Más(z)

Mikor találkoztunk, megkérdeztem Pukekóékat, hogy láncosutak vannak-e Új Zélandon. Nézett bambán, ezért megdobáltam ilyenekkel, hogy "viaferrata" meg "klettersteig" de ettől sem javult az arckifejezése, ezért kénytelen voltam beismerni, hogy mindent mégsem kérdezhetek tőle, és utánanéztem én magam.

Az azért nem titok, hogy számomra az ország egyik legnagyobb vonzereje a hihetetlen természeti szépsége és az outdoor sportok nagy népszerűsége. Én tipikusan az a természetjáró vagyok, aki fonnyadó izmokkal ül a gép előtt, versenyt fut saját magával meg a családjával meg az ügyfeleivel meg a háztartással meg a hétköznapokkal, és az elképzeltnél jóval kevesebb alkalommal ér tényleg oda a zöldbe. Marad a tervezgetés, meg az ígérgetés, meg egy-egy teljesítménytúra kéthavonta. Durregypofon!

Szóval ez tipikusan az, amin változtatni szeretnék.

Bárkit kérdeztem, azt mondta, hogy az igazi hegyek a déli szigeten vannak, arra keresgéljek. Nos, ehhez képest az ország legnagyobb sziklamászó paradicsoma Aucklandtól délre, pár órás autózásra van, Kihikihi felé, a Te Awamutu és a Managkino között - a neve: Warepapa.

(Wehehe. Bírom ezeket az helységneveket nagyon.)

Szóval a sok oldal közül először a mojozone tűnt legérthetőbbnek, itt zónákra osztva listázzák Warepapa mászóhelyeit - ami igencsak elvárható, mert pl. a legnagyobb (és egyben legrandább) sziklamászó oldal szerint csak itt 800 út van. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy a csinos dizájn és a rendszer önmagában nem sokat ér - a fiúk biztos elhúztak mászni, ahelyett hogy feltöltötték volna az adatbázist, úgyhogy a fent lévő 8 útból 7-nél annyi szerepel: TBA. Okézsoké.

Másodszorra egy freeclimb nevűt bogarásztam. Ez meg azonnal gyomorba akasztott, mert azt mondja, a legkönnyebb út a hetes. Kiváló, mondok. 5+osnál nehezebbet én még nem másztam, és most nem is vagyok formában, kalapkabát? Aztán inkább utánaolvastam, hát igen, odakint nemcsak a víz meg a sofőrök mennek össze-vissza, máshogy számozzák az utakat is.

Okulásul:

Australian	US YDS	UK	France	UIAA
1	1			I
2	2			I
3	3	1a		II
4	4	1b		III-
5	5.0	1c		III
6	5.0	2a		III+
7	5.1	2b		IV-
8	5.1	2c		IV
9	5.2	3a		IV+
10	5.2	3a		IV+
11	5.3	3b		V-
12	5.4/5	3b		V-
13	5.6	4a		V
14	5.7	4a		V
15	5.8	4b		V+
16	5.8	4b		V+
17	5.9	4c	6a	VI-
18	5.9	5a	6a+	VI-
19	5.10a	5a	6b	VI
20	5.10b	5b	6b+	VI
21	5.10c/d	5b	6c	VI
22	5.11a	5c	6c+	VII
23	5.11b	6a	7a	VII
24	5.11c	6a	7a+	VIII-
25	5.11d	6b	7b	VIII
26	5.12b	6b	7b+	VIII+
27	5.12d	6c	7c	IX-
28	5.13a	7a	7c+	IX
29	5.13b	7b	8a	IX+
30	5.13c		8a+	X-
31	5.13d		8b	X-
32	5.14a		8b+	X
33	5.14b		8c	X+
34	5.14c		8c+

Úgyhogy azért még egy 16-os útra jó vagyok. Élő sziklán különben is kicsit fölészámozzák az utakat, legalábbis a termekhez képest.

Viszont: a fent említett oldalról simán letölthető kalauz minden útra - rendesen, standardosan megrajzolt itinerrel, hihetetlen. Mi idáig sosem fogunk eljutni... No. Az egyetlen gondom az, hogy nincs szakaszonként jelölve a nehézség - csak a teljes út nehézsége. Az meg ugye mindig a legnehezebb rész függvénye. És ha mondjuk van egy áthajlás rögtön az elején, akkor vagy beleánullázik az ember (belekapaszkodik a köztesbe vagy a kötélbe ami csúnyadolog) vagy visszafordul. Ha meg csak a végén van, akkor mászik egy jóízűt, és csak aztán fordul vissza. Szóval nem mindegy, hol van a nehéz rész...

