Na vajon miféle anomália lehet az, hogy a blogom leglátogatottabb oldalai az analytics szerint mathiász őre orosz kutyákkal kapcsolatosak, és valamiféle nem létező tar.hu tárhely URL-jeit mutogatja és a legnépszerűbb keresőkifejezés az Csalánoserdei Artax?
De tényleg.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: intimus privátim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: intimus privátim. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. november 28., szombat
2009. november 17., kedd
Szubjektív időjárásjelentés
Elöljáróban annyit: nem biztos, hogy mérvadó a véleményem. Viszonylag fura a hőháztartásom, 15-20 fokban érzem magam legjobban, nem szeretem a forróságot, ha választani kéne hogy nagyon fázzak vagy nagyon melegem legyen, egyértelműen az előbbire szavaznék. Az időjárás hirtelen változásaira a szervezetem napokig tartó kómával reagál, ugyanez van a 25 fok feletti hőségeknél is. Tehát fentiek tükrében értelmezzétek a leírtakat.
10 hónap tél, 2 hónap nyár
Valahol olvastam, hogy így jellemezték az új-zélandi időjárást. Well... Számomra a tél az, amikor csizma van rajtam, illete fázik a lábam. Amikor kopognak a fagyok, deresek a reggelek, sapkát adok a gyerekre, pulóvert és kabátot veszek. Ergo Aucklandott NINCS tél. Szemeztem például egy magasszárú csizmával, de végül nem vettem meg, mert egyszerűen nincs olyan időjárás, amikor én azt felvenném. Úgy mondanám, hogy itt hosszan elnyújtott ősz van, mondjuk májustól, aztán pár hét amikor tényleg ütnek az éjszakai hidegek, és nagyon lassan, átmenetekkel, nyögvenyelősen jön, jövöget a nyár. Menjünk talán szépen végig az évszakokon.
Nyár
Januárban érkeztünk. Fürödtünk a tengerben, és az én emberem rövidnadrágban járt. Amennyiben a nyár definíciója a tengerbenfürdés és a rövidnadrág, úgy mindez áprilisig tartott. 4 hónap.
Ősz
Sokak szerint kivételesen szép őszünk volt, sok napsütéssel, átlagon felüli hőmérsékletekkel. Én persze nem tudom mihez hasonlítani, csak annyit láttam, hogy a lombhullató fák hónapokon keresztül vörösben pompáznak, a teraszon üldögélek és a kertben szöszmötölök. Nagyon lassan kúszott lefelé a hőmérséklet, heti átlag 1-2 fokokkal értük el május végére a 10-12 fokot, amit gyakran többnek éreztünk, ha sütött a nap. Az meg sütött bőszen. Május-júniusi mélypont után ugyanilyen csigatempóval kezdett fölfelé kúszni, átlag 14-15 fokokra.
Tavasz
Szeptember első két hetében beköszöntött a tavasz. Virágok, bimbók, balzsamos illatok, trillázó madarak meg minden ilyesmi ami ezzel jár. Degyönyörű vót! Pont két hétig.
Ősz.v.2
Szeptember közepétől elkezdett szötymögni. Elég nagy viharok érkeztek, szakadó esővel, de amikor nem szakadt, akkor is gyakran permetezett vagy csak úgy lógatta a lábát. Október végig olyan volt, hogy az ember már drukkolt neki, hogy döntse el végre mit akar. Néha megvillantotta az igazi forró nyarat, pár órára hagyta kisütni a napot. Így esett, hogy voltak olyan hétvégék, amikor óránként váltogattam a fürdőruhát a gyapjúkardigánnal. Egyébként sokak szerint rekord rossz októberünk volt, amire szintén nem tudok mit mondani.
Nyár már?
November elején masszívan és öles léptekkel (értsd heti 1 fokot emelkedve) felkapaszkodtunk 20 fok környékére. Most már kitartóan ilyen hőmérsékleteket ígérgetnek, az én widgetem 25-26 fokot mond hétvégére. De most például szakad a langyos eső.
Szubjektív tényezők
10 hónap tél, 2 hónap nyár
Valahol olvastam, hogy így jellemezték az új-zélandi időjárást. Well... Számomra a tél az, amikor csizma van rajtam, illete fázik a lábam. Amikor kopognak a fagyok, deresek a reggelek, sapkát adok a gyerekre, pulóvert és kabátot veszek. Ergo Aucklandott NINCS tél. Szemeztem például egy magasszárú csizmával, de végül nem vettem meg, mert egyszerűen nincs olyan időjárás, amikor én azt felvenném. Úgy mondanám, hogy itt hosszan elnyújtott ősz van, mondjuk májustól, aztán pár hét amikor tényleg ütnek az éjszakai hidegek, és nagyon lassan, átmenetekkel, nyögvenyelősen jön, jövöget a nyár. Menjünk talán szépen végig az évszakokon.
Nyár
Januárban érkeztünk. Fürödtünk a tengerben, és az én emberem rövidnadrágban járt. Amennyiben a nyár definíciója a tengerbenfürdés és a rövidnadrág, úgy mindez áprilisig tartott. 4 hónap.
Ősz
Sokak szerint kivételesen szép őszünk volt, sok napsütéssel, átlagon felüli hőmérsékletekkel. Én persze nem tudom mihez hasonlítani, csak annyit láttam, hogy a lombhullató fák hónapokon keresztül vörösben pompáznak, a teraszon üldögélek és a kertben szöszmötölök. Nagyon lassan kúszott lefelé a hőmérséklet, heti átlag 1-2 fokokkal értük el május végére a 10-12 fokot, amit gyakran többnek éreztünk, ha sütött a nap. Az meg sütött bőszen. Május-júniusi mélypont után ugyanilyen csigatempóval kezdett fölfelé kúszni, átlag 14-15 fokokra.
Tavasz
Szeptember első két hetében beköszöntött a tavasz. Virágok, bimbók, balzsamos illatok, trillázó madarak meg minden ilyesmi ami ezzel jár. Degyönyörű vót! Pont két hétig.
Ősz.v.2
Szeptember közepétől elkezdett szötymögni. Elég nagy viharok érkeztek, szakadó esővel, de amikor nem szakadt, akkor is gyakran permetezett vagy csak úgy lógatta a lábát. Október végig olyan volt, hogy az ember már drukkolt neki, hogy döntse el végre mit akar. Néha megvillantotta az igazi forró nyarat, pár órára hagyta kisütni a napot. Így esett, hogy voltak olyan hétvégék, amikor óránként váltogattam a fürdőruhát a gyapjúkardigánnal. Egyébként sokak szerint rekord rossz októberünk volt, amire szintén nem tudok mit mondani.
Nyár már?
November elején masszívan és öles léptekkel (értsd heti 1 fokot emelkedve) felkapaszkodtunk 20 fok környékére. Most már kitartóan ilyen hőmérsékleteket ígérgetnek, az én widgetem 25-26 fokot mond hétvégére. De most például szakad a langyos eső.
