Más(z)

Mikor találkoztunk, megkérdeztem Pukekóékat, hogy láncosutak vannak-e Új Zélandon. Nézett bambán, ezért megdobáltam ilyenekkel, hogy "viaferrata" meg "klettersteig" de ettől sem javult az arckifejezése, ezért kénytelen voltam beismerni, hogy mindent mégsem kérdezhetek tőle, és utánanéztem én magam.

Az azért nem titok, hogy számomra az ország egyik legnagyobb vonzereje a hihetetlen természeti szépsége és az outdoor sportok nagy népszerűsége. Én tipikusan az a természetjáró vagyok, aki fonnyadó izmokkal ül a gép előtt, versenyt fut saját magával meg a családjával meg az ügyfeleivel meg a háztartással meg a hétköznapokkal, és az elképzeltnél jóval kevesebb alkalommal ér tényleg oda a zöldbe. Marad a tervezgetés, meg az ígérgetés, meg egy-egy teljesítménytúra kéthavonta. Durregypofon!

Szóval ez tipikusan az, amin változtatni szeretnék.

Bárkit kérdeztem, azt mondta, hogy az igazi hegyek a déli szigeten vannak, arra keresgéljek. Nos, ehhez képest az ország legnagyobb sziklamászó paradicsoma Aucklandtól délre, pár órás autózásra van, Kihikihi felé, a Te Awamutu és a Managkino között - a neve: Warepapa.

(Wehehe. Bírom ezeket az helységneveket nagyon.)

Szóval a sok oldal közül először a mojozone tűnt legérthetőbbnek, itt zónákra osztva listázzák Warepapa mászóhelyeit - ami igencsak elvárható, mert pl. a legnagyobb (és egyben legrandább) sziklamászó oldal szerint csak itt 800 út van. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy a csinos dizájn és a rendszer önmagában nem sokat ér - a fiúk biztos elhúztak mászni, ahelyett hogy feltöltötték volna az adatbázist, úgyhogy a fent lévő 8 útból 7-nél annyi szerepel: TBA. Okézsoké.

Másodszorra egy freeclimb nevűt bogarásztam. Ez meg azonnal gyomorba akasztott, mert azt mondja, a legkönnyebb út a hetes. Kiváló, mondok. 5+osnál nehezebbet én még nem másztam, és most nem is vagyok formában, kalapkabát? Aztán inkább utánaolvastam, hát igen, odakint nemcsak a víz meg a sofőrök mennek össze-vissza, máshogy számozzák az utakat is.

Okulásul:

Australian	US YDS	UK	France	UIAA
1	1			I
2	2			I
3	3	1a		II
4	4	1b		III-
5	5.0	1c		III
6	5.0	2a		III+
7	5.1	2b		IV-
8	5.1	2c		IV
9	5.2	3a		IV+
10	5.2	3a		IV+
11	5.3	3b		V-
12	5.4/5	3b		V-
13	5.6	4a		V
14	5.7	4a		V
15	5.8	4b		V+
16	5.8	4b		V+
17	5.9	4c	6a	VI-
18	5.9	5a	6a+	VI-
19	5.10a	5a	6b	VI
20	5.10b	5b	6b+	VI
21	5.10c/d	5b	6c	VI
22	5.11a	5c	6c+	VII
23	5.11b	6a	7a	VII
24	5.11c	6a	7a+	VIII-
25	5.11d	6b	7b	VIII
26	5.12b	6b	7b+	VIII+
27	5.12d	6c	7c	IX-
28	5.13a	7a	7c+	IX
29	5.13b	7b	8a	IX+
30	5.13c		8a+	X-
31	5.13d		8b	X-
32	5.14a		8b+	X
33	5.14b		8c	X+
34	5.14c		8c+

Úgyhogy azért még egy 16-os útra jó vagyok. Élő sziklán különben is kicsit fölészámozzák az utakat, legalábbis a termekhez képest.

Viszont: a fent említett oldalról simán letölthető kalauz minden útra - rendesen, standardosan megrajzolt itinerrel, hihetetlen. Mi idáig sosem fogunk eljutni... No. Az egyetlen gondom az, hogy nincs szakaszonként jelölve a nehézség - csak a teljes út nehézsége. Az meg ugye mindig a legnehezebb rész függvénye. És ha mondjuk van egy áthajlás rögtön az elején, akkor vagy beleánullázik az ember (belekapaszkodik a köztesbe vagy a kötélbe ami csúnyadolog) vagy visszafordul. Ha meg csak a végén van, akkor mászik egy jóízűt, és csak aztán fordul vissza. Szóval nem mindegy, hol van a nehéz rész...

Oké, nem szabadna ennyire puding módon hozzáállnom, de azért objektíve nem hiszem hogy felmennék most egy 5-ös úton. Márhogy UIAA ötösön.

Nagyon érdekes a kőzet egyébként, ránézésre fura, buborékos - valamilyen speckó vulkanikus lesz. Még nem sikerült kinyomoznom, hogy mi az. Meg hogy egy bugyorba hogy tesz az ember köztest.

Fotó: www.freeclimb.co.nz

Oké, nem hagytam annyiban.
Ignimbrit: Az izzó felhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és vulkáni por méretű összehegedt fragmentumokból áll. Az izző felhő magas hőmérsékletű (350-800 Celsius) gázban diszpergált és szilárd alkotók rendszere.

Köszönöm, Szegedi Tudományegyetem, köszönöm, Hágen András.

Azt hiszem most csak magamat szórakoztatom, de nem baj, legalább meglesznek a linkek. Szóval nézegettem hogy hogyan szervezzek mászást, merthogy a klasszikus mászásnak az a legnagyobb előnye (és egyben hátránya is) hogy egyedül nem lehet, csak partiban. Vagyis kell valaki, aki biztosít. Meg akit te. És így, boldog demokráciában, szépen, együtt.
Hát az online aktivitásból úgy tűnik, hogy itt mindenki mászik. Úgyhogy majd kell haverkodnom magamnak egy mászótársat, van egy csomó klub és kifejezetten sziklamászásra szakosodott utazási iroda is.

És még ezt találtam: The crag
7692 NZ mászónapló van fent.

Nagyon jó. Úgy értem örülök.

Ja és mi is volt az eredeti kérdés? HÁT PERSZE hogy van via ferrata. Csak győzzem. Szóval itt. Egyébként nemcsak a láncos utak: minden út szépen karbantartva, kritikus helyeken és ereszkedéshez nittezve, ahogy kell.

Menjünk.