemből. Tudom, hogy nem szabadna, tudom hogy öreg hozzám, hogy valószínűleg sokkal jobbat is találhatnék, hogy az egész család ellene lesz...

Már előre vívódom, de ismerem magam annyira, hogy tudom - el fogok csábulni.

Venni fogok egy 96-os, négy ajtós, 2000 köbcentis Toyota Cavalier-t.

Ember tervez...

...szokták mondani, isten meg végez - amit szélsőséges ateizmusom okán nem hagyok annyiban.

Az indulás elméleti időpontja december vége, január eleje. A bevándorlási ügynöktől a bloggerekig mindenki azt javasolta, hogy már jó 4 hónappal indulás előtt álljak neki a papíroknak, ügyintézésnek. Ebből azt szűrtem le, hogy legalább fél évvel előtte el kell kezdenem, úgyhogy jelentem, nekiláttunk.

Komoly a lista. Néhány papír beszerzése, referenciák, fordítások, akármi... nem olyan nagy ügy. Csak azt felejtik el hozzákalkulálni a népek, hogy mellécsapódik még egy egész életvitel-szerű életvitel is, ami ezer csáppal kapcsolódik az országhoz, a személyes jelenlétedhez, és ezeket mind-mind le kell zárni, vagy szüneteltetni kell: ahogy jobban kijön. Nem is beszélve a rengeteg elhalogatott dologról, amik most mind beállnak a sorba, és szólnak, hogy hahó. Ha mindezek mellett az ember még keményen dolgozik is, akkor elmondhatom: az intézkedés nem leányálom.

Elsődleges feladatom most a cégem, cégeink egészséges elpasszolása, leállítása, visszaadása. Idő volt az is, míg körüljártam, hogy végelszámolni vagy eladni éri-e meg jobban, hogy milyen adóvonzata van, milyen bürokratikus hercehurca vár rám. Akinek cége van, javaslom hogy időben lásson neki - nagyjából négy hónap az átfutás, meg persze egy rakat pénz.

Közben elkezdtem a repülőjegyeket is keresgélni - 450 ezerről eljutottunk 360 ezer forintig, még szeretnék ennél lejjebb menni, úgyhogy érdeklődöm tovább. Erről majd feltétlenül beszámolok, de úgy tűnik, hogy a befutó a Pukeko Tamás által is emlegetett Eva Air lesz, 310 ezer környékén.

Optimálisan nagyjából tehát most kellett volna kezdenem a blogírást, mert mostantól lesz folyamatos, témába vágó információm. Úgyhogy lehet reszketni. Ma már írtam, és megteszem újra!

Ingatlanmarketing

A marketing nem kifejezetten exakt tudomány, vagy szakma. Sokan nem is értik, hogy miről szól, pedig pofonegyszerű az egész: egy terméknek, eladásra kínált szolgáltatásnak - esetünkben ingatlannak - meg kell keresni a legelőnyösebb oldalát, aztán megfelelően kommunikálva kívánatossá kell tenni a leendő vevő számára.
Valahogy így:


Figyelni kell azonban a megfelelő tájékoztatásra is. Az információ átadása nagyon fontos, a vásárlók már nem elégednek meg részinformációval - ráadásul a tudatos, körültekintő fogyasztók nem is hagyják magukat félrevezetni.
Egy példa erre:


A piac igen telített, és a legkülönfélébb marketing eszközökkel élnek versenytársaink. Ha előnyre szeretnénk szert tenni, élnünk kell a megkülönböztetés eszközével. Meg kell találni azt az apróságot, melynek segítségével a kínált terméket, szolgáltatást ki tudjuk emelni a többi, hasonló karakterisztikával bíró közül.
Így:
A megkülönböztetés eszközével szinte egyenértékű a megszemélyesítés, az empátia, beleérzés erősítése. A potenciális vevőt rá kell venni arra, hogy elképzelje, átélje a termék vagy szolgáltatás megvásárlásával járó előnyöket, ez gyakorlatilag a vásárláshoz vezető legegyenesebb út.


