2007. július 29., vasárnap

Témavázlat

Borzasztó nehéz blogot írni, én mondom.

Főleg azért, mert még annyira távoli az utazásunk, és annyira sok képlékeny pont van. Írhatnék a kételyeinkről, kérdéseinkről, meg hogy miket beszélünk át, hogyan gondoljuk át... de papírügyekről, vízumról, repülőjegyről még nagyon-nagyon korai beszélni - sőt, nem elsőkezűek az információk sem. Így hát a majdnem heti egy bejegyzésemhez is szeretnék magamnak melegen gratulálni.

Talán három-négy olyan téma van, ami érdeklődésre tarthat számot, és van közülük, aminek rendesen utána kell még járni. Ezek itt azok:
  • Kitelepülődés egy 10 évessel - praktikus és lélekdolgok
  • A téma elővezetése a tisztelt családnak - ezt majd realtime, ígérem vicces lesz:)
  • Piszkos anyagiak: sokan írtak a kenyér meg a benzin áráról, oké-oké. Mi inkább azt szeretnénk átlátni, hogy például... hány hónapot kell majd dolgoznunk egy 19 colos ájmekért, mondjuk.
  • Városválasztás - vagy a város választ minket?
Oh. Máris három remek téma, a következő három hétre. Már csak további 50 darabot kell találnom - megy ez, mint a karikacsapás.

2007. július 20., péntek

Hűha!

Úgy látszik, nem tartom az ujjam eléggé a világ ütőerén, de csak most vettem észre, hogy ez a csenevész kis blog máris több ajánlóban szerepel. Aztán meg azon kaptam magam, hogy egyre többször mondom: "Hűha! Köszönöm."

Hát akkor, nagyrabecsült koreai ex-kollégám örök érvényű köszönetnyilvánítása álljon itt:

"Dear Mr. Katalin! I would like to thank you for Budapest:
Thank you for Budapest!"

Ennek ugyan semmihez nem volt köze, de mégis:
Hűha! Köszönöm.

Nulla egész kettő - kis lépés az emberiségnek

Próbálok nem napi apróságokról írni, csak a tényleges, kiköltözésünkkel kapcsolatos eseményekről tudósítani.

Nos, a legutóbbi bejegyzés kissé keresztülhúzta ezt az elhatározásom, de van mentségem. (40 fokban elfogyasztott 7 éves magvalt szilva.)

Tehát előbbiről ennyit, és utólag is elnézést.

A lehetőségeinkkel kapcsolatban pedig vannak fejlemények, nem tudom, mennyire izgalmas. Beszéltünk - leveleztünk - sokat a korábban említett bevándorlási ügynökkel, Hajnalkával.

Gyerekkel az ember nem kapkod - úgyhogy sorra is vettük a tennivalókat, egy évünk van nagyjából. Egyikünk szakmája sem abszolút hiányszakma, és ez a lista a közeljövőben még szigorúbb lesz, úgyhogy eltekintettünk az SMC vízum igénylésétől, mert rizikós és nagyon költséges is. A sima két éves Work Permitet fogjuk intézni, Hajnalka segítségével. A tervem nem túl bonyolult: most gyűjtögetünk kb. februárig, akkor kezdjük az aktív munkakeresést, főleg páromra koncentrálva. Úgy gondolom, hogy nem pusztán a ténylegesen meghirdetett állásokra fogom őt ajánlani, hanem átnézzük módszeresen a szakmájába vágó cégeket, és megbombázzuk azokat, akiknek a profiljából látszik, hogy használják azt a technológiát, amire a párom specializálódott. Nem gondolom, hogy könnyű menet lesz, és garancia sincs hogy így találunk munkát, de mindenképp megpróbáljuk - ha sikerül valakit meggyőzni, ő is jól fog járni. Akkor én partner vízummal indulok, és helyben derítem fel a lehetőségeket.

Ezzel egyidőben viszont kipuhatolom a saját lehetőségeimet is - egyik ügyfelemnek ugyanis stratégiai partnere egy nagy aucklandi cég. Találkoztunk Budapesten - tárgyaltam és tolmácsoltam - de azóta is levelezünk a főnökkel meg a barátnőjével is, kifejezetten szimpatikus csapat. Kitapogatom, hátha szükségük van rám. Ha én rajtuk keresztül work offerrel tudok kimenni, akkor párom lesz a partner vízumos, akkor neki kell majd helyben keresni valamit.

Addig sem ülünk persze tétlenül, szépen elő fogunk készülni - ami talán a legfontosabb, hogy párom angoltudását fel kell húznunk. Ehhez remek információt találtam egy madaras blogon (köszi Tamás!) pontosan itt, de van még egy rakat hasznos információ, javaslom böngészésre.

