Ugye magyar vagyok, tehát ha egyenruhát látok, azonnal kattog az agyam - van nálam készpénz? Domborítsak vagy homorítsak, melyik fog beválni? Mit vétettem, mi következik? Biztos úr, nincs valami más megoldás erre?
Kiwiknél sokat isznak-vezetnek, ezt próbálják szigorúan ellenőrizni, ezért gyakran lelassítják a kocsisort, és találomra ellenőrzik az alkoholtartalmadat. Ezt úgy érik el, hogy egy diktafont tartanak a szádhoz, és megkérdezik hogy hogy hívnak, vagy hogy hol laksz. Mikor én is sorra kerültem, a beszélgetés a következőképp játszódott le:
Irodai: Üdvözlöm, hölgyem. Megmondaná, kérem, hogy hol lakik?
Imma: Igen, hogyne, kérem, budapest-tizenegyedikkerület-karinthyfrigyesút... (páromhoz, háborodottan) úúúúúristen hol lakunk?
Irodai: (furán néz rám, majd az eszközére, majd újra rám, majd újra az eszközére) Öööö hölgyem, nem haragszik, ha megkérdezem: fogyasztott ma alkoholt?
Imma: Nem, de bevallom őszintén, hogy mindjárt hazaérek, és ezek után az lesz az első dolgom.
Irodai: Fair enough.
És hatalmas mosollyal utunkra engedett.
Ez a felvezetés volt. No comment, persze. Nemsokára a valódi, igazi, hamisítatlan rendőrséges-kultúrsokkos sztorimmal foglak titeket boldogítani, ahogy megígértem.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendőrség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rendőrség. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. november 20., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