Érdemes játszani a hangvétellel, kicsit "kitekinteni a dobozból". A sok, hivatalos szöveg között üdítően hat egy közvetlen, barátságos hangnemben megfogalmazott üzenet. Sokszor egy apró, személyes utalás csodákat tehet.
Ennek sikeres alkalmazására egy példa:

A marketingben is fontos az őszinteség. Ha a terméknek, szolgáltatásnak van gyenge pontja, ne titkoljuk el - viszont állítsunk vele szembe vitathatatlan előnyöket. Ez az úgynevezett SWOT analízis, melynek kiváló megvalósítását illusztrálja a következő kép:

Összefoglalás
A fentiekben tehát magától értetődő apróságokat mutattunk be, melyek már önmagukban is csodálatos eredményeket hozhatnak. Álljon itt egy részletes példa arra, hogy milyen szédítő magasságokba juttat ezek együttes alkalmazása:

Előnyök kidomborítása, tájékoztatás

Megkülönböztetés, megszemélyesítés

Őszinteség, egyéni hangvétel

A fenti összeállítás elkészítéséhez a trademe.co.nz ingatlanmarketinges szakemerei nyújtottak felbecsülhetetlen segítséget.

Biztosítás nélkül büntet az APEH

Nos, elég gyorsan jött a válasz az előző posztban feltett költői kérdésre: szóval büntet az apeh, lehet gatyát felkötni.

Ha nincs biztosítási jogviszonyod, és nem jelentetted be a megszűnését, csak úgy elmentél a vakvilágba, akkor büntet.

Kivéve, ha abban a 34 ezres adatbázsiban vagy, amit valahogy nem tudtak azonosítani:)

Cikk meg itt olvasható.

Kivándorolni, hivatalosan

Nekem, mint többszörös cégtulajdonosnak, egészen macera a kivándorlás hivatalossá tétele, úgyhogy néhány alapvető dolgot leírok ide, amit eddig kinyomoztam. Vannak még kérdéses pontok, azokról update-elek majd később.
(Update, vagy inkább kiegészítés: jogászok és számviteli ellenőrök, jelentem, ez itten egy nem szakzsargonban megfogalmazott ismertető, hanem a szakblabla átemelése humanoid értelmezésre.)

1. Cégtulajdonos biztosítási jogviszonya
A magyar TBtörvények szerint a biztosítási jogviszony mindig a legerősebb, és mint cégtulajdonos, önfoglalkoztató (Bt ügyvezető és egyéni vállalkozó) csak akkor szűnik meg ez a jogviszony, ha a Bt többé már nem az én tulajdonom és visszaadom a vállalkozói igazolványt is.
(Update, vagy inkább kiegészítés: ha korábban a sajátod csak mellékállás volt, más cégnél volt bejelentett állásod, de azt felmondod: automatikusan a sajátod lesz a főállásod és önfoglalkoztató tagi jogviszonyba kerülsz a tulajdonodban lévő cégben. Ezért kell megszüntetni. Illetve esetünkben el- és visszaadni.)

Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy fussson még a cég, hátha vissza kell jönni.
Ez sajnos a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kint töltött idő alatt is fizetni kéne a minimálbér kétszerese után a közterheket, ami kettőnknek havi 120 ezer forint környékén lenne. Értelemszerűen ezt nem óhajtjuk tenni, tehát a cégek lekerülnek a nevünkről, vállalkozói igazolvány visszamegy az önkormányzathoz. Ezeknek a mikéntjét nem írom le - semmi különös teendő nincs, bármelyik könyvelő megcsinálja, megoldja.