Helyesbítenék - tegnapelőtt óta még több hasznos dolog került fel, tehát érdemes nyomon követni.

Úgy általában egyébként azt tapasztalom, hogy remekül tenyereltem Csanád blogjába, mert tőle dobbantva kiváló más forrásokra bukkanok. Sőt - pusztába kiáltott szúnyogos jajveszékelésem egy csinos kis vérszívós bejegyzéssel díjazta, köszönöm itt is:)

Kíváncsian figyelem közben Pali nagy útját is, az éppencsak útra kelők vagy nemrég érkezettek tapasztalataiól tudunk a legtöbbet nyerni (aljas, önző módon.)
Elképedve olvasom őt, lenyűgöz ahogy a világot látja - nem tudom hogy mi a szakmája, de biztos hogy valamilyen analitikus mérnökember. A beszámolója közepe felé már folyamatosan vigyorogtam, mert megszámoltam vele gondolatban minden lépcsőfokot, megfigyeltem minden táblát, megjegyeztem a helyi pénzek árfolyamát, és úgy általában számszerűsítettem és rendszereztem én is mindent:)
Amire igazán kíváncsi vagyok most, hogy vajon miért ment turista vízummal, miért nem rögtön munkavállalásit intéztek... de remélem, hamar kiderül. Már jó egy hete nem írt - bízom benne hogy nem hagyott fel a blogolással.

Nos tehát, araszolunk szépen a kis tyúklépéseinkkel arccal előre, jelenleg minden esély és eltökéltség rendelkezésre áll, hogy megszabaduljon tőlünk ez az ország.

2007. július 17., kedd

Prioritások

Vannak Új Zélandon szúnyogok?

Olyan sok dologról olvastam. De mégis, vannak újzélandon szúnyogok? És HSDPA? Vagy megy a küzdelem GPRS-szel? Vagy szakadjon meg mindenki, menjen szépen haza?

Igen, persze. Érdekes kérdés. De jelenleg a Balatony partján - kisházban - ülök, és igen mókás képet festek, úgy érzem. Szobában semmi delej, ne is áltassuk magunkat, idekint, a teraszon, na itt csordogál azért. Igen, balaton, közlésvágyam ébredt, de az uram nyilván küldetést teljesít, nem bubog nekem. Írnék, kommunikálnék, kijöttem a teraszra - mert csak idekint van vodafonban delej.

És megtámadtak a szúnyogok!

Jelenleg macerálom a gépet, félmeztelen testem fekete tetemek és élő szipolyok borítják, vagdalkozom, mint dzseki csen, néha hedbengelek, ha a fülembe szólóznak. Vakarok. Szarnak ezek a spirálisan füstölő varázsoldószerre. Néha féldög tetemeket csapok le boldogan, na nem, ők fognak nyerni, ez tisztán lászik - viszketek.

Kezem a spirál-égető füstölő szertől hólyagosra égett - igen, persze, nem kellet volna leejteni, tenyérbe fogni, dédelgetni, akkor is. Szürreálisan viszketek, égek, hajrázok.

Nyilván nyertek, ők nyertek. Azt játszom, hogy ez csak test, a viszketés nem ingerel, nekik is táplálkozni kell, de milyen vétkes tévedés okáért a lábujjamon? Csontbacsípnek, talponcsípnek, aláznak. Mire jár az agyam? Mégis mi jut eszembe?

Hogy vannak-e szúnyogok Új Zélandon.

2007. július 5., csütörtök

Blogging

Néhány személyes gondolat, erről az egész blogírásról.

Borzasztóan nehezemre esik írni - no és hát nem azért mert nem vagyok elég szószátyár, sőt. Az egész blogírással kapcsolatban fájdalmasan cinikus érzéseim ébrednek, főleg a sok semmitmondó, semmiségeket világba kiáltó, aztán vadidegeneket fontos külső referenciának tekintő és vadul veszekedő bloggazda miatt. Persze tudom, hogy most beszámolok, dokumentálok, saját magamnak spórolok későbbi e-maileket és hosszas magyarázkodásokat - de azért egészen meghasonlott érzés, szóval elnézést és bocsássék.

Másrészt viszont nekem nagyon sok információm származik ilyen-olyan blogokból. Még a szörnyűségesekből is. Ezért egy kicsit úgy érzem, mint mikor babaruhákat adtam tovább - kaptam valakitől, nem adtam érte semmit, de aztán én is adtam valakinek, és nem kértem érte semmit.... Szóval, leginkább ezzel a bloggal igyekszem balanszba hozni a világ nagy esélykiegyenlítő gépezetét, és leírom a legelejétől a történéseket.

