Bevándorlási költségek: extra

Mindenki sokat ír a repülőjegy meg a megélhetés áráról, de az új élet megteremtéséhez a lakást is be kell rendezni - kivéve, ha a fejenként 20 kg-os bőröndödből elő tudsz hajtogatni egy koloniál szekrénysort meg egy ülőgarnitúrát. Most írt Csanád a havonta elvert pénzeiről, ezért jutott eszembe hogy ezt a köz elé tárjam.

Megpróbálok az eddigi infóim alapján egy minimum-maximum pontot megadni. Azt már mindenki tudja, hogy itt a lakásokat teljesen üresen adják ki, nincs benne egy szék sem, és csak a legritkább esetben tartalmaz a bérlemény nagygépeket. Ezeket mind-mind be kell szerezned.

Nagygépekre mi 1900 dollárt költöttünk.

• Mosógépből lehet használtat venni már 200 dollár környékén, egy puccos új 1500 körül van. Mi egy factory second (kishibás vagy túlrendelt vagy sérült dobozos, stb.) boltban vettünk újat 600-ért
• Szárító sajnos nagyon kell. Párás a levegő, gyakran esik, én nem szeretek a szabadba teregetni, a lakásba meg főleg nem. Minimum 100, max 1000 dolcsi. Mi ugyanabban a boltban vettünk márkásat 400-ért.
• Hűtő: használtan akár 150 dollárért vehetsz egyet. Az újaknál határ a csillagos ég, de mondjuk 1500 környékén már jó minőségűt kapsz. Mi 900-ért vettünk egy márkás, csinos, alul fagyasztós darabot.

Bútort csaknem 4000 dollárért vettünk. Az itt élő magyarok nagy része elenyészően keveset költött bútorra, minden darabot használtan, párszáz dollárért újították be. Ezeket aztán ők is szépen lecserélgetik, mikor már biztosnak érzik a helyzetüket. Mi bevállalós módon azonnal új bútorok után néztünk (érkezés után 3 héttel már biztos bevételünk volt).

• Ágyak és hálószobabútor: általában elég nagy költség, egy-egy matrac kb. 1000 dollár vagy még afölött. Itt imádják a habos, puha ágyakat, mi meg a keményet, úgyhogy egy nagybevásárlás keretei között jutottunk - szerintem - jóárasítva a következő holmikhoz: queen ágy és matrac, két éjjeliszekrény, komód, egy normál ágy és matrac, valamint egy 6 személyes kertibútor-szett. 2501 dollár volt, 350-et alkudva. Ahogy most látom, normál boltokhoz képest majdnem féláron vettük ezeket, találtunk egy kis boltot ami közvetlenül a gyártótól, nyomott áron értékesít. A friss bevándorlók általában vesznek egy-egy új matracot, aztán ágykeretet, egyéb bútort innen-onnan (főleg trademe) párszáz dollárért szereznek hozzá.
  
• Étkezőasztal: szintén párszáz dollárért lehet licitálni, mi ugyanazt a NZ fenyőt vettük, nagyon szép darab, 4 személyes robosztus, 700 dollár.
• A konyhánk nagyon szűkös, ezért vettem az étkezőbe egy tömör fenyő könyvespolcot, ezen vannak a poharak, tányérok, mutatós konyhai eszközök. 400 dollár.
  
• Íróasztal: izé, 5 dollárért vettem.
  