Hanem inkább, addig amíg csak munkavállalunk kint, és nem vándoroltunk be hivatalosan, a következő megoldást választjuk:

2. Biztosítással nem rendelkező személy egészségügyi ellátása
Erről bővebben ebben a tájékoztatóban lehet olvasni.

2.1 Amíg csak munkavállalóival/anélkül vagyunk távol, nincs letelepedésről/kivándorlásról semmilyen papírunk:
Az egyéni bejelentés után (2008-ban) napi 145 forint befizetésével továbbra is jogosult a befizető a magyarországi alap egészségügyi ellátásra. Megoszlanak a vélemények, nem egyértelmű, hogy ez kötelező-e vagy sem. Erről jelenleg várjuk az APEH állásfoglalását. Az az egy biztos, hogy ha ezt nem/sem fizeti a honpolgár, akkor nem jogosult itthon alap egészségügyi ellátásra. Ez különösen fontos azoknál, akiknek gyereke is van, mert egyrészt így a gyerek sem jogosult, másrészt pedig 2008 januárjától már nem jár automatikusan neki sem, tehát mi három főre fogjuk ezt bejelenteni és egyben előre befizetni, mondjuk egy évre.
Ezután az önkormányzaton be kell jelenteni a tartósan külföldön tartózkodás tényét (ha 180 napot meghaladja...). Ezt a szokásos lakcím-bejelentő lapon lehet megtenni.

2.2 Hivatalos kivándorlás után
Ha minden jól megy, és hivatalosan is kivándoroltunk, akkor erről kell szerezni egy magyar (hehe) nyelvű igazolást - ennek lényegében azt kell tartalmazni, hogy a választott ország befogad. Ekkor be kell jelenteni az APEH-nél, hogy a járulékfizetési kötelezettségünk megszűnt. Ezt jelenleg a 8T1011 számú változásbejelentő lapon kell megtenni, a T11 B lapon az 1-es rovatban a 6-os számot kell feltütetni (kötelezettség megszűnésének oka: kivándorlás).
Nyilván minden évben össze-vissza változtatgatják az adatlapokat, de ez azért kiindulópontnak jó lesz. A következő lépés, hogy be kell vonatni a személyi igazolványt, és a jegyzőnél be kell jelenteni a távozás tényét. Ezt jó esetben az önkormányzatnál el lehet intézni.
Update: Tamás, megkérdeztem neked egyet. Ha kapsz valami hivatalos értesítést az EOI kihúzásáról, illetve arról, hogy megfelelsz a kritériumoknak, az már elvileg egy amolyan hivatalos papír, aminek a magyar fordításával be lehet csattogni az APEH-be. Na meg persze egy nagy, kövér bevándorló vízum is annak számít, ami az útleveledben virít.

3. Egyebek
3.1. Egészségpénztár
Nem olyan régen lett a cafeteria része az egészségpénztári tagság, ennek lényege hogy a munkaadó adómentesen fizethet neked ugyanannyi összeget, amennyit te is (tehát tőled levon havi 5 ezer forintot, és mellérak még 5-öt). Ezt alapvetően fizetős egészségügyi szolgáltatások vásárlására gyűjti az ember. Bármikor "büntetlenül" ki lehet szállni a tagságból. Ha készpéntben veszed fel az összeget, úgy adóköteles. Ha az adót meg akarod spórolni, a saját pénztárad listáján meg kell nézni a szolgáltatókat, és egyszerűen náluk levásárolni. Sokuknál például ruhát, cipőt, szemüveget, nyaralást is lehet pénztárból fizettetni.

3.2 Magánnyugdíjpénztár
Na ez egy naagy szivatás. Ide a járulékköteles jövedelem után kell fizetni. Gyakorlatilag az állam helyett ezekbe a pénztárakba a járulékod egy részét. Amíg jövedelmed van, addig fizetsz, és akkor számolódik a "szolgálati idő". Ha nincs jövedelmed, nem fizetsz, nem ketyeg az idő. A vicces pedig, hogy csak akkor jár neked bármiféle nyugdíj, ha megvolt a 20 év szolgálati időd, különben hiába fizettél, nem kapsz nyugdíjat sem, és a befizetett pénzed is elúszik. Aki szeretne kivándorolni, az - javaslom - hagyja a fenébe a magánnyugdíjpénztárat.