Oké, nem szabadna ennyire puding módon hozzáállnom, de azért objektíve nem hiszem hogy felmennék most egy 5-ös úton. Márhogy UIAA ötösön.

Nagyon érdekes a kőzet egyébként, ránézésre fura, buborékos - valamilyen speckó vulkanikus lesz. Még nem sikerült kinyomoznom, hogy mi az. Meg hogy egy bugyorba hogy tesz az ember köztest.

Fotó: www.freeclimb.co.nz

Oké, nem hagytam annyiban.
Ignimbrit: Az izzó felhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és vulkáni por méretű összehegedt fragmentumokból áll. Az izző felhő magas hőmérsékletű (350-800 Celsius) gázban diszpergált és szilárd alkotók rendszere.

Köszönöm, Szegedi Tudományegyetem, köszönöm, Hágen András.

Azt hiszem most csak magamat szórakoztatom, de nem baj, legalább meglesznek a linkek. Szóval nézegettem hogy hogyan szervezzek mászást, merthogy a klasszikus mászásnak az a legnagyobb előnye (és egyben hátránya is) hogy egyedül nem lehet, csak partiban. Vagyis kell valaki, aki biztosít. Meg akit te. És így, boldog demokráciában, szépen, együtt.
Hát az online aktivitásból úgy tűnik, hogy itt mindenki mászik. Úgyhogy majd kell haverkodnom magamnak egy mászótársat, van egy csomó klub és kifejezetten sziklamászásra szakosodott utazási iroda is.

És még ezt találtam: The crag
7692 NZ mászónapló van fent.

Nagyon jó. Úgy értem örülök.

Ja és mi is volt az eredeti kérdés? HÁT PERSZE hogy van via ferrata. Csak győzzem. Szóval itt. Egyébként nemcsak a láncos utak: minden út szépen karbantartva, kritikus helyeken és ereszkedéshez nittezve, ahogy kell.

Menjünk.

Újzélandos hétvége

A hétvégén találkoztunk Pukekó Tamásékkal, jól. :)
Talán már sikerült vázolnom, hogy nem túl erős bennünk a közösségi szellem, kicsit aggódtam is hogy mi a viharról fogunk beszélgetni 3 órán keresztül néhány ismeretlennel... Hát, mit mondjak: a vége az lett, hogy jól elkéstünk a következő programunkról, mert közel sem volt elég az a rövid ebédszünet, amit beiktattunk erre a célra.

Aljas módon elhozták a fényképalbumukat, amire rácsorgattuk a nyálunkat (és ez független volt az iszonyat finom ebédtől, amit elfogyasztottunk). Érdekes volt, hogy mennyire hasonlóak a képletek: itt az asszony, ott az ember intézkedik, itt az egyik eszik bele mániákusan a másik ételébe, ott meg fordítva...:) és a végeredmény ugyanaz: eltökélt fiatal pár, akik komoly munkát és pénzt fektetnek abba, hogy értelmesebb körülményeket biztosítsanak magunkak, meg a már megszületett, vagy tervekben szereplő ivadéknak.

Pukekónéval félrevonultunk egy negyed órára, hogy megtárgyaljuk az élet nagy dolgait női szemmel is. Nem is csodálkoztunk, hogy a fiúk egy perc múlva már így beszélgettek: ".... applet...nem, xml-ből húzza be... flex script...dhtml..." Szóval amíg mi lányok kitárgyaltuk, hogy 20 éven keresztül kvázi szomszédok voltunk, addig a fiúk sem unatkoztak. Mindig is mondtam, az informatikus az nem egy szakma hanem komoly betegség.

Három óra úgy repült el, hogy a lényegről még nem is beszéltünk, aztán befutott még egy házaspár, akik nem írnak, csak olvasnak - Tamás blogján keresztül kapcsolódtak be. Sajnos őket már hátra kellett hagynunk, pedig szintén nagyon szimpatikus pár voltak.

Nem tudom már, hol olvastam, hogy egyre több magyar van kint - talán hobe pöttyentett el ilyet valamelyik fórumon - és kicsit aggódtam is. Most azt mondom, ha csupa ilyen normális ember megy ki, akkor rendbe'.