• Kanapét nem kellett vennünk, mert a tulaj hozott nekünk egy használt, 3 részes garnitúrát. Szegényke elég görényes, de raktam rá új huzatot és most elvagyunk vele. Újonnan bődületesen drágák, használtat meg nem mernék venni. Sokan szerencsések voltak, és olyat tudtak szerezni, ami se nem büdös, se nem szakadt, se nem ocsmány... ehhez kitartás és szerencse kell.
• Tévé, elektronikai cikkek: szintén lehet nagyon jó dolgokat venni használtan, párszáz dollárért. Mi egy új Sony MP3 mini-hifit vettünk 190 dollárért, plusz egy airport expresst kb. 110 dollárért. Nincs tévénk. Itt valamiért az a divat, hogy a bevándorlók ordenáré méretű full-HD LCD tévéket vesznek. Még nem tudtam megfejteni az okát:)
  

Apróságok, amik igencsak komoly összeget tesznek ki, majd meglátjátok

• Kisgépek: porszívó, mikro, turmixgép, paninisütő, vasaló, vízforraló, pirítós, hajvágó, hajszárító stb. stb. sok kicsi sokra megy alapon 800 dollár körül volt.
• Konyhai felszerelés, tányérok, edények, evőeszköz, törölköző, konyharuha, dobozok, tárolóedények, vasalódeszka, tepsi, kések, szemetes, takarítóeszközök, stb. stb. stb. majdnem 4000 dollár volt összesen, és még nincs is meg minden ami kéne. Szóval a háztartásunk komoly értéket képvisel. Nem tűnik fel a régi hazádban, mert innen-onnan összeszeded ezeket az évek során. Újonnan, pár hónap alatt igen nagy beruházás.

Összefoglalás

Ha valaki ideköltözik, kivándorol, több lehetősége van.
Takarékosan, legszükségesebbre szorítkozva kb. 4000 dollárból elfogadhatóan megteremtheti a minimálisan szükséges háztartását, és később lassanként fejlesztheti. Legtöbben ezt csinálják. Mi középkategóriás, új holmikkal rendezkedtünk be, négy hónap alatt 11 749 dollárt költöttünk a lakásra.

Ha gyerek nélkül, bizonytalanabb kilátásokkal érkeznék (az ember szakmája miatt, meg a gondos aknamunkának köszönhetően nem nagyon féltünk az elhelyezkedéstől, 3 héttel érkezés után már dolgozott) akkor nem így csinálnám. Egy hostelben akár napi 40 dollárért meg lehet szállni, itt főzni is, mosni is lehet, és nem kell semmilyen felszerelést vásárolni. Az össz havi költség így 2500 dollár körüli összegből megoldható, és nyitva marad a lehetőség akár arra is, hogy egy másik városba költözzünk minden hercehurca nélkül, pár bőrönddel. Fontos az is, hogy itt gyakran fél évre, egy évre le kell szerződni a lakásra. Ha még nem biztos a jövő, ez is csak egy újabb fejfájás-faktor.

Ismerek olyat, aki az első négy hónapot egy kicsit magasabb bérleti díjú (420 dollár/hét), de teljesen felszerelt apartmanban töltötte, így nyitva maradt számára minden lehetőség - lakással, munkával, költözéssel kapcsolatban. Mégis kényelmesen élt.

Ismerek olyat is, aki két hétig lakott apartmanszállóban, aztán gyorsan kibérelt egy házat, kifestette, nekilátott berendezni, bár még azt sem döntötte el, hogy itt akar-e maradni. Végül úgy alakult, hogy nem maradnak. Most ott van a nyakán egy halom összevásárolt lakásfelszerelés, egy fél évre aláírt szerződés, telefon- és internet előfizetés... szóval csinált magának egy kis fejfájást.

Költségvetések
Most összerakom, hogy szerintem milyen tartalékokkal érdemes nekivágni az útnak, az egyszerűség kedvéért minden NZD:

Minimum - gyerek nélkül érkező, szerencsét próbáló házaspár
Utazás: 7000
Biztosítás: 2500
Szállás és önellátás hostelben, 3 hónap: 7500
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2000
3 hónap vésztartalék, ami felhasználható a lakás berendezésére ha minden ok: 7500
Kis ráhagyással: 25 000 dollár, vagyis kb. 3 millió forint
(Ebben az összegben természetesen nincs semmiféle utazgatás, városnézés, hajókázás, étterem, stb. A fenti összeg mellett minél több tartalék van, annál jobb)