Szubjektív tényezők
- Csapadék. Sokan figyelmeztettek, hogy itt mindig, de mindig esik az eső, hogy térdig jársz a sárban, hogy hetekig nem látod a napot. Ez nekem megint nagyon szubjektív tapasztalat, mert nagyjából ugyanannyi óra ragyogó napsütés volt, mint szemerkélő eső, természetesen ugyanazon a napon. Szóval egy négy óra szikrázó fényt és ugyanannyi álmos esőt produkáló nap után lehet szomorkodni, hogy egész nap zuhogott, vagy ujjongani, hogy milyen gyönyörű volt. Szerintem hozzáállás kérdése. Vannak olyanok is, akik meg a fura időjárással járó egyéb jelenségnek örülnek, a millió szivárványnak.
- Munkahely. Ahogy az lenni szokott, az eső és a hideg direkt úgy alakul, hogy munkábamenet, onnan hazafelé, illetve hétvégén élvezd. Elég görény. Simán meg tudom érteni azokat, akik panaszkodnak, hogy az "időjárás nem az elvártaknak megfelelően alakul" (vigyázat, szállóige!) mert tényleg ezt látják csak. Én vagy itthonról dolgoztam, vagy hátébéztem ezidő alatt, tehát nekem a teljes csomag kijutott.
- Lakás. Tele az internet a panaszáradattal Új-Zéland házairól. Nem tudok vitába szállni ezzel, leginkább az Emil bácsi érdi telkére felhúzott bódéhoz hasonlít a legtöbb. Semmi szigetelés, semmi komfort, kb. arra jó hogy ne essen a fejedre az eső. Nekünk nagy szerencsénk volt a házzal, körbenyalogatja a napocska. Még a téli hónapokban is erősen érezhető volt, hogy felmelegszik azonnal, ahogy kisüt a nap. A kevésbé szerencsések megállás nélkül fűtöttek, és még így is előfordult, hogy hidegebb és nyálkásabb volt odabent, mint kint a szabadban.
- Szürke búra. Számomra instant depressziót jelentett a budapesti novemberben leszálló piszkosszürke égbolt, ami akár hónapokra eltakarta a kék eget, a napot. Itt nem volt két napnál tovább ilyen állapot, és még akkor sem az egyöntetű szürkeséget láttam, hanem mindenféle habos formákban gomolyogtak a felhők. Éreztem a formáját, hogy ott van felettem, és hogy egy kicsit azért el fog menni, és legalább egy faja naplementét produkál majd hazafelé az Eskdale Road tetejéről lenézve, mindenféle mélykék meg narancs színekkel.
- Frontok. Az évszakok Magyarországon nagyon markánsan érkeztek. Napra pontosan meg tudtam mondani, hogy mikor lett ősz, vagy tél, vagy nyár. Akár 20 fokokat is képes volt esni egyik napról a másikra, ez engem mindig kiütött. Ilyenkor a vérnyomásom megszűnt létezni, a szellemi energiáim pedig valahol a két éves gyerek szintjén kóvályogtak - természetesen a korcsoportra jellemző tettrekészség teljes mellőzésével. Itt nagyobb viharok előtt néha valami kis kósza, tompa fejfájás jött rám, és összesen ennyi. Aucklandetten nagyon résen kell ám lenni, ha észre akarod venni hogy más évszak következik.
- Feels like... Az itteni időjárás-jelentések kivétel nélkül tartalmazzák az "ennyinek érzed" passzust. És ez nagyon is helyénvaló. Most például 22 fok van, de nem süt a nap és esik az eső, én pont 18-nak érzem. Máskor meg 18 van de 28-nak érződik, mert ha a nap kisüt, az sokkal forróbban tud égetni még télen is, mint Európában. Ha meg felhő mögé bújik, azonnal libabőrzöl, mintha a levegőn semmit se melegített volna. Erre a jelenségre nem tudok verdiktet mondani, egyszerűen ez van. Meg kell szokni, és mindig készülni kell rá egy kardigánnal vagy esőkabáttal.
2009. július 15., szerda
Némbör van
Kezdek kiwisedni. Már nem aggaszt, ha az ember nagypapás szürke gyapjúkardigánjában ugrok el tankolni, hozzá színben illeszkedő fehér-rózsaszín tornacipőben. Következő lépés a mezítláb.
Szóval begurulok a Shellhez, első kútnál tankolok, kis cetli előkészít, flybuys kártya előkészít, EFTPOS előkészít, sorbanáll. Mondom a mukinak:
- Hey. I'm number one.
Végigmér, kaján vigyor:
- Yeah. I can see that.
Na ilyenek vannak:)
Szóval begurulok a Shellhez, első kútnál tankolok, kis cetli előkészít, flybuys kártya előkészít, EFTPOS előkészít, sorbanáll. Mondom a mukinak:
- Hey. I'm number one.
Végigmér, kaján vigyor:
- Yeah. I can see that.
Na ilyenek vannak:)
2009. július 9., csütörtök
Ismerem, ismerem...
Kis lelkiélet következik.
Auckland hatalmas. 1,4 millió lakos több, mint ezer négyzetkilométeren (összehasonlításul: Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren). Ahogy már korábban szakszerűen megemlítettem: ez egy nagy lapaty.
Nagyjából két hónapja voltunk itt, amikor egyszercsak bevillant a felismerés: milyen furcsa, hogy nem furcsa... hogy nem idegen, hogy nem ismeretlen ez az új helyzet, pedig egy másik kultúrában vagyunk, a világ másik végén. Azóta is sokat gondolkoztam ezen, és mostanában kezdett kikristályosodni, hogy mi okozza ezt az érzést.
Auckland a maga kozmopolitasága ellenére olyan, mint egy nagy falu. Lehet, hogy csak a véletlenek fura összjátéka, de azért ideírom teljes összevisszaságban, hogy mik erősítik ezt a benyomást:
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rendőr büntetés helyett könyékig túrkál az autópálya közepén lerohadt kocsimban (erről majd lesz egy külön post:), a szerelő felhív hogy ne haragudjak, de túlszámlázott, az adóvisszaigénylést beadástól számított egy napon belül utalják, a tönkrement gyerekcipőt sajnálkozva, blokk nélkül cserélik, és még arra is figyelnek, hogy egy számmal nagyobbat adjanak, stb. stb. stb.
Csanád egyszer írt a fordított kultúrsokkról. Én egészen eddig fordított kultúrsokkban éltem Magyarországon, most meg olyan, mintha minden végre megnyugtató, értelmes és biztonságos lenne körülöttünk. Remélem, hazaértünk.
Na, lelkiélet off.
Auckland hatalmas. 1,4 millió lakos több, mint ezer négyzetkilométeren (összehasonlításul: Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren). Ahogy már korábban szakszerűen megemlítettem: ez egy nagy lapaty.