Summa: tök jó volt, és ismételendő, kötelező jelleggel. Plusz: újra szembesültem az egyéni fra... far... frr... frazeológiámmal. Nem egy úgynevezett "humoros" megjegyzésemre kikerekedett, bamba tekintetek válaszoltak:)

Folytatódott aztán a hosszú hétvégén az újzélandozás, egészen intenzíve. Először is megnéztük a Bálnalovast, ami számomra egy túlságosan is szájbarágó, hatásvadász módon előadott történet - mégis lenyűgözött. Oké, Lisa Gerrard amúgy is favorit, de azok a mellékesen odadobált képek a háttérben, hát lélegzetelállítóak voltak.

Pénzügyek
Később összeraktuk a szokásos költségvetést, ami nálunk hagyományosan minden nagy családi projekt előtt elkészül (legutóbb pl. lakásfelújításnál). Oda-vissza számoló excel tábla, ami a jogsi honosításától kezdve a lakásbérlés költségein keresztül a vízumdíjig minden tételt tartalmaz. Újra köszönet Palinak - nemcsak azért, mert mérnöki pontossággal rögzítette az összes költségét, ami a mi kalkulációnk alapjául szolgált, hanem azért is, mert komoly spórolási tényezőket sorolt fel: pl. Health Report a negyedéből kihozható, ha itthon csináltatjuk meg. A másik sheet meg a bevételi oldalt számolgatja, vagyis azt, hogy mennyit tudunk a cél érdekében összeharácsolni.

A kalkuláció részleteivel nem untatok senkit, majd egyszer, ha végleges lett, közzéteszem. Elnagyolva viszont a következőt tudom mondani a költségekről:

Egy három fős család biztonságos és megnyugtató kihelyezése a következőképpen néz ki anyagilag:
Indulás: 15 000 NZD (utazás, vízumügyintézés, lakásbérlés, autóvásárlás)
Tartalék, fél évre: 18 000 NZD (a legminimálisabb, havi 3000 NZD megélhetési költséggel számolva.)

Igen, ez nem kevés pénz, 4-4,5 millió HUF. És ebben még nincs ráhagyás, mondjuk kajára, taxira, országjáró körütazásra, bálnanézésre, múzeumra - na meg előre nem látott költségre.

Persze legszerencsésebb esetben a tartalékhoz nem is kell nyúlni - ha legalább egyikünk gyorsan elhelyezkedik, akkor a kivitt tartalék mindjárt másképpen viselkedik, de gyerekkel szerintem ez a minimum aminek lennie kell.

Hát nagyjából ez: UFF.

Csepegtetek

Kényes, nagyon kényes ügy.

Az elhatározás még a régi, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt, hogy elkezdjem összebarátkoztatni a gyereket meg a kiköltözés gondolatát.

Egy kilenc éves kiskamasznál ez igen érzékeny téma. Most kezdte megtalálni a helyét a világban, most kezdtek kialakulni a valódi, saját szokásai, érdeklődése, mostanra szerzett stabilnak mondható barátokat. Ha csak annyit mondok neki: "egy év" - számára az is a világ vége s még két nap. Nem akarom túllihegni ezt a problémát, és magam is tudom hogy hosszú távon ő nyer vele, csak a kezdeti nehézségeken kell túljutni... de azért valljuk be, mindenkinek megnyugtatóbb ha felkészítjük, mert elég gondunk-bajunk lesz az első időkben, nagyon nem lenne jó egy kiábrándult, kétségbeesett, hisztériázó, boldogtalan családtag.

Nálunk viszonylag demokrácia van, meg szoktunk beszélni mindenfélét. Nem úgy kezdtem, hogy "no fijam te gyerek, mostan márpedig örökre elköltözünk, elejbe s túl, osztán csend és punktum" hanem beszélgetünk az ő véleményéről is. Hogy például nálunk élnek külföldiek (nagyon sok ázsiait lehet mostanában látni) akik úgy döntöttek, hogy itt kezdenek új életet, nyitottak a világra, új dolgokat akarnak tanulni, jobb lehetőségeket maguknak és a gyerekeiknek... Ezt már nyár eleje óta beszéljük át, néha megemlítve hogy ő pl. milyen országba menne szívesen vagy hogy én is gondolkoztam már azon hogy más országot is megnéznék magamnak.