Optimum - egy gyerekkel, közepes igényekkel, biztonsági játékosként
Utazás: 8000
Biztosítás: 3000
Első szálloda majd lakbér, bond 3 hónap: 8000
Étkezés első 3 hónap: 5000
Autó: 3000
Benzin első 3 hónap: 1000
Hivatalos díjak, engedélyek, stb: 2500
Három hónap vésztartalék: 12 000
Lakás berendezése: 7000
Kis ráhagyással: 50 000 dollár, vagyis kb. 6 millió forint
(Ebben az összegben sincs utazgatás, de étterem, néhány múzeum, fagyizás, szóval az általános, gyerekkel megszokott jóléti apróságok már beleférnek.)

Azt pedig nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy a fenti összeget úgy kell előteremteni, hogy ne érintse a menekülőútvonalat, vagyis ne a magyarországi lakásod árát utazgasd el. Aki mindent feléget, egy lapra teszi fel mindenét, az borzasztóan felelőtlen és simán lehet, hogy nem az új élet, hanem egy rakás kudarc várja itt.

Tehát, amit már egy ideje szajkóz mindenki, megerősíteném. Akkor gyere ide most, ebben a gazdasági helyzetben, ha:

- Hiányszakmás vagy, megfelelően igazolható szakmai múlttal és végzettséggel
- Megfelelő anyagi tartalékaid vannak, minimum 3 de inkább 6 millió forint, ami így is, úgy is elúszik a nagy semmibe
- Kiválóan kommunikálsz angolul szóban és írásban
- Tájékozott vagy a helyi jogok, lehetőségek és szabályok tekintetében
- Áldozatkész és agilis vagy

Nem is ragozom tovább, annyiszor leírták már ezt mások is. De valahogy úgy tűnik, hogy minket nem olvasnak azok, akik az orrunk előtt teszik tönkre a saját életüket... vagy egyszerűen csak úgy gondolják, hogy mindez rájuk éppen nem vonatkozik.

Beköltözés

Kissé lemaradtam önmagamtól, hogy is eshetett ez meg? Mindazonáltal beszámolok kicsit erről az egész költözéses ceremóniáról.

Amit talán még nem írtam le: itt az égvilágon minden "pofára" megy. Ha szimpatikus vagy valakinek, üzletel veled, vesz tőled, elad, kiad neked, felvesz dolgozni vagy bármit csinál. A feladat tehát lehengerlő egyéniségeddel rabul ejteni őket, a kiwiket. Ez nem is olyan nehéz. (Vagy én vagyok ordenáré módon lehengerlő.)

A lakások hátulütőiről írtam már - szomszédok egymás farában, penészes, padlószörnyes, stb. Arra közben ráébredtem, hogy ez a szűkösség annak köszönhető, hogy így csinálnak pénzt az emberek - ha van még hely a birtokon, akkor gipszkartonból, bontott fából, papundekliből, maradék mustárból felhúznak valamiféle kerti lakot, és azt kiadják bérbe. Aztán, ha nagyon bejött a biznyák, még néhányat mellécsapnak, a végeredmény pedig tömegnyomor, vidám tulajjal.

Szerencsére találtunk olyan házikót, ami teljesen körbejárható, nincs senki alattunk, felettünk és mellettünk, teljesen a miénk. A higiéniás szokások kicsit eltérőek a miénktől - egy itteni viszonylatban tiszta és rendes házat már egy hete suvickolok, a csillogó külső elég koszlott belbecset takart. Nem panaszképpen mondom - legnagyobb bajom legyen a konyhaszekrények, fiókok és a mosókonyha szekrényeinek belső újratapétázása. Az állapot nem tarthatatlan - inkább meglepő volt.

Szeretünk itt lenni.

