Munkakeresés - első kör

A már többször is ismertetett a módszertan szerint tehát ma nekiláttunk a munkahelykeresésnek.
Nulladik körben komoly teammunkával elkészítettük a minden igényt kielégítő, formai és tartalmi követelményeknek megfelelő önéletrajzot, és elővettem a gúgli docsokból az elmúlt egy év során gyűjtött cégek listáját.

Utolsó simításként még írtam egy helyes kis kísérőlevelet, amiben feltüntettem párom blogcímét is (ez egy szakmájába vágó blog, amit angolul írattam vele, visszamenőleg is, technikai-technológiai érdekességekről) valamint Hajnalka kérésére még bővítettük az önéletrajzot az "Interests" taggal, melyben szerepel hogy szabadidejében szeret úszni meg vitorlázni, cutting edge technolóiákat tanulmányozni, és basszusgitározni a saját rockzenekarában.

Első körben tehát úgy terveztem, hogy olyan cégeknek írok, melyeknek már megnéztük a munkásságát, méretét, a használt technológiákat, és a zuram is azt mondta: "na itt szívesen dolgoznék". Ezeket főleg álláshirdetéseken keresztül találtuk, sok olyan van köztük, amelyik jelenleg nem is hirdet, úgyhogy azt gondolom utólag, hogy jó ötlet volt kilistázni őket. Azt a kört még bővítettem egy kicsit, beregisztráltam az it.seek.co.nz oldalra, és hozzácsaptam még párat a listához.

Aztán nekiláttam, és szépen egyesével elküldtem ezeknek az életrajzot, kísérőlevéllel, amiben egyszerűen csak annyit írtam, hogy én egy szenyor vagyok, aki februártól elérhető, és akkó kő kóla vagy nemkő.

A legelső választ este 7-kor kaptuk, vagyis valaki hajnalban kelt odaki'. Ennyi állt benne:

Hi

Thanks for your enquiry. I will pass it on to out CTO.

I play guitar in a rock band always on the look out for bass guitarists.

Cheers

Director

Azért nagyon örülök, hogy ilyen csudálatos lényeglátással máris rátapintottak az önéletrajz legkiemelkedőbb pontjára:)

Munkakeresés - önéletrajz kiwi módra

Pappito blogján nemrég született egy bejegyzés az új-zélandi álláskeresés kínjairól. A perth-i teherautósöfőrködés szédítő lehetőségén kívül más izgalmas dolgokra is felfigyeltem: nevezetesen arra, hogy a helyi fejvadászok össze-vissza tupírozzák az egyébként is fura önéletrajzot. Legott írtam a bevándorlási ügynöknek, hogy világosítson már fel, miben rejlik ez a különbség. Ő pedig készségesen átküldött nekem két minta-önéletrajzot.

Ex-fejvadászként a következő alapvetéseket tenném, összefoglalandó a műfajt kiwiországban: kövess el minden, de minden hibát, amit valaha tanultál és tapasztaltál a hazai - egyébként amerikai típusú - önéletrajzokkal kapcsolatban.

• Az alapból másfél oldalas életrajzot nyújtsd bátran, akár 3-4 oldalas is lehet
• Kulcsszavak helyett használj nyakatekert körmondatokat
• Egy-egy információt bátran ismételj, akár 3-4-szer is
  
• Ne tegyél fényképet az első oldalra
  
• Válassz egy ótvar betűtípust (Times New Roman vagy Arial)
• Készségeket ne listázd külön, hanem ügyesen építsd be a végeláthatatlanul hömpölygő blablába (pl. nyelvtudás, számítógépes ismeretek, alkalmazott szoftverek, gépkocsivezetés)
• A cím - miszerint Resumé - valamint a neved és az elérhetőséged bátran foglalja el az első oldal felét

Az alapok után pedig lássuk a szakszerűen újzéldandosított önéletrajz pontjait.

Cím
Lásd fentebb: CV helyett Resumét szeretnek olvasni, a neved, elérhetőséged szépen középre rendezve elfoglalhat egy fél oldalt.

Profile
Szeretnének olvasni rólad egy két-három mondatos összefoglalót, kiemelve az erősségeidet, munkaterületed.

Skills overview
4-5 bulletpointban (de azért szabatos körmondatokkal) emeld ki a legfontosabb készségeidet, szakmádra jellemző témakörökben. Programozóként pl. a programnyelvek, amiket használsz, és csudálatos eredményeid, melyeket elértél velük. Ide jöhet még egy pontban az is, hogy micsoda felbecsülhetetlen csapatjátékos, vagy agilis, mégis szeretnivaló főnök tudsz lenni úgy általában.

Employment overview
Ide tegyél egy mini táblázatot, amiben a korábbi alkalmazóid neve, az iparág megnevezése, meg a betöltött pozíciód látható. Persze évszámokkal.

És akkor jöhetnek a korábbi munkahelyek, időben visszafelé.

