2007. augusztus 14., kedd

Baráti szívesség

Napi rutinom, hogy megnézem pali blogját, mik a fejlemények. Írt most egy igen gondolatébresztő szösszenetet, annyira meginicializált, hogy úgy döntöttem, nem a megjegyzés rovatot terhelem vele.

Közben eltelt néhány nap, és látom, hogy terheli más:) Remélem egyszer engem is megtisztelnek az okostojások meg a cécéesek, építő jellegű hozzászólásaik ugyanúgy megerősítenek, hogy jó úton járok, mint egy-egy beszélgetés a jehova tanúival.

Egyébként mostanában elszemtelenedő kiskamasz fiam gyakran kérem, hogy gondolja át, amit mond: 1. van-e értelme, 2. jó szándékkal mondja-e. Ha a mondandója nem teljesíti mindkét feltételt, inkább maradjon csendben. Ezen a téren úgy látszik nem csak a 9 éveseknek van tanulnivalójuk:)

Tehát - olyan dolgokat írt le Pali, amik számomra annyira magától értetődőek, hogy egy kicsit - bevallom - meg is ijeszt, hogy ezt még szájba kell rágni. Egészen földhözragadtak vagyunk, de az talán mégiscsak álom volt, hogy büszke magyarjaink itthon maradnak gárdát alapítani meg Kossuth teret gyújtogatni, amíg mi tisztán és értelmesen nyugodt életbe kezdünk valahol máshol.

Ezt tehát zsebre tettem, OK, megjegyeztük.

Felkészületlen kivándorlóinkról: úgy gondolom, sőt találkoztam is ilyennel, hogy az Egyesült Államokba, Ausztráliába, de a mostanában nagyon népszerű Egyesült Királyságba is nagyon sokan mennek ki teljesen felkészületlenül, kevés pénzzel, nyelvtudás, előzetes tájékozódás nélkül. Sajnos azt kell mondanom, hogy ezek a népek egyáltalán nem gyűjtenek infót előzetesen fórumok vagy blogok segítségével SEM, így azt hiszem Pali blogja egyrészt nem a megfelelő platform, másrészt pedig egyszerűen pusztába kiáltott szó. Magunkból indulok ki, de aki őt olvassa, szerintem azért teszi, mert nem lukra fut - és ezt a bejegyzést látva egyszerűen bólogat, hogy na igen, én is így gondoltam.

Talán ha Csanádék közösségi portáljára felkerül egy ilyen passzus, az már jobban célba talál.

Sajnos mi inkább a másik véglet vagyunk - akkor sem szoktunk rámászni senkire, ha égető szükség lenne rá, ismeretlenül pedig főleg nem. Párom kifejezetten introvertált, én azért - már a szakmámból adódóan is - könnyebben "vegyülök", de akkora metál lady vagyok hogy úgyis mindig mindent egyedül és segítség nélkül oldok meg.

Egyébként pont a fentiek miatt van egy elég sarkos különbség Pali története és a mi alakuló történetünk között. Kettőnk közül én beszélek (sokkal) jobban angolul, ráadásul itt a beszéden önmagán is nagy hangsúly van:) Az intézőkém és problémamegoldó képességem is sokkal használhatóbb, ezért nálunk nem lenne megoldható hogy itthon várom a gyerekkel amíg párom kijárja az utat. Mi tehát egyszerre fogunk nekilódulni, ami minden bizonnyal nagyobb anyagi megterheléssel jár majd az első időben, ezért a költségvetésünket is így alakítjuk.

Persze ha nekem is négy ivadékom lenne, valószínűleg máshogy kéne intéznem:)

A baráti szívességről még annyit: igen nagy segítséget jelent pusztán az, hogy valaki ennyi időt szán ezeknek a fent említett informatív blogoknak a megszerkesztésére - és ezt újra, és külön köszönöm.