Van kandallónk, ezt még nem próbáltuk ki, viszont a kerti sparhelttal már játszott pappa és csanád. Hogy ne fázzunk a hűvös estéken.

Lassan elkezdődnek a nyugodalmas, dolgos hétköznapok, az első héten máris túlvagyunk. Iskola kiváló, munkahely rendben van, már főzni is tudok, a pénzköltés is megy...

Juteszembe. Nem írtam erről, sőt nem is nagyon kalkuláltunk ilyesmivel, de azért jó ha mindenki tudja, hogy egy normális berendezkedés az nagyjából annyiba kerül, mint Magyarországon. Legtöbben a kezdetekkor innen-onnan összeszednek bútort, trademe aukciókon vesznek hűtőt, mosógépet, ilyesmit. Mi ezzel szemben rendesen költöttünk - egyrészt, mert a fizetés szinte azonnal elkezd érkezni, másrészt meg azért, mert hosszú távra tervezünk. Bútorra legalább 3000 dollárt költöttünk, nagygépekre eddig csak 600-at, de még nincs szárító, normális hűtő, tévé/dvd/zene, ez még elvisz legalább 2500-at. További legalább 1500 dollár ment el apróságokra, vödör, rongy, étkészlet, kések, mifene, amit az ember hajlamos nem számolni, pedig elég sok összejön a kis apróságokból. Biztos lehet ezt sokkal olcsóbban is, mi majdnem mindenből újat vettünk - csak kanapét nem, mert a lakástulaj, amikor meghallotta hogy most érkeztünk és nincs semmink, varázsolt ide egy három részes bőrgarnitúrát:)

Ilyen furák ezek itten.

Második nap

Felszerelkeztünk két napos hideg élelemmel, hogy lokál pénzt csiholjunk és legyen bankszámlánk, illetve telefonokat szerezzünk magunkak.

A kettőt együtt sikerült kevesebb mint egy óra alatt elintézni, úgyhogy csak néztünk magunk elé hogy most akkor mi történt..

Azt javasolták a lokálok, hogy az ASB Bankkal próbálkozzunk. Valóban, egy édes polinéz kisleány, név szerint Kitchie csinált nekünk villámgyorsan bankszámlát. Ha úgy érezte, hogy már túl sok időt rabol tőlünk - mondjuk be kellett írnia valamit a gépbe - akkor kedvesen beszélgetett velünk, hogy nehogy unatkozzunk. Kérdeztem is embert, hogy vajon ez egy afféle szofisztikált kockázatelemzés lenne, hogy kifiák-borjai vagyunk, és mit lehet tőlünk várni, de nem - tényleg csak beszélgetett. Részletesen elmondta a trükköket, hogy hogyan fog a legkevesebbe kerülni nekünk a bankolás (hae??) aztán elkísért minket egészen a pénztárig, nehogy levonjanak tőlün kezelési költséget a pénzbefizetésért, hiszen csak most nyitottunk számlát...

További négy perc alatt csinált nekünk egy-egy bankkártyát, aminek helyben állítottuk be a pinkódját egy kütyü segítségével, tehát semmi aktiválás meg telekód meg tökömkínja, csak megfogtuk és vittük.

Gondoltuk, akkor most elverjük az időt, és keresünk valami telefonos boltot. Éppen sikerült átmennünk a zebrán, és ott volt a vodafone... Bementünk, három perc alatt összerakták nekünk amit kértünk, és fizettünk - az öt perccel azelőtt megkapott bankkártyával.

Kultúrsokk!

Ezek után már nem nagyon tudtunk intézkedni, akárhogy is igyekeztünk, ezért elindultunk kalandozni, össze-vissza rajzoltuk a belváros térképét lábbal. A cipőboltok előtt az utcára kipakolva a választék: párosával! (Kultúrsokk?)