Talán meglepő, hogy mi a francért huhogom az éterbe az összes szakmánkat, végzettségünket, életkorunkat... Hát pont ezért. Nekem ez hiányzik legjobban - látom a munkakeresési mizériát, esetleg a letelepedési vagy munkavállalási papírok körüli intézkedést, de azt nem, hogy mindezt milyen adottságokkal tették a blogírók. Ezért írtam le - mi ezekkel indulunk. Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudom még eldönteni.

Remélem, hogy durván 10 hónap múlva már tisztán látszik majd.

Hát nagyjából ennyi lelki életet, ezt nem fogom azért túlzásba vinni...

2007. július 2., hétfő

Nulladik lépés

Akkor a kezdetek (amik ugye nincsenek is - lásd alant)...

Jópár éve minden alkalommal, ha pl. híradót nézünk vagy csak egyszerűen közlekedünk vagy ügyintézünk a városban, elhangzik a mondat: "na húzzunk el innen de sebesen". A szállóigéből aztán elhatározás lett, szokásos képlet: legyen angol nyelvterület, legyen élhető. Ausztráliát túrtuk elő, felvettük a kapcsolatot Bertók Zoltánnal, egy ausztrál bevándorlási ügynökkel. Ő elhajtott minket - sajnos nem sok esélyünk van, mert páromnak a végzettsége és a szakmája nem ugyanaz, hiába van 7 év tapasztalata.

Két év csend után álmodoztunk tovább, de lépéseket nem tettünk. A véletlenek rakoncátlan és alattomos összjátéka aztán idén tavasszal minden irányból Új Zéland felé toszogatott minket, ezért először is masszív információgyűjtésbe kezdtem. Okulásul:

Hivatalosak
Bevándorlási Hivatal http://www.immigration.govt.nz/
Wellington mézesmadzagja http://www.positivelywellingtonbusiness.co.nz/
.... meg még egy http://www.wellington.govt.nz/

Nemhivatalosak
Ilap blogja http://ilaps.blogspot.com/
Egy magyar bevándorlási ügynök http://www.bevandorlas.co.nz/
Hivatalos + pragmatikus mix http://www.ujzeland.co.nz/
Egy nyugdíjas naplója http://www.setapalca.hu/szerzok/ronagyorgy/index.php?tid=45

Színre, szagra
Csanád blogja http://csanad.blogspot.com/
Bekapcs http://bekapcs.hu/

Ezeken kívül persze még egy rakatot átmazsoláztam, angolt-magyart, fórumot-blogot vegyesen, a fenti lista a top. Ennyi elég egy olyannak, mint én, hogy még akkor is Új Zélandra vágyódjon, ha akár Ausztráliába is adottak lennének a lehetőségek.

Jelenleg tehát a pénzgyűjtés kellemes állapotában vagyunk - amikor nincsennekem vágyam semmi. Két hete kértem információt, ajánlatot két bevándorlási ügynöktől, az egyik egy német származású, csanád ajánlotta, másik pedig a már említett magyar, Vezsenyi Hajnalka. Előbbitől egy robotikus levél jött vissza, hogy fizessek egy kb. 10 000 Ft-os összeget, és akkor alaposan megbírálkodnak. Hajnalkától normális hangvételű levél jött vissza, az ingyenes értékelés után.

Pragmatikus okokból (utalási macera - nincs domborulatkártyám) illetve a nagyon rokonszenves (tényszerű, kritikus, nem hitegető) hangvétel miatt úgy döntöttem, hogy Hajnalkával fogok intézkedni.

A jelenlegi állás tehát az, hogy csak nyögve-nyelve lennénk alkalmasak SMC kategóriára, de tapasztalat, háttér és nyelvtudás miatt "minden a jó fellépésen és némi szerencsén múlik". Ezért most tartalékokat halmozunk vadul, információt gyűjtünk, ember ráerősít az angolra, és kb. fél évvel a tervezett indulás előtt nekifekszünk a munkakeresésnek és a két éves munkavállalásinak.

Tesszük ezt főképp azért, mert Hajnalka azért mégiscsak egy földi halandó, és hiába mondom neki, hogy az emberem komoly flasher, aki specializálódott media server, flex és egyéb keményen húzó webes technológiákra, neki az ugyanúgy csak egy sufniban dreamveawer template-ekkel heggesztő önjelölt webguru marad (vagy tán még ennyire sem tudja szofisztikálni a képet) szóval nekiesek a cégeknek direktben, és egy olyan szakit ajánlok, aki már most is egy world top 10 cégnél tolja ezeket.

A tervezett indulás időpontja pedig 2008 magyar nyara.