A nap újjászületése

Közeledik az emberiség írott történetének legősibb ünnepe, a Nap újjászületése. Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnepléssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ünnepléssel léptek át az újesztendőbe. Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével, a csillagászati újév kezdetével. A régi időkben az újév kezdete nem január 1., hanem december 25. környéke volt. A különböző időszámítások alapjául a természet megfigyelése szolgált.


"Kinek, fának, kutyának lelke van"

Az animizmus a természettel együtt élő, együtt lélegző emberiség máig élő, erős hite. Az animizmus évszázadaiból származik a varázskör gondolata is. Az emberek szalmából, fűzfavesszőből, később zöld fenyőágakból koszorút fontak, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld az újjászülető élet, a termés színe, a vörös az életé, az arany pedig a fényé, ami a Nap újjászületésével - a téli napfordulóval - újra termésbe fordítja a földeket. Azt is tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól.

Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, s csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, aki az első gyermekotthon alapítója volt Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten (adventben naponta tartotta) újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat, míg 1860-ban egy berlini gyermekotthonban a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. ĺgy végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.

Magyarországon csak a II. világháború után terjedt el igazán, s ma már számos formai és színváltozata ismert. Az adventi koszorúkat az első vasárnapot megelőző szombat esti szentmisén vagy advent első vasárnapján áldja meg a pap a templomban. Az adventi koszorú mellett sok helyen adventi naptár is található a lakásokban. „Feltalálója” egy bizonyos Gerhard Lang volt, s eredetileg a karácsonyi ünnepek vallási előkészítését szolgálta, mivel a naptár minden egyes kinyitott ablakában egy-egy karácsonnyal kapcsolatos gondolat volt olvasható. Idővel azonban ez a vallási jelleg háttérbe szorult, s – a gyermekek nagy örömére – az ipar egyszerű decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amelyben december 24-ig a napokat csokoládé vagy marcipán édesíti meg.

Jöjj el

"Oly szépen tünsz fel az égi láthatáron
Te élő Nap, mely legelőször éltél...
Mi minden van még, amit teremtettél,
És ami énelöttem még titok.
Egyetlen isten, bárkinél erősebb,
A földet saját óhajod szerint
Teremtetted meg, egyedül, magad,
Az emberekkel, nyájakkal, vadakkal
És mindennel, mi lábon jár a földön
És ami odafönt szárnyra kel...
....................... mindegyiket
illő helyére állítottad -
És azt teszed, ami kell nekik.
A tápláléka megvan mindegyiknek...
Te vagy, csak te: minden élet titka,
És minden csak teáltalad él.
A te szépséged nézik a szemek
Amíg leáldozol,
Mindenki abbahagyja a dolgát
Ha jobbfelé leáldozol...
(Ekhnaton - Naphimnusz)

Szóval jöjj el, Aton, Rá, Hórusz, Samas, Marduk, Amar-Utuk, Nimrod, Dezao, Inka, Sua, Tezcatlipoca, Heliosz, Mithrasz, Sol, Baldr, Szúrja, Amateraszu Ómikami, Hszi-ho, Krishna, Szaturnusz, Jézus, Yule

vagyis

Süss fel nap, fényes nap! - mert erősebb, öregebb és bölcsebb vagy mindannyiunknál.