Elmentünk a Quay streetre, a kikötőbe ebédelni. Hatalmas mennyiségeket adnak, erre figyelni kell majd, egyikünk adagjából mindhárman jóllaktunk volna, pedig ez volt a small. A legpuccosabb részen sem vészesen drága a kaja, 80 dollárzt fizettünk, ami kb. 9 ezer forint, pedig még söröztünk is. A belváros illata leginkább egzotikus üdülőhelyekére hasonlít, minden második üzemegység valamiféle étterem vagy gyorsétkezde. Rengeteg ázsiai, olasz, arab kajálda szaganyaga keveredik a klasszikus kávézók meg pékségek illatával.

Estve felkapott minket Pappa meg Csanád, erre már tisztán emlékszem. Addig ügyeskedtünk, amíg álomba pofáztuk Mme. Pappát, aztán mi is lekonyultunk.

Ez tegnapelőtt volt - olyan mintha egy hete történt volna.

Végjáték

Az utolsó hét az az utolsó hét, azzal nem lehet mit kezdeni, nem hittem hogy tényleg hisztérikusan kell pakolni, mert én felkészült versenyző vagyok... de nem, ezt most teszteltem, és igaz: az utolsó hét kizárólag őőőőrületben bír eltelni, ezzel meg kell barátkozni.

Pakolás
A bőröndök méretét általában a saját repülőgéptársaságod meghatározza és a honlapján közzé is teszi. Ezek azért a standard méretek körül mozognak: kézipoggyász max 8 kg, 26x45x56 cm, ez fér el a fejed fölött biztonságosan a tárolóban. A nagybőröndnél méretet nem, csak súlyt szabnak meg, ez 20 kg. Szerencsére az ifjúkorú is teljes bőröndöt cipelhet a 75%-os jegye mellé, úgyhogy viszonylag van hely. Majd most kiderül, még nem volt meg a próbapakolás. A ballasztokról érdeklődtem a többi kimenőhazafik körében: általában ruhát, kinti évszaknak megfelelőt érdemes vinni, meg legszükségesebb apróságokat. Elhagytuk a hajszárítót, villanyborotvát és társaikat, mert úgyis csak átalakítóval lehetne őket használni, és nagyjából annyiért kapható, mint itthon. Magyarul: drágább túlsúlyt fizetni, mint kint venni egy újat. Ez számottevő spórolást jelent. Ruhákkal jól állunk, ami nem kellett, ment ajándékba, a többi szerintem jól be fog férni, mert mi nem viszünk plüssállat-gyűjteményt. Cipőt ajnálották, hogy vigyünk, ha vannak jók, mert elég drága és nem a legjobb a cipőválaszték odaki'. Én csak bőrt, úgyhogy raktam el 5 párat, meg egy veszkócsimmát, végül túrabakancsban megyek, mert az bizonyult a legnehezebbnek. Túl kényelmes nem lesz, de úgyis mindig leveszem a gépen szóval oké. Majd a szekuritban lesz vicces ahogy fűzögetem ki-be, de erre lélekben már felkészültem. Egyébként minden cuccból csak a legszükségesebb apróságokat - majd kint venni kell, olcsóbb, mondom, mint szállítgatni.