Nagyjából két hónapja voltunk itt, amikor egyszercsak bevillant a felismerés: milyen furcsa, hogy nem furcsa... hogy nem idegen, hogy nem ismeretlen ez az új helyzet, pedig egy másik kultúrában vagyunk, a világ másik végén. Azóta is sokat gondolkoztam ezen, és mostanában kezdett kikristályosodni, hogy mi okozza ezt az érzést.
Auckland a maga kozmopolitasága ellenére olyan, mint egy nagy falu. Lehet, hogy csak a véletlenek fura összjátéka, de azért ideírom teljes összevisszaságban, hogy mik erősítik ezt a benyomást:
- North Shore egyik átlagos kis iskolájában a szülői értekezleten felfigyelünk egy magas, hosszú hajú apukára, mert annyira kiwi. Pár nappal később a city kellős közepén sétafikál, a dugóban ülve szúrjuk ki.
- 50 kilométerre a várostól, a Gulf Harbourban, ahol Mme Pukke lakott korábban, levittek kicsit tengerpartozni. Mutatott egy házat, hogy hát itt is milyen érdekes lehet lakni, hogy rálátsz a saját hajódra... A heti rendszerességgel érkező Property Press ingatlanos újságban meg 4 hónap múlva kiszúrom ugyanazt a házat. Még Budapesten sem ismertem fel soha házat újsághirdetésben...
- Jocót megkérték motoros barátai, hogy szeptembertől vigyázzon a házukra. Vajon hol van a ház? Hát persze hogy velünk átellenben, látjuk az ablakból.
- A közértben az iskolatitkárt majdnem elütöm a bevásárlókocsival.
- Mme Pukke Highburyben fut bele abba a kis ázsiai lányba, akivel Albanyban végeztek el együtt egy barista tanfolyamot.
- Whatever Zsuzsi elmegy a találomra kiválasztott békebíróhoz, aki felveszi a telefonját - és pappito kollégájával, Gyulával beszéli meg a repülőjegy-foglalása részleteit...
- ...és még folytathatnám.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rendőr büntetés helyett könyékig túrkál az autópálya közepén lerohadt kocsimban (erről majd lesz egy külön post:), a szerelő felhív hogy ne haragudjak, de túlszámlázott, az adóvisszaigénylést beadástól számított egy napon belül utalják, a tönkrement gyerekcipőt sajnálkozva, blokk nélkül cserélik, és még arra is figyelnek, hogy egy számmal nagyobbat adjanak, stb. stb. stb.
Csanád egyszer írt a fordított kultúrsokkról. Én egészen eddig fordított kultúrsokkban éltem Magyarországon, most meg olyan, mintha minden végre megnyugtató, értelmes és biztonságos lenne körülöttünk. Remélem, hazaértünk.
Na, lelkiélet off.
2009. március 16., hétfő
Egy blog halála
Igen morcos voltam, mikor ilap abbahagyta tavaly az írást, és nem frissült többé a blogja - pont amikor ideért, amikor tényleg kezdett izgi lenni.
Azt hiszem, most már értem, hogy miért. Ez a blog teljesen más, mint az övé, mégis ugyanolyan: arról szól, szólt, hogy hogyan készülődtünk, min mentünk keresztül, az alatt a másfél-két év alatt, míg összevakartunk mindent, hogy egy új országba költözhessünk. Segítség az indulóknak, tervezőknek, a stafétabot továbbadása. Aki ügyesen olvasott a sorok között is, annak még ennél is több jutott.
Megérkeztünk. Nagy igyekezettel tudósítottam, amiről lehetett. Érdekes látni, hogyan változott, alakult minden, beleértve a terveinket és a hozzáállásunkat. Az pedig még érdekesebb, hogy ugyanezt a folyamatot látom sok most induló bloggernél is. Még egy-két téma előttünk áll: jogosítvány, vízum, letelepedés (remélem) - de ezeken kívül mit írjak? Hogy az Albany Megacenterbe mentünk power dressingelni Mme. Pappával, és Esztinek mindig kakilni kellett, ezért a végén inkább üldögéltünk a napfényben, és jazzkoncertet hallgattunk? Jó, költői kérdés volt, persze, írhatnék ilyenekről is, de az egy másik blog.
Ha valami még nagyon kimaradt, kérdezzetek bátran. Ha nem szándékosan nem írtam meg, akkor pótolom:) Ezeken túl pedig csak egyet tudok ígérni: mostantól egészen randomizált lesz ez a blog, amíg el nem csendesül teljesen.
Azt hiszem, most már értem, hogy miért. Ez a blog teljesen más, mint az övé, mégis ugyanolyan: arról szól, szólt, hogy hogyan készülődtünk, min mentünk keresztül, az alatt a másfél-két év alatt, míg összevakartunk mindent, hogy egy új országba költözhessünk. Segítség az indulóknak, tervezőknek, a stafétabot továbbadása. Aki ügyesen olvasott a sorok között is, annak még ennél is több jutott.
Megérkeztünk. Nagy igyekezettel tudósítottam, amiről lehetett. Érdekes látni, hogyan változott, alakult minden, beleértve a terveinket és a hozzáállásunkat. Az pedig még érdekesebb, hogy ugyanezt a folyamatot látom sok most induló bloggernél is. Még egy-két téma előttünk áll: jogosítvány, vízum, letelepedés (remélem) - de ezeken kívül mit írjak? Hogy az Albany Megacenterbe mentünk power dressingelni Mme. Pappával, és Esztinek mindig kakilni kellett, ezért a végén inkább üldögéltünk a napfényben, és jazzkoncertet hallgattunk? Jó, költői kérdés volt, persze, írhatnék ilyenekről is, de az egy másik blog.
Ha valami még nagyon kimaradt, kérdezzetek bátran. Ha nem szándékosan nem írtam meg, akkor pótolom:) Ezeken túl pedig csak egyet tudok ígérni: mostantól egészen randomizált lesz ez a blog, amíg el nem csendesül teljesen.
2009. január 15., csütörtök
Első nap
Most, amikor ezt írom, az első nap valahogy a múlt homályába vész. Néma, kómás zombulással telt. Azért leírom azokat az izéket, amik a fejemben maradtak belőle.
Elég nagy szívás kora reggel érkezni egy 12 időzónát átívelő utazás után, merthogy ki kell bírni estig elalvás nélkül, hogy ne boruljon fel teljesen az ember biológiai órája. A pukekók szedtek össze minket, és emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy estig ébren tartsanak minket. Először elmentünk Hajnalkához ahol összeszedtük Mme. Pukekót, és elindultunk nemtudomhová. Közben megálltunk, hogy a magashegyi bakancsokat jandalra cseréljük egy híres nememlékszem hogy hívják cipőboltban. Itt kávét is fogyasztottunk továbbá.