3.3 Önkéntes nyugdíjpénztár
Ez csak részben hasonlít az előzőhöz, itt legalább hozzá lehet jutni a türelmi idő után a pénzedhez. Általában 10 év körül van a türelmi idő, ezután megkaphatod a pénzt, amit eddig beleöltél - természetesen adózni kell utána. Annyi engedmény van, hogy ha még egy évig nem veszed fel, akkor csak a 90%-a után kell adózni, ha még egy évig, akkor csak 80% után, és így tovább. Persze ez is pénztáranként változik, a türelmi idő mértéke, az adó mértéke, stb. Szóval akinek ilyen hülyesége van, az kérdezze meg részletesen a saját szolgáltatóját.

4. Adófizetés
Ha nincs a neveden cég, nincs egyéb bevételed, nincs más adóköteles tevékenységed (pl. lakás kiadása) akkor az előző év/tört év után még május 20-án be kell adnod egy adóbevallást, de a továbbiakban nem kell semmilyen adóbevallást adni, ha nem volt hivatalos bevételed.
Én ettől tartottam kicsit, mert a vállalkozásoknak akkor is be kell adni egy ún. nullás bevallást, ha nem volt semmi tevékenység és bevétel. Magánszemélynél szerencsére ilyen nincs, tehát ha nem vagy itt, nem volt semminemű bevételed, akkor nem is kell semmit beadnod. Ha a fentebb szereplő alap egészségügyi ellátást fizeted magad után, az sem kötelez arra, hogy vallj - csak ha bevételed volt.

5. Ingatlan értékesítése
Hát sajna, akinek itthon van lakása/nyaralója/ingatlanja, és eladja, az kénytelen lesz adót fizetni utána. A törvények értelmében csak az itthon, 1 éven belül vásárolt ingatlanok után lehet igénybe venni adókedvezményt (pl. ha magadnak vagy közvetlen családtagodnak vásárolsz).
Különben ügyes ügyvéddel, kicsit nyomott árakkal kell dolgozni.

Most egyelőre ennyi, köszönjétek Pukekó Tamásnak, mert ő dolgoztatott meg. Egyébként örülnék, ha kikérdeznétek valami tősgyökerest is, hogy ő hogy csinálta. (Pl. Csanádot?)

Mellvéd

Fitymállik a tavasz, zsizseregnek a pipik, illatoznak a virágok, így nem lehet többé három réteg kapucnis dzsekiben edzeni.

Eljött hát az idő, hogy vegyek egy mellvédőt, márcsak azért is, hogy teljesüljön régi vágyam, és úgy nézzek ki, mint Xéna.

Találjátok ki, hogy milyen gyártmány a legjobb, mi kapható:
Cool Guard Super

Úgyhogy támogattam a zizélandi ipart, sebesen.

(PS: ha valaki tud aucklandben imádkozó sáska iskolát/mestert, az legyen kedves szólni nekem. Thx.)

Szia Hajnalka,

akkor holnapután jövök, a szerda nem fog beleférni.

Műegyetem, bal hátsó sor alsó széle, közepe - szerintem ebédidőben.

Tankötelesség

Iskolás korú gyerek van a csomagban, úgyhogy felmerült a tankötelesség problematikája, mert ugye a gyámhatóság komolyan veszi, hogy jár e az ivadék okosodni vagy sem.

Paliékat megkérdeztem az iskolás bejegyzésüknél, ott rögtön két ilyen korú kölök is van. Náluk az a helyzet, hogy a gyerekeket magántanulóvá tették, így csak évente egyszer kell vizsgázniuk. Ez egyfajta menekülő útvonalat is jelent számukra, hiszen ha minden kötél szakad, és hazamennek, akkor nem vesztenek a gyerekek évet, folytathatják ott, ahol abbahagyták.