Orvosi vizsgálat
Mi itt most szívunk egy kicsit, mert utolsó hétre hagytuk, az orvos ugyanis azt mondta telefonon, hogy egy hét alatt megvan. Valamit elbambulhatott, mert kiderült hogy a hepatitis csak másfél hét alatt lesz kész. Szerencsére sikerült vele megbeszélni, hogy megcsináljuk az egész hercehurcát, aztán egy meghatalmazottunk elmegy a laboreredményért, beszolgáltatja neki a leleteket és akkor ő lezárja és átadja a reportot. Ezt majd magunk után küldetjük, pénzben ennyit bukunk rajta. Szóval az úgy van, hogy be kell kocogni a Mária utcába, bőrgyógyászati klinika, STD osztály. Bejelentkezés nélkül sorba kell ülni a vérvétel előtt, egyszercsak behívnak, ott veszik fel az adatokat. Érdemes tudni, hogy mit akarunk. AIDS és hepatitisz (a HBsAg fajta) kell Új-Zélandra. Vérvétel után fel kell kocogni a második emeletre, és befizetni az aids-ért fejenként 4000 Ft-ot, a hepatitiszért 1500-öt. A számlával aztán vissza az STD laborba, ahol ránéznek, ráírják a számod, és ezzel lehet majd érte menni, másfél hét múlva. A hepatitiszt újabban csak kedden csinálják, tehát ha éppen hétfőn mentél vérvérelre, akkor még akár csütörtökre is meglehet... de persze a magyar egészségügy útjai kifürkészhetetlenek.

Erre egy példa: ha hétfőn csináltatsz AIDS tesztet, az legkorábban szerdára van kész. Ámde ha kedden, az már kedd délutánra. Hae? Annyi biztos, hogy érdemes nyitásra, reggel 8-ra odamenni, mert ha 10 körül érsz, az már csak a másnapi menettel megy tovább, és akkor ki tudja, milyen krono-szinklasztikus infundibulumba kerül útközben. Lehet például, hogy a vérvételt megelőző nap lesz kész, amikor nem tudod átvenni mert még ott sem voltál. Voltandottál.

Maga a redzsisztered immigrésün vizsgálat egy házaspár esetében kb. 2 órát vesz igénybe. még itthon ki kell nyomtatnod egy bazihosszú sok oldalas dokumentumot, azt fogja ő töltögetni. Érdemes előre elolvasni, hogy tudd miket fog kérdezni. Felnőtteknek fejenkét 3, 10 éves gyereknek 1 darab igazolványképet is kell vinni, plusz friss langyos reggeli pisiket. Ott helyben fog majd röntgenezni. Mi szombaton megyünk majd, mer szeretünk veszélyesen élni. Ez a buli felnőttenként 17 ezer lesz, kisfejszének 12 ezer. Őt nem világítják és nem gondolják hogy aidses vagy hepatitiszos. Pedig megjegyzem, sansza nincs rá kevesebb, mint mondjuk nekem.

Gyerekvigyázás
Írtam egy kis kártyát a gyereknek angolul, telefonszámokkal meg titkos térképekkel, hogy mifenét csináljanak vele ha elveszne valamelyik reptéren.

Iskolakötelezettség - Update
Közben megtudtam ám, hogy a helyes eljárás az, hogy a területileg_illetékes suli igazgatójának kell lejelenteni, hogy külföldön folytatja a gyerek a tanulmányait. Mindezt elég levélben is megtenni (én mondjuk tértivevénnyel...) és a biztonság kedvéért a kerület illetékes jegyzőjének is megküldöm.

mostan ennyit, még pakolás... aztán mindjárt megyünk is, sitty-sutty a kannibálok földjére.

Újzélandos hétvége

A hétvégén találkoztunk Pukekó Tamásékkal, jól. :)
Talán már sikerült vázolnom, hogy nem túl erős bennünk a közösségi szellem, kicsit aggódtam is hogy mi a viharról fogunk beszélgetni 3 órán keresztül néhány ismeretlennel... Hát, mit mondjak: a vége az lett, hogy jól elkéstünk a következő programunkról, mert közel sem volt elég az a rövid ebédszünet, amit beiktattunk erre a célra.

Aljas módon elhozták a fényképalbumukat, amire rácsorgattuk a nyálunkat (és ez független volt az iszonyat finom ebédtől, amit elfogyasztottunk). Érdekes volt, hogy mennyire hasonlóak a képletek: itt az asszony, ott az ember intézkedik, itt az egyik eszik bele mániákusan a másik ételébe, ott meg fordítva...:) és a végeredmény ugyanaz: eltökélt fiatal pár, akik komoly munkát és pénzt fektetnek abba, hogy értelmesebb körülményeket biztosítsanak magunkak, meg a már megszületett, vagy tervekben szereplő ivadéknak.