Pár órát eltöltöttünk a pukekók gyönyörű házában a Gulf Harbourban, etettek-itattak minket, meg puculkodtunk is. Azután a valószínűtlenül gyönyörű tengerparton kanyarogva bementünk a valószínűtlenül gyönyörű parkba, ahol valószínűtlen állatokat fotóztunk és videóztunk, miszerint velociraptorokat. Nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg megtörtént, de aztán láttam a fényképek között, hogy mégis. Shoppingoltunk is előtte, vagy utána? Aztán beficcentünk pappáék kertjébe, hogy hátha megjönnek. Itt a biztonság kedvéért táncoltam, majd beleültem a vizes székbe, kérem kapcsolja ki.
Valószínűleg beszélgettünk pappáékkal, de lehet hogy nem, erről az illetékeseket kell megkérdezni. Azután még vásároltunk ennivalót, de lehet hogy nem. Aztán aludunk, ez mondjuk biztos.
Elég nagy szívás kora reggel érkezni egy 12 időzónát átívelő utazás után, merthogy ki kell bírni estig elalvás nélkül, hogy ne boruljon fel teljesen az ember biológiai órája. A pukekók szedtek össze minket, és emberfeletti erőfeszítéseket tettek, hogy estig ébren tartsanak minket. Először elmentünk Hajnalkához ahol összeszedtük Mme. Pukekót, és elindultunk nemtudomhová. Közben megálltunk, hogy a magashegyi bakancsokat jandalra cseréljük egy híres nememlékszem hogy hívják cipőboltban. Itt kávét is fogyasztottunk továbbá.
Pár órát eltöltöttünk a pukekók gyönyörű házában a Gulf Harbourban, etettek-itattak minket, meg puculkodtunk is. Azután a valószínűtlenül gyönyörű tengerparton kanyarogva bementünk a valószínűtlenül gyönyörű parkba, ahol valószínűtlen állatokat fotóztunk és videóztunk, miszerint velociraptorokat. Nem voltam benne biztos, hogy ez tényleg megtörtént, de aztán láttam a fényképek között, hogy mégis. Shoppingoltunk is előtte, vagy utána? Aztán beficcentünk pappáék kertjébe, hogy hátha megjönnek. Itt a biztonság kedvéért táncoltam, majd beleültem a vizes székbe, kérem kapcsolja ki.
Valószínűleg beszélgettünk pappáékkal, de lehet hogy nem, erről az illetékeseket kell megkérdezni. Azután még vásároltunk ennivalót, de lehet hogy nem. Aztán aludunk, ez mondjuk biztos.
2008. december 29., hétfő
No worries
Nos, Moni, aki nem Móni, meginicializált, mert csomó minden eszébe jutott, és erről meg nekem jutott eszembe csomó minden, úgyhogy írok is, jobb az ilyesmin gyorsan túlesni.
Nem vagyok egy nagy blogolvasó, csak négyet-ötöt követek hűségesen. A tematikusakat bírom, meg azokat, ahol van valamilyen személyes indíttatás, mondjuk ismerem a szerzőt. Azokat, akik naplószerűen világba kajabálják a kis életük jelentéktelen eseményeit, vagy mondvacsinált témák köré ollóznak cikkeket halomba, nem szeretem. Még egy apróság, ami teljesen szubjektív hülyeség (pl. gerincenborzol ha valaki azt mondja: "emberke") - szóval halálba idegesít ha valaki úgy blogol, hogy "K. elment a boltba, és összefutott C.-vel, aki elmondta hogy S. új állást kapott..." na a ilyen rövidítéseket zsigerileg nem viselem, pedig semmi megmagyarázható okom nincs rá.
Ennek ellenére a kisrumfban lehet valami, mert teljesen ráragadtam, pedig mindenféléről írogat, ahogy érzi, ráadásul gyakran emleget egy bizonyos V. nevűt is. És mégis. Nem tudok a közelgő utazásunkhoz információt szívni belőle, mert ők Írországban laknak, szóval nem is értem... mégis rendszeres olvasója vagyok. Az előző posthoz írta, hogy meglepődött a szisztematikus készülődésen, aztán egy egész postot kapott a téma, vagyis inkább szabad asszociációs szökellést rendezett a dobozaink okán.
Ami először eszembe jutott, mikor olvastam: welcome to real life 2.0... Nekem nagyon fura élmény volt nyáron, hogy olyan emberekért szurkolok, akiket az életben nem láttam. Hogy úgy érzem, ismerősök, barátok, holott maximum a skype-on osztottuk az észt. Talán lassan bele kell nyugodni, hogy ez egy egészen új módja a kapcsolattartásnak, barátkozásnak. Azért még csodálkozom rajta egy picinyt. A témáról egyébként komoly tanulmányok készültek már, úgyhogy nem megyek bele abba, hogyan pukkanhat szét egy-egy komolynak hitt webes barátság a valóság 1.0 talaján, illetve mennyire skizofrén állapotokat idézhet elő egy-egy ilyen alábukás. Maradjunk annyiban, no worries, aztán lesz ami lesz.
Másik: valóban lehet, hogy marhára szisztematának tűnök, de gyerekkel azt hiszem az ember nem is tehet mást, muszáj mindenre felkészülni, nem mehetek bele a vakvilágba két bőrönddel, mert ha folyik az orra, kell hogy legyen nálam zsepi.
Nagyon régóta tudom, hogy nem jó nekem itt, és ez simán lehet, hogy az egyéniségemből adódik - lehet hogy seholse jó?:) mindenesetre ezt most jól kipróbáljuk. Nem ragaszkodom a tárgyakhoz. Fontosak nekem, szép otthont kell magam köré kanyarítani, de bármikor bármit hajlandó vagyok lecserélni. Nincsenek igazi gyökereim, nem köt ide semmi, meg máshová sem. Könnyen mozdulok, igényem van a változásra. Jó érzés, hogy a sok papírmunka, ügyintézés megéri, és kézzelfogható eredménye van. Jó érzés, hogy van valamiféle jövőképem, egy generációra előre is.
Egyébként, ha valami miatt balul ütne ki ez az egész, akkor is megérte - azt hiszem, hogy a 2008-as évet azért tudtam végigcsinálni, mert végig előttem lebegett: megyünk.
END lelki_elet(s)
FROM imma_neni
Nem vagyok egy nagy blogolvasó, csak négyet-ötöt követek hűségesen. A tematikusakat bírom, meg azokat, ahol van valamilyen személyes indíttatás, mondjuk ismerem a szerzőt. Azokat, akik naplószerűen világba kajabálják a kis életük jelentéktelen eseményeit, vagy mondvacsinált témák köré ollóznak cikkeket halomba, nem szeretem. Még egy apróság, ami teljesen szubjektív hülyeség (pl. gerincenborzol ha valaki azt mondja: "emberke") - szóval halálba idegesít ha valaki úgy blogol, hogy "K. elment a boltba, és összefutott C.-vel, aki elmondta hogy S. új állást kapott..." na a ilyen rövidítéseket zsigerileg nem viselem, pedig semmi megmagyarázható okom nincs rá.