Hát ez ment egy pár hónapig, ártatlan kis csevej --- hát sajnos gyakorló anyaként is jól belesétáltam a saját csapdámba, merthogy a gyerek, az ugyanis nem hülye. Akkor döbbentem rá, hogy pontosan érti, mit csepegtetek, amikor egy nagyon kemény, dolgos hónap után arról beszélgettünk a párommal, hogy el kéne menni lazítani egy kicsit valamelyik tengerpartra, internet és telefon és határidők nélkül.

Szegény gyerek a hír hallatára teljesen kiborult, késő estig nem lehetett vele beszélni, semmilyen kérdésre nem válaszolt, és úgy általában maga alatt volt nagyon. Estére nagy nehezen, barchopa technikával kihúztam belőle: hát ő azt hitte, hogy két hét múlva elutazunk és soha - vagy csak nagyon soká - jövünk vissza.

Nagyon nehéz volt megnyugtatni. Most már béke van. A tanulságot azért leszűrtem: a gyerek, hát az nem hülye... elejtett szavakból, elcsípett félmondatokból igenis összerakja a képet, és ha a felnőtt csak csurrantgatja az információt, azzal nem boldog átmenetet, hanem pont az ellenkezőjét: bizonytalan, kontrollon kívül eső helyzetet teremt, és még nagyobb kárt okozhat.

Persze ahány gyerek, annyi agy. Azért azt szeretném tanácsolni, ha átlagos vagy átlag feletti IQ-val bíró kölked van, és ilyen terveket dédelgetsz: vezesd elő neki a témát idejekorán, aztán hagyd ülepedni, bírd ki a kirohanásait egy évvel a tervezett út előtt, aztán később térjetek vissza rá.

De ne sunnyogj, mert a gyerek: hát az nem hülye.

Terroristák

Csanád újra blogol, végre... sajnos.

Nem tud valaki egy jó bevándorlási ügynököt a Magratheán?

:(

Telnek a hónapok

Igen, ez most már szégyenteljes, hogy több mint egy hónapja nem írtam semmit. A legnagyobb gond az, hogy még mindig csak tervekről vagy elképzelésekről lehet. Meg benyomásokról.

Egyébként az elmúlt hónap is - a látszat ellenére - felkészüléssel telt. Gyakorlatilag halálra dolgozzuk magunkat, hogy elég tartalékot gyűjtsünk össze. Javaink közül csak az autót meg a tonnányi számítástechnikai eszközt akarjuk eladni - azt terveztük, hogy a lakást csak akkor, ha Új Zéland úgy dönt hogy mi is kellünk neki... akkor visszajövünk, eladjuk.

Elég sokat kalkulálgattam, és azt gondolom, hogy emberes kerettel és megnyugtató tartalékkal érdemes csak nekivágni. Ha meg tudjuk úgy csinálni, hogy ne kelljen lakást vagy nyaralót eladni, az nagyon ideális lenne, ezért hajtunk.

Szerény számításaim szerint december-januárban fekszünk neki a papírügyeknek. Az én tervem valahol félúton van Palié és Pukekó Tamásé között. Nem a helyszínen akarok elintézni minden papírt, hanem már kész orvosi igazolásokkal, diplomafordításokkal, ajánlásokkal, IELTS vizsgával mennék, mindent össze akarok rakni ami kellhet egy bevándorlási procedúrához, de mégsem indítanék innen letelepedési kérelmet.

Az az elképzelés, hogy nagyon mázlista módon egyikünkek lesz work offere, másikunknak meg keresünk ott helyben, aztán egy év múlva, ha a hosszú felhők is úgy akarják, indítjuk a letelepedést onnan.

Nekem egyre jobban megy ez a szabadúszó marketing-web tanácsadós élet, nagyon játszom a gondolattal, hogy kint is valamilyen egyéni vállalkozást csinálnék. Nemrég szagoltam bele egy Web 3.0 projektbe, amiből talán egy év alatt lehetne akkorát csinálni, hogy vinném azt, mint üzleti tőkét... de ez persze egyelőre álmodozás, megint.

Tényleg, okosok!
Már nagyon sokat olvastam a pénzkiküldési bonyodalmakról. Azon morfondíroztam, hogy mi a helyzet paypallel? Mondjuk a magyar bankszámlámról felteszem a magyar paypelemre a pengőforintot. Kint csinálok egy Nz paypalt a Nz bankszámlámra, és a két paypal között átvezetgetem a pénzeket...
Ezt próbálta már valaki? Olyan egyszerűnek tűnik, biztos van vele valami gond hogy még senki nem ajánlotta.