Professional experience

Évszám, cég neve, majd egy 4-5 soros ömlengés a cégről, hogy milyen iparágban, milyen csuda dolgokat vitt véghez.
Azután az itteni beosztásod, majd alá két felsorolás.
Tasks, vagy Responsibilities
Itt sorold fel azokat a feladatköröket, melyekkel megbíztak, vagy azokat a projekteket, amelyeket végigvittél.
Achievements vagy Results
Itt pedig sorold fel azokat az eredményeket, amiket elértél a fenti feladatkörök véghezvitele során.

Érdemes az utolsó 2-3 munkahelyeddel ezt megcsinálni, a kevésbé relevánsak, vagy régebbiek már maradhatnak simán felsorolás szinten, de írd ki még egyszer őket, miszerint cégnév, beosztás, legfontosabb feladatkörök.

Personal Details
Itt a kötelező pontok: Education, Trainings (minden hülyeséget írj be bátran, főleg ha voltál valamilyen tréningen Angliában, mert azt zabálják), Leasure vagy interest - a hobbijaid, Professional membeship, ha valamilyen szakmai szervezet tagja vagy, és Referees.

Marketingesek, IT mukik és webfejlesztők, figyelem: a "referenciák" itt nem azonos a portfólióddal, vagy a korábbi nagy megrendelőiddel. Referenciának az előző munkáltatóidat tekintik, akik személyesen elérhetőek, és egy e-mailben vagy telefonon elmondják a leendő munkáltatónak vagy a fejvadászodnak, hogy te egy mokány legény vagy, akit imádtak, és sok sikert kívánnak neked Új-Zélandon. Ha a mi értelmezésünk szerinti referenciával szeretnéd csinosítani az önéletrajzot, akkor építsd bele valamelyik ömlengős részbe, mert olyan akad bőven.

Dióhéjban ennyi - ha pályakezdő szemfelszedő kisiparos vagy, akkor itt a lehetőség, hogy végre egy impozáns, három oldalas önéletrajzon lásd viszont a neved.

Update: lapzárta után kapta a hírt szerkesztőségünk - a születési időt és helyet, az életkort NEM ÍRJÁK BE. Hae?

Emlékeztető

Tisztelt dr. Kézdi Andrea!

Ma kaptam kézhez "utolsó felszólítás" tárgyú, normál postai úton, nem ajánlva, nem tértivevényesen feladott levelét.
Első, vagy korábbi felszólítólevél nem érkezett önöktől.

A lejárt parkolójeggyel való várakozás tényét elismerem. A kiszabott bírságokat a kék csomagban hagyott csekkeken fizettem be 2008 július 4-én a budapesti Budagyöngye postafiókban, 15:34-kor, ezért a levelében foglaltak alapján tájékoztatását tárgytalannak tekintem.

Kérem, egyeztessenek Megbízójuk pénzügyi osztályával. Amennyiben mégis szükséges, lakcímemen előzetes egyeztetés után hétköznapokon délután 4 és 6 között megtekinthetik az eredeti parkolási bírságokat, a befizetést igazoló csekkeket, valamint az elmúlt másfél évben történt parkolásaimról összegyűjtött parkolójegyeket, a jogosan kiszabott bírságokat és azok befizetését igazoló csekkeket, valamint a nem jogosan kiszabott bírságokat és az azokkal kapcsolatos levelezéseket időrendben lefűzve.

További jó munkát kívánva üdvözlettel,
Immacolata

Kölyök és angol

Egy öntudatos 10 évessel nem könnyű. Főleg akkor nem, amikor úgy érzi, hogy a legfontosabb fegyverétől fosztják meg, Mr. Dumagép, aki a kacifántos agyával tekeri az ujja köré a jónépet... No, kicsit pánikolt szegényke, de szerencsére megosztotta velem: ő bizony retteg, mert nem lesz egy barátja sem (szép, vágott szemű szerelme meg pláne) mivel ő egyetlen szót sem tud angolul.

Könnyek között kérte, hogy tanítsam meg azt: I don't speak English.

Amikor lehiggadt, játszottunk egy kicsit. Kitaláltam, hogy mondani fogok szavakat magyarul, ő pedig mondja meg angolul, és előre ígérje meg, hogy nem lesz ideges. Aztán elkezdtük:

- Beindítani valamit, elkezdeni, elindulni?
- Neeeem tudoooom!
- Start...
- Jáááááj, tudtam!

- Játszani?
- Neeem tudooooom!
- Play...
- Jááááj, ezt is, hát persze!

És ezt eljátszottuk majdnem száz szóval, a végén már gurguláztunk a nevetéstől, és ő is megnyugodott egy kicsit. Próbálom benne tudatosítani azt a rengeteg szót és kifejezést, amit idétlen online játékokban, meg lego star wars harcokban meg itt-ott magára szedett. Persze nem vagyok biztos abban, hogy messzire jut a "change armour" meg a "mutant droid" kifejezésekkel, de az önbizalmának biztos jót tesz.