Ennek ellenére a kisrumfban lehet valami, mert teljesen ráragadtam, pedig mindenféléről írogat, ahogy érzi, ráadásul gyakran emleget egy bizonyos V. nevűt is. És mégis. Nem tudok a közelgő utazásunkhoz információt szívni belőle, mert ők Írországban laknak, szóval nem is értem... mégis rendszeres olvasója vagyok. Az előző posthoz írta, hogy meglepődött a szisztematikus készülődésen, aztán egy egész postot kapott a téma, vagyis inkább szabad asszociációs szökellést rendezett a dobozaink okán.
Ami először eszembe jutott, mikor olvastam: welcome to real life 2.0... Nekem nagyon fura élmény volt nyáron, hogy olyan emberekért szurkolok, akiket az életben nem láttam. Hogy úgy érzem, ismerősök, barátok, holott maximum a skype-on osztottuk az észt. Talán lassan bele kell nyugodni, hogy ez egy egészen új módja a kapcsolattartásnak, barátkozásnak. Azért még csodálkozom rajta egy picinyt. A témáról egyébként komoly tanulmányok készültek már, úgyhogy nem megyek bele abba, hogyan pukkanhat szét egy-egy komolynak hitt webes barátság a valóság 1.0 talaján, illetve mennyire skizofrén állapotokat idézhet elő egy-egy ilyen alábukás. Maradjunk annyiban, no worries, aztán lesz ami lesz.
Másik: valóban lehet, hogy marhára szisztematának tűnök, de gyerekkel azt hiszem az ember nem is tehet mást, muszáj mindenre felkészülni, nem mehetek bele a vakvilágba két bőrönddel, mert ha folyik az orra, kell hogy legyen nálam zsepi.
Nagyon régóta tudom, hogy nem jó nekem itt, és ez simán lehet, hogy az egyéniségemből adódik - lehet hogy seholse jó?:) mindenesetre ezt most jól kipróbáljuk. Nem ragaszkodom a tárgyakhoz. Fontosak nekem, szép otthont kell magam köré kanyarítani, de bármikor bármit hajlandó vagyok lecserélni. Nincsenek igazi gyökereim, nem köt ide semmi, meg máshová sem. Könnyen mozdulok, igényem van a változásra. Jó érzés, hogy a sok papírmunka, ügyintézés megéri, és kézzelfogható eredménye van. Jó érzés, hogy van valamiféle jövőképem, egy generációra előre is.
Egyébként, ha valami miatt balul ütne ki ez az egész, akkor is megérte - azt hiszem, hogy a 2008-as évet azért tudtam végigcsinálni, mert végig előttem lebegett: megyünk.
END lelki_elet(s)
FROM imma_neni
2008. december 2., kedd
A nap újjászületése
Közeledik az emberiség írott történetének legősibb ünnepe, a Nap újjászületése. Az év vége és ezzel az újév kezdete már ősidők óta szinte minden nép számára búcsúzással és ünnepléssel telik. Az óév eredményeire emlékezve és a jövőt tervezve ünnepléssel léptek át az újesztendőbe. Ezek az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével, a csillagászati újév kezdetével. A régi időkben az újév kezdete nem január 1., hanem december 25. környéke volt. A különböző időszámítások alapjául a természet megfigyelése szolgált."Kinek, fának, kutyának lelke van"
Az animizmus a természettel együtt élő, együtt lélegző emberiség máig élő, erős hite. Az animizmus évszázadaiból származik a varázskör gondolata is. Az emberek szalmából, fűzfavesszőből, később zöld fenyőágakból koszorút fontak, és vörös meg aranyszín szalagokkal díszítették. A zöld az újjászülető élet, a termés színe, a vörös az életé, az arany pedig a fényé, ami a Nap újjászületésével - a téli napfordulóval - újra termésbe fordítja a földeket. Azt is tartották, hogy az ilyen szent koszorúkkal minden gonosz szellemet távol lehet tartani a háztól.
Ez az ősi varázslat idővel feledésbe merült, s csak 1838-ban újította fel Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész, aki az első gyermekotthon alapítója volt Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készített, és minden istentiszteleten (adventben naponta tartotta) újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ez a szép ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is. Évről évre szebben és szebben díszítették fel ezeket a koszorúkat, míg 1860-ban egy berlini gyermekotthonban a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűztek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. ĺgy végül elég kicsi lett a koszorú ahhoz, hogy a családi házakban és lakásokban is helyet kapjon és hirdethesse a közeledő karácsony örömét.Magyarországon csak a II. világháború után terjedt el igazán, s ma már számos formai és színváltozata ismert. Az adventi koszorúkat az első vasárnapot megelőző szombat esti szentmisén vagy advent első vasárnapján áldja meg a pap a templomban. Az adventi koszorú mellett sok helyen adventi naptár is található a lakásokban. „Feltalálója” egy bizonyos Gerhard Lang volt, s eredetileg a karácsonyi ünnepek vallási előkészítését szolgálta, mivel a naptár minden egyes kinyitott ablakában egy-egy karácsonnyal kapcsolatos gondolat volt olvasható. Idővel azonban ez a vallási jelleg háttérbe szorult, s – a gyermekek nagy örömére – az ipar egyszerű decemberi ajándéknaptárrá változtatta, amelyben december 24-ig a napokat csokoládé vagy marcipán édesíti meg.
Jöjj el
"Oly szépen tünsz fel az égi láthatáron
Te élő Nap, mely legelőször éltél...
Mi minden van még, amit teremtettél,
És ami énelöttem még titok.
Egyetlen isten, bárkinél erősebb,
A földet saját óhajod szerint
Teremtetted meg, egyedül, magad,
Az emberekkel, nyájakkal, vadakkal
És mindennel, mi lábon jár a földön
És ami odafönt szárnyra kel...
....................... mindegyiket
illő helyére állítottad -
És azt teszed, ami kell nekik.
A tápláléka megvan mindegyiknek...
Te vagy, csak te: minden élet titka,
És minden csak teáltalad él.
A te szépséged nézik a szemek
Amíg leáldozol,
Mindenki abbahagyja a dolgát
Ha jobbfelé leáldozol...
(Ekhnaton - Naphimnusz)
Te élő Nap, mely legelőször éltél...
Mi minden van még, amit teremtettél,
És ami énelöttem még titok.
Egyetlen isten, bárkinél erősebb,
A földet saját óhajod szerint
Teremtetted meg, egyedül, magad,
Az emberekkel, nyájakkal, vadakkal
És mindennel, mi lábon jár a földön
És ami odafönt szárnyra kel...
....................... mindegyiket
illő helyére állítottad -
És azt teszed, ami kell nekik.
A tápláléka megvan mindegyiknek...
Te vagy, csak te: minden élet titka,
És minden csak teáltalad él.
A te szépséged nézik a szemek
Amíg leáldozol,
Mindenki abbahagyja a dolgát
Ha jobbfelé leáldozol...