Pukekónéval félrevonultunk egy negyed órára, hogy megtárgyaljuk az élet nagy dolgait női szemmel is. Nem is csodálkoztunk, hogy a fiúk egy perc múlva már így beszélgettek: ".... applet...nem, xml-ből húzza be... flex script...dhtml..." Szóval amíg mi lányok kitárgyaltuk, hogy 20 éven keresztül kvázi szomszédok voltunk, addig a fiúk sem unatkoztak. Mindig is mondtam, az informatikus az nem egy szakma hanem komoly betegség.

Három óra úgy repült el, hogy a lényegről még nem is beszéltünk, aztán befutott még egy házaspár, akik nem írnak, csak olvasnak - Tamás blogján keresztül kapcsolódtak be. Sajnos őket már hátra kellett hagynunk, pedig szintén nagyon szimpatikus pár voltak.

Nem tudom már, hol olvastam, hogy egyre több magyar van kint - talán hobe pöttyentett el ilyet valamelyik fórumon - és kicsit aggódtam is. Most azt mondom, ha csupa ilyen normális ember megy ki, akkor rendbe'.

Summa: tök jó volt, és ismételendő, kötelező jelleggel. Plusz: újra szembesültem az egyéni fra... far... frr... frazeológiámmal. Nem egy úgynevezett "humoros" megjegyzésemre kikerekedett, bamba tekintetek válaszoltak:)

Folytatódott aztán a hosszú hétvégén az újzélandozás, egészen intenzíve. Először is megnéztük a Bálnalovast, ami számomra egy túlságosan is szájbarágó, hatásvadász módon előadott történet - mégis lenyűgözött. Oké, Lisa Gerrard amúgy is favorit, de azok a mellékesen odadobált képek a háttérben, hát lélegzetelállítóak voltak.

Pénzügyek
Később összeraktuk a szokásos költségvetést, ami nálunk hagyományosan minden nagy családi projekt előtt elkészül (legutóbb pl. lakásfelújításnál). Oda-vissza számoló excel tábla, ami a jogsi honosításától kezdve a lakásbérlés költségein keresztül a vízumdíjig minden tételt tartalmaz. Újra köszönet Palinak - nemcsak azért, mert mérnöki pontossággal rögzítette az összes költségét, ami a mi kalkulációnk alapjául szolgált, hanem azért is, mert komoly spórolási tényezőket sorolt fel: pl. Health Report a negyedéből kihozható, ha itthon csináltatjuk meg. A másik sheet meg a bevételi oldalt számolgatja, vagyis azt, hogy mennyit tudunk a cél érdekében összeharácsolni.

A kalkuláció részleteivel nem untatok senkit, majd egyszer, ha végleges lett, közzéteszem. Elnagyolva viszont a következőt tudom mondani a költségekről:

Egy három fős család biztonságos és megnyugtató kihelyezése a következőképpen néz ki anyagilag:
Indulás: 15 000 NZD (utazás, vízumügyintézés, lakásbérlés, autóvásárlás)
Tartalék, fél évre: 18 000 NZD (a legminimálisabb, havi 3000 NZD megélhetési költséggel számolva.)

Igen, ez nem kevés pénz, 4-4,5 millió HUF. És ebben még nincs ráhagyás, mondjuk kajára, taxira, országjáró körütazásra, bálnanézésre, múzeumra - na meg előre nem látott költségre.

Persze legszerencsésebb esetben a tartalékhoz nem is kell nyúlni - ha legalább egyikünk gyorsan elhelyezkedik, akkor a kivitt tartalék mindjárt másképpen viselkedik, de gyerekkel szerintem ez a minimum aminek lennie kell.

Hát nagyjából ez: UFF.