Elmentem könyvesboltba is, mert emlékeztem hogy lehet kapni gyerekeknek szóló képes szótárakat, hátha segít neki egy kicsit. No, olyanba futottam bele, hogy még... A Kossuth Kiadó gyönyörű, igényes "Képes Szótár - Állatok" címmel adott ki egy olyan izgalmas, elegáns könyvet, hogy akkor is megvettem volna, ha nem tudom a gyerekre fogni. Itt van nektek egy kép:

Ráadásul 6990 HUF helyett 1990 volt, pedig simán megvettem volna az eredeti áron is, lenyűgöző. Jön velünk, hiába két kiló. Azt például tudtátok, hogy a pirossárga bajszika angolul red-and-yellow barbet? Hogy a pataki ingola european brook lampery? Hogy a szalagos tigrispetymeg banded linsang?

Költői pillanat - gondolatok a kumaráról

12:45 PM
úgyis tudom hogy eljön a perc

12:45 PM
hogy most még itt szenvedek, de csak kettőt pillantok és már a repülőn leszek

12:46 PM
és azt hiszem hogy már kibírhatatlan ez a sok óra a repülőn, de egyszercsak az is elmúlik

12:46 PM
sitty-sutty

12:46 PM
és akkor majd eszembe fog jutni, hogy hol volt már az amikor ezt írtam neked itt a konyhában.

A kihelyezett új-zélandi kiskoalíció barbizott

Fényképes* beszámolónk következik.

Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:

Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:
Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.
Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:
Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:
Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.
Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:
Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:

* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.

NévShow

Kicsit már offolok én is, mindig csak ezek a komoly témák...

A hungarokiwik neveiről kaptok egy szemelvényt, nagyjából időrendben.

Pukke
Az úgy volt, hogy elkezdtük olvasni a pukekókakát, ami a legjobb magyar új-zélandi madaras blog. Gazdája valahogy rávett minket egy randevúra, lásd alább másfél évvel. Be is került a telefonomba, úgysmint Pukekó Tamás. Hosszú ideig nem is tudtam a rendes nevét neki:) Aztán, ha szkájpoltunk, egyre rövidebb néveken szólongattam, míg ráragadt a pukke név, immáron örökre, hakánkat mindig a "yo pukke - yo imma" kiáltással kezdjük.

Imma
Nyilván rövidítésiből, de Papito volt az, aki a sokat sejtető Immacolata nevemből Immát csinált, és rögvest meg is toldotta egy nénivel. Ez azért volt nagyon viccesen koincidális, mert 10 éves kisfiam éppen akkoriban ragasztgatta le a szobájában található antik festményt, ami egy éltes hölgyet ábrázol, mert szerinte állandóan őt nézi, ha rosszalkodik. A kép egy régen élt felmenőről, Irma néniről készült...

Pappa
Talán ezt nem is kell magyarázni, Papitót neveztük el így. Adalék hozzá, hogy ezen a ponton rájöttünk: mindhármunknak olyan neve van, amiben található egy jól szaggató, metálos dupla betű. Talán nem is tud róla, de azóta pappa feleségét úgy emlegetjük: Sztepper Mamma.

Whatever Zsuzsi
Süt-főz, bagózik(!), ozzie import, és scarpettaként kezdett tudósítani a mindennapokról. Azt hiszem, ezt a nevet is pappa osztotta ki - helyesbítsetek, ha nem így van -, mindenesetre már nem mossa le magáról.

.... és akkor, amiért ez a bejegyzés létrejött...

Müzli
Pár hete találkoztunk először kommentjeivel, felbukkant itt-ott, lassan elkezdtem olvasgatni a blogját. Még nagyon keveset tudunk róla, de az biztos, hogy nagy lelkesedéssel, és alaposan tervezgeti az útját - számomra azért érdekes, mert eddig úgy látom, hogy valahol ott tart, ahol én egy éve, ezért biztos, hogy még egy ideig nézegetni fogom. Bocs a névért! Veszélyes dolog diszlexiásokkal kezdeni...

mormee, üdvözöllek a blogrollomon.

Munkakeresés

Ez mindenki kedvenc témája, a 22-es csapdája, maga az önfarkába harapó kígyó. Az egyes számú kedvenc a "nincs work permited, nem tudunk felvenni" -- de csókolom, ha nem tetszik felvenni, nem is lesz work permitem.

Azért utána is lehet paradoxonokba ütközni, hogyaszongya -- "oké, van work permited, de nincs NZ tapasztalatod, nem tudunk alkalmazni"...

Kicsit nehezen ment le, de ezt a békát lenyeltük. Ez egyébként a legnagyobb rizikó a work-to-residence elgondolásban, amit tovább súlyosbít az, hogy a magát turistának hazudó wannabe bevándorlók egyre gyakrabban kapnak korlátozó pecsétet a turistavízum mellé.

Mi többek között azért megyünk el, mert már nem bírunk hazudozni, úgyhogy a határon ezzel nem játszunk, megmondjuk hogy dolgozni szeretnénk, ha sikerül - ha meg nem, tessék megtekinteni a kincsesládikát, ebből fogunk nyaralgatni.

Állásajánlatok

Az az elgondolás, hogy "hidegben" megbombázzuk azokat a cégeket az ember önéletrajzával, akik az elmúlt évben a szakmájába vágó területeken hirdettek. Több, mint egy éve heti rendszerességgel nézegetjük az állásajánlatokat, elsősorban a http