(Ekhnaton - Naphimnusz)
Szóval jöjj el, Aton, Rá, Hórusz, Samas, Marduk, Amar-Utuk, Nimrod, Dezao, Inka, Sua, Tezcatlipoca, Heliosz, Mithrasz, Sol, Baldr, Szúrja, Amateraszu Ómikami, Hszi-ho, Krishna, Szaturnusz, Jézus, Yulevagyis
Süss fel nap, fényes nap! - mert erősebb, öregebb és bölcsebb vagy mindannyiunknál.
2008. november 3., hétfő
Költői pillanat - gondolatok a kumaráról
12:45 PM
úgyis tudom hogy eljön a perc
12:45 PM
hogy most még itt szenvedek, de csak kettőt pillantok és már a repülőn leszek
12:46 PM
és azt hiszem hogy már kibírhatatlan ez a sok óra a repülőn, de egyszercsak az is elmúlik
12:46 PM
sitty-sutty
12:46 PM
és akkor majd eszembe fog jutni, hogy hol volt már az amikor ezt írtam neked itt a konyhában.
úgyis tudom hogy eljön a perc
12:45 PM
hogy most még itt szenvedek, de csak kettőt pillantok és már a repülőn leszek
12:46 PM
és azt hiszem hogy már kibírhatatlan ez a sok óra a repülőn, de egyszercsak az is elmúlik
12:46 PM
sitty-sutty
12:46 PM
és akkor majd eszembe fog jutni, hogy hol volt már az amikor ezt írtam neked itt a konyhában.
2008. október 24., péntek
A kihelyezett új-zélandi kiskoalíció barbizott
Fényképes* beszámolónk következik.
Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:
Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:
Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.
Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:
Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:
Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.
Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:
Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:
* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.
Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:
Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.
2008. október 16., csütörtök
NévShow
Kicsit már offolok én is, mindig csak ezek a komoly témák...
A hungarokiwik neveiről kaptok egy szemelvényt, nagyjából időrendben.
Pukke
Az úgy volt, hogy elkezdtük olvasni a pukekókakát, ami a legjobb magyar új-zélandi madaras blog. Gazdája valahogy rávett minket egy randevúra, lásd alább másfél évvel. Be is került a telefonomba, úgysmint Pukekó Tamás. Hosszú ideig nem is tudtam a rendes nevét neki:) Aztán, ha szkájpoltunk, egyre rövidebb néveken szólongattam, míg ráragadt a pukke név, immáron örökre, hakánkat mindig a "yo pukke - yo imma" kiáltással kezdjük.
Imma
Nyilván rövidítésiből, de Papito volt az, aki a sokat sejtető Immacolata nevemből Immát csinált, és rögvest meg is toldotta egy nénivel. Ez azért volt nagyon viccesen koincidális, mert 10 éves kisfiam éppen akkoriban ragasztgatta le a szobájában található antik festményt, ami egy éltes hölgyet ábrázol, mert szerinte állandóan őt nézi, ha rosszalkodik. A kép egy régen élt felmenőről, Irma néniről készült...
Pappa
Talán ezt nem is kell magyarázni, Papitót neveztük el így. Adalék hozzá, hogy ezen a ponton rájöttünk: mindhármunknak olyan neve van, amiben található egy jól szaggató, metálos dupla betű. Talán nem is tud róla, de azóta pappa feleségét úgy emlegetjük: Sztepper Mamma.
Whatever Zsuzsi
Süt-főz, bagózik(!), ozzie import, és scarpettaként kezdett tudósítani a mindennapokról. Azt hiszem, ezt a nevet is pappa osztotta ki - helyesbítsetek, ha nem így van -, mindenesetre már nem mossa le magáról.
.... és akkor, amiért ez a bejegyzés létrejött...
Müzli
Pár hete találkoztunk először kommentjeivel, felbukkant itt-ott, lassan elkezdtem olvasgatni a blogját. Még nagyon keveset tudunk róla, de az biztos, hogy nagy lelkesedéssel, és alaposan tervezgeti az útját - számomra azért érdekes, mert eddig úgy látom, hogy valahol ott tart, ahol én egy éve, ezért biztos, hogy még egy ideig nézegetni fogom. Bocs a névért! Veszélyes dolog diszlexiásokkal kezdeni...
mormee, üdvözöllek a blogrollomon.
A hungarokiwik neveiről kaptok egy szemelvényt, nagyjából időrendben.
Pukke
Az úgy volt, hogy elkezdtük olvasni a pukekókakát, ami a legjobb magyar új-zélandi madaras blog. Gazdája valahogy rávett minket egy randevúra, lásd alább másfél évvel. Be is került a telefonomba, úgysmint Pukekó Tamás. Hosszú ideig nem is tudtam a rendes nevét neki:) Aztán, ha szkájpoltunk, egyre rövidebb néveken szólongattam, míg ráragadt a pukke név, immáron örökre, hakánkat mindig a "yo pukke - yo imma" kiáltással kezdjük.
Imma
Nyilván rövidítésiből, de Papito volt az, aki a sokat sejtető Immacolata nevemből Immát csinált, és rögvest meg is toldotta egy nénivel. Ez azért volt nagyon viccesen koincidális, mert 10 éves kisfiam éppen akkoriban ragasztgatta le a szobájában található antik festményt, ami egy éltes hölgyet ábrázol, mert szerinte állandóan őt nézi, ha rosszalkodik. A kép egy régen élt felmenőről, Irma néniről készült...
Pappa
Talán ezt nem is kell magyarázni, Papitót neveztük el így. Adalék hozzá, hogy ezen a ponton rájöttünk: mindhármunknak olyan neve van, amiben található egy jól szaggató, metálos dupla betű. Talán nem is tud róla, de azóta pappa feleségét úgy emlegetjük: Sztepper Mamma.
Whatever Zsuzsi
Süt-főz, bagózik(!), ozzie import, és scarpettaként kezdett tudósítani a mindennapokról. Azt hiszem, ezt a nevet is pappa osztotta ki - helyesbítsetek, ha nem így van -, mindenesetre már nem mossa le magáról.
.... és akkor, amiért ez a bejegyzés létrejött...
Müzli
Pár hete találkoztunk először kommentjeivel, felbukkant itt-ott, lassan elkezdtem olvasgatni a blogját. Még nagyon keveset tudunk róla, de az biztos, hogy nagy lelkesedéssel, és alaposan tervezgeti az útját - számomra azért érdekes, mert eddig úgy látom, hogy valahol ott tart, ahol én egy éve, ezért biztos, hogy még egy ideig nézegetni fogom. Bocs a névért! Veszélyes dolog diszlexiásokkal kezdeni...
mormee, üdvözöllek a blogrollomon.
2008. szeptember 14., vasárnap
2008. augusztus 25., hétfő
Ne keress, majd én hívlak
Tudom, hogy elviselhetetlenül érdekfeszítő vagyok, és minden post nélkül eltelt nap egy-egy tőrdöfés szívetekbe, ezért most külön jelzem, hogy előreláthatóan legalább egy hónapig csendes leszek.
A sors nagy esélykiegyenlítő gépezete úgy fordult, hogy véletlen felborította a hokedlit, ami nekidőlt a kredencnek, és most újra kell üvegeztetni.
Úgy tűnik, hogy a nyakamba kapok most apait, anyait*, ennélfogva megpróbálok bekerülni a Rekordok Könyvébe azzal, hogy minimum 10 év tennivalóját dolgozom fel az elkövetkezendő hetekben.
Addig is jó szórakozást, ha ajánlhatom a blogrollom, rendezői jobb, srévizavé.
* aki tudja miről van szó, az lesz szíves értékelni kobaltos humorom
A sors nagy esélykiegyenlítő gépezete úgy fordult, hogy véletlen felborította a hokedlit, ami nekidőlt a kredencnek, és most újra kell üvegeztetni.
Úgy tűnik, hogy a nyakamba kapok most apait, anyait*, ennélfogva megpróbálok bekerülni a Rekordok Könyvébe azzal, hogy minimum 10 év tennivalóját dolgozom fel az elkövetkezendő hetekben.
Addig is jó szórakozást, ha ajánlhatom a blogrollom, rendezői jobb, srévizavé.
* aki tudja miről van szó, az lesz szíves értékelni kobaltos humorom
2008. április 29., kedd
Mellvéd
Fitymállik a tavasz, zsizseregnek a pipik, illatoznak a virágok, így nem lehet többé három réteg kapucnis dzsekiben edzeni.
Eljött hát az idő, hogy vegyek egy mellvédőt, márcsak azért is, hogy teljesüljön régi vágyam, és úgy nézzek ki, mint Xéna.
Találjátok ki, hogy milyen gyártmány a legjobb, mi kapható:
Cool Guard Super
Úgyhogy támogattam a zizélandi ipart, sebesen.
(PS: ha valaki tud aucklandben imádkozó sáska iskolát/mestert, az legyen kedves szólni nekem. Thx.)
Eljött hát az idő, hogy vegyek egy mellvédőt, márcsak azért is, hogy teljesüljön régi vágyam, és úgy nézzek ki, mint Xéna.
Találjátok ki, hogy milyen gyártmány a legjobb, mi kapható:
Cool Guard Super
Úgyhogy támogattam a zizélandi ipart, sebesen.
(PS: ha valaki tud aucklandben imádkozó sáska iskolát/mestert, az legyen kedves szólni nekem. Thx.)
2007. október 16., kedd
2007. október 2., kedd
Telnek a hónapok
Igen, ez most már szégyenteljes, hogy több mint egy hónapja nem írtam semmit. A legnagyobb gond az, hogy még mindig csak tervekről vagy elképzelésekről lehet. Meg benyomásokról.
Egyébként az elmúlt hónap is - a látszat ellenére - felkészüléssel telt. Gyakorlatilag halálra dolgozzuk magunkat, hogy elég tartalékot gyűjtsünk össze. Javaink közül csak az autót meg a tonnányi számítástechnikai eszközt akarjuk eladni - azt terveztük, hogy a lakást csak akkor, ha Új Zéland úgy dönt hogy mi is kellünk neki... akkor visszajövünk, eladjuk.
Elég sokat kalkulálgattam, és azt gondolom, hogy emberes kerettel és megnyugtató tartalékkal érdemes csak nekivágni. Ha meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne kelljen lakást vagy nyaralót eladni, az nagyon ideális lenne, ezért hajtunk.
Szerény számításaim szerint december-januárban fekszünk neki a papírügyeknek. Az én tervem valahol félúton van Palié és Pukekó Tamásé között. Nem a helyszínen akarok elintézni minden papírt, hanem már kész orvosi igazolásokkal, diplomafordításokkal, ajánlásokkal, IELTS vizsgával mennék, mindent össze akarok rakni ami kellhet egy bevándorlási procedúrához, de mégsem indítanék innen letelepedési kérelmet.
Az az elképzelés, hogy nagyon mázlista módon egyikünkek lesz work offere, másikunknak meg keresünk ott helyben, aztán egy év múlva, ha a hosszú felhők is úgy akarják, indítjuk a letelepedést onnan.
Nekem egyre jobban megy ez a szabadúszó marketing-web tanácsadós élet, nagyon játszom a gondolattal, hogy kint is valamilyen egyéni vállalkozást csinálnék. Nemrég szagoltam bele egy Web 3.0 projektbe, amiből talán egy év alatt lehetne akkorát csinálni, hogy vinném azt, mint üzleti tőkét... de ez persze egyelőre álmodozás, megint.
Tényleg, okosok!
Már nagyon sokat olvastam a pénzkiküldési bonyodalmakról. Azon morfondíroztam, hogy mi a helyzet paypallel? Mondjuk a magyar bankszámlámról felteszem a magyar paypelemre a pengőforintot. Kint csinálok egy Nz paypalt a Nz bankszámlámra, és a két paypal között átvezetgetem a pénzeket...
Ezt próbálta már valaki? Olyan egyszerűnek tűnik, biztos van vele valami gond hogy még senki nem ajánlotta.
Egyébként az elmúlt hónap is - a látszat ellenére - felkészüléssel telt. Gyakorlatilag halálra dolgozzuk magunkat, hogy elég tartalékot gyűjtsünk össze. Javaink közül csak az autót meg a tonnányi számítástechnikai eszközt akarjuk eladni - azt terveztük, hogy a lakást csak akkor, ha Új Zéland úgy dönt hogy mi is kellünk neki... akkor visszajövünk, eladjuk.
Elég sokat kalkulálgattam, és azt gondolom, hogy emberes kerettel és megnyugtató tartalékkal érdemes csak nekivágni. Ha meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne kelljen lakást vagy nyaralót eladni, az nagyon ideális lenne, ezért hajtunk.
Szerény számításaim szerint december-januárban fekszünk neki a papírügyeknek. Az én tervem valahol félúton van Palié és Pukekó Tamásé között. Nem a helyszínen akarok elintézni minden papírt, hanem már kész orvosi igazolásokkal, diplomafordításokkal, ajánlásokkal, IELTS vizsgával mennék, mindent össze akarok rakni ami kellhet egy bevándorlási procedúrához, de mégsem indítanék innen letelepedési kérelmet.
Az az elképzelés, hogy nagyon mázlista módon egyikünkek lesz work offere, másikunknak meg keresünk ott helyben, aztán egy év múlva, ha a hosszú felhők is úgy akarják, indítjuk a letelepedést onnan.
Nekem egyre jobban megy ez a szabadúszó marketing-web tanácsadós élet, nagyon játszom a gondolattal, hogy kint is valamilyen egyéni vállalkozást csinálnék. Nemrég szagoltam bele egy Web 3.0 projektbe, amiből talán egy év alatt lehetne akkorát csinálni, hogy vinném azt, mint üzleti tőkét... de ez persze egyelőre álmodozás, megint.