Az én fiam egy eleve kaotikus alapítványi iskolába jár, és a tanulás meg a tananyag kérdése sohasem jelentett gondot, inkább az istentől-embertől elrugaszkodott viselkedési morál, de ez már egy másik témakör. Az a probléma nálunk nem merül fel, hogy esetleg évet veszítene, hiszen akár most azonnal tudna egy évzáró vagy különbözeti vizsgát tenni nagyjából két évre felfelé. Tulajdonképpen az ő iskolázása nem is a tanulásról szól, inkább a szabályoknak és rendszereknek történő megfelelésről, és úgy mellékesen eközben beszívja a dolgokat a szivacs agyába. Ezt nem is részletezném tovább.

Aki budapesti, az hívja a következő számot a gyámügyön: +36 1 2351741. Az aranyos hölgy megmondja, hogy kerület szerint kit kell hívni. A szám nem működik, nem veszik fel, majd az ember fut még egynéhány kört, és végül rájön, hogy az illetékes önkormányzaton kell hívni a központi számot, ahol az Oktatási Osztály ad informácitót.
Szóval nektek most már egy körrel kevesebb:)

A rendszer a következő: ha már iskolás a gyerek, be kell menni az igazgatóhoz, akinél kitöltünk egy nyomtatványt, hogyaszongya kérem mentse fel a kötelező iskolába járás alól, és szüneteltesse a tanulói jogviszonyt, az indok a külföldre költözés. Határozatba veszik, hogy a gyerek külföldön teljesíti a tankötelezettségét. Az iskola minden tanév végén lejelenti ezt a jegyzőnek, aki - ha minden rendben - nem csinál semmit. Ha viszont talál olyan gyereket, akinek nincs ez leigazolva, indítja azonnal a gyámügyi procedúrát. Ennélfogva a gyerek 18 éves koráig minden tanév végén meg kell küldeni a magyar iskolába az iskolalátogatási igazolást, különben ugrik a jegyző.

Ha jó fej az igazgató, akkor ezt évente megcsinálja nekünk automatikusan, de megnyugtatóbb persze, ha ledokumentálja az ember. A gyámügy az egyik legerősebb szerv elvileg, vagy ezt mondja magáról. Tehát nemcsak az lehet itt a buktató, hogy úgysem akarunk hazajönni, tehát csináljon a bürokrácia, amit akar, nem kellenek nekünk papírok hogy esetleg majd itthon folytathassa a gyerek a tanulmányait. Az is megeshet ugyanis, hogy hazalátogatunk töltött káposztát enni hat év múlva karácsonykor, és már a határon nehéz vasban találjuk magunkat, mert a gyerekünk nem teljesítette itthon a tankötelességét.

Hát kb. ennyi.

Bort a borboltból

És már megint nem volt Mőcsényi a teszkóban, a havi borbevásárlásnál, úgyhogy elkanyarodtam az internacionálé irányába: hát nem egy NZ borba futottam?

Aszongya hogy Fern Bay, és a déli szigeten csinálják.
Valaki már írt róla véleményt.

Nagyon lehúzza, minta nem is ugyanarról beszélnénk, mondok magamnak. Aztán persze kiderült, hogy nem is:) Ő 2006-ost ivott, ez meg 2007-est. A vizes, könnyed alap persze igaz, csak a savasság nem, meg az egyszerűség.

A hozzáfűznivalóm: telt, sűrű, de egy picit sem savas, nagyon gyümölcsös és sima, puha, kövér ízű bor. Elsőre multivitaminos-déligyümölcsös az illata, és olyan ráharapott szőlőmag-utóíze van. Nagyon finom.

Ja és olcsó, valami 700 forint volt, nem is értem. Talán mert exclusively tesco termék.
Az az egy fura hogy nem dugós, hanem csavaros palackja van, bár a csavarókája nagyon csinos ornamentikánus.