Tényleg, okosok!
Már nagyon sokat olvastam a pénzkiküldési bonyodalmakról. Azon morfondíroztam, hogy mi a helyzet paypallel? Mondjuk a magyar bankszámlámról felteszem a magyar paypelemre a pengőforintot. Kint csinálok egy Nz paypalt a Nz bankszámlámra, és a két paypal között átvezetgetem a pénzeket...
Ezt próbálta már valaki? Olyan egyszerűnek tűnik, biztos van vele valami gond hogy még senki nem ajánlotta.
2007. július 20., péntek
Hűha!
Úgy látszik, nem tartom az ujjam eléggé a világ ütőerén, de csak most vettem észre, hogy ez a csenevész kis blog máris több ajánlóban szerepel. Aztán meg azon kaptam magam, hogy egyre többször mondom: "Hűha! Köszönöm."
Hát akkor, nagyrabecsült koreai ex-kollégám örök érvényű köszönetnyilvánítása álljon itt:
"Dear Mr. Katalin! I would like to thank you for Budapest:
Thank you for Budapest!"
Ennek ugyan semmihez nem volt köze, de mégis:
Hűha! Köszönöm.
Hát akkor, nagyrabecsült koreai ex-kollégám örök érvényű köszönetnyilvánítása álljon itt:
"Dear Mr. Katalin! I would like to thank you for Budapest:
Thank you for Budapest!"
Ennek ugyan semmihez nem volt köze, de mégis:
Hűha! Köszönöm.
2007. július 5., csütörtök
Blogging
Néhány személyes gondolat, erről az egész blogírásról.
Borzasztóan nehezemre esik írni - no és hát nem azért mert nem vagyok elég szószátyár, sőt. Az egész blogírással kapcsolatban fájdalmasan cinikus érzéseim ébrednek, főleg a sok semmitmondó, semmiségeket világba kiáltó, aztán vadidegeneket fontos külső referenciának tekintő és vadul veszekedő bloggazda miatt. Persze tudom, hogy most beszámolok, dokumentálok, saját magamnak spórolok későbbi e-maileket és hosszas magyarázkodásokat - de azért egészen meghasonlott érzés, szóval elnézést és bocsássék.
Másrészt viszont nekem nagyon sok információm származik ilyen-olyan blogokból. Még a szörnyűségesekből is. Ezért egy kicsit úgy érzem, mint mikor babaruhákat adtam tovább - kaptam valakitől, nem adtam érte semmit, de aztán én is adtam valakinek, és nem kértem érte semmit.... Szóval, leginkább ezzel a bloggal igyekszem balanszba hozni a világ nagy esélykiegyenlítő gépezetét, és leírom a legelejétől a történéseket.
Talán meglepő, hogy mi a francért huhogom az éterbe az összes szakmánkat, végzettségünket, életkorunkat... Hát pont ezért. Nekem ez hiányzik legjobban - látom a munkakeresési mizériát, esetleg a letelepedési vagy munkavállalási papírok körüli intézkedést, de azt nem, hogy mindezt milyen adottságokkal tették a blogírók. Ezért írtam le - mi ezekkel indulunk. Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudom még eldönteni.
Remélem, hogy durván 10 hónap múlva már tisztán látszik majd.
Hát nagyjából ennyi lelki életet, ezt nem fogom azért túlzásba vinni...
Borzasztóan nehezemre esik írni - no és hát nem azért mert nem vagyok elég szószátyár, sőt. Az egész blogírással kapcsolatban fájdalmasan cinikus érzéseim ébrednek, főleg a sok semmitmondó, semmiségeket világba kiáltó, aztán vadidegeneket fontos külső referenciának tekintő és vadul veszekedő bloggazda miatt. Persze tudom, hogy most beszámolok, dokumentálok, saját magamnak spórolok későbbi e-maileket és hosszas magyarázkodásokat - de azért egészen meghasonlott érzés, szóval elnézést és bocsássék.
Másrészt viszont nekem nagyon sok információm származik ilyen-olyan blogokból. Még a szörnyűségesekből is. Ezért egy kicsit úgy érzem, mint mikor babaruhákat adtam tovább - kaptam valakitől, nem adtam érte semmit, de aztán én is adtam valakinek, és nem kértem érte semmit.... Szóval, leginkább ezzel a bloggal igyekszem balanszba hozni a világ nagy esélykiegyenlítő gépezetét, és leírom a legelejétől a történéseket.
Talán meglepő, hogy mi a francért huhogom az éterbe az összes szakmánkat, végzettségünket, életkorunkat... Hát pont ezért. Nekem ez hiányzik legjobban - látom a munkakeresési mizériát, esetleg a letelepedési vagy munkavállalási papírok körüli intézkedést, de azt nem, hogy mindezt milyen adottságokkal tették a blogírók. Ezért írtam le - mi ezekkel indulunk. Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudom még eldönteni.
Remélem, hogy durván 10 hónap múlva már tisztán látszik majd.
Hát nagyjából ennyi lelki életet, ezt nem fogom azért túlzásba vinni...
2007. június 26., kedd
Nincsenek kezdetek.
Nincsen első pillanat; nincs olyan szó vagy hely, amely ennek a történetnek vagy általában egy történetnek az egyetlen lehetséges kiindulópontja lehetne.
... és akkor be is fejeztem a plagizálást, és teszek ide egy pontot. Egy kiindulópontot. Vagy néhány pöttyöt.
Ha ezeket a sorokat olvasod, az vagy véletlen, vagy már elmondtam, azé. Úgyhogy elő is jövök a pöttyel. A pötty a jelenben van, ami neked már a múlt, onnan a jövőből nézve visszafelé. A tényálladék pedig - valószínűleg már beszéltünk róla, valószínűleg tudod, csak még nem vetted komolyan, hogy megyünk, innen el.
Hosszas töprengés, osztályozás és információgyűjtés után Új Zélandot választottuk. Mostantól igyekszem beszámolni - egyrészt azért, hogy te is tudd majd, hogy zajlott ez az egész, másrészt meg a jövőbeli ismeretlen olvasóknak, majd elmondom azt is, miért.
... és akkor be is fejeztem a plagizálást, és teszek ide egy pontot. Egy kiindulópontot. Vagy néhány pöttyöt.
Ha ezeket a sorokat olvasod, az vagy véletlen, vagy már elmondtam, azé. Úgyhogy elő is jövök a pöttyel. A pötty a jelenben van, ami neked már a múlt, onnan a jövőből nézve visszafelé. A tényálladék pedig - valószínűleg már beszéltünk róla, valószínűleg tudod, csak még nem vetted komolyan, hogy megyünk, innen el.
Hosszas töprengés, osztályozás és információgyűjtés után Új Zélandot választottuk. Mostantól igyekszem beszámolni - egyrészt azért, hogy te is tudd majd, hogy zajlott ez az egész, másrészt meg a jövőbeli ismeretlen olvasóknak, majd elmondom azt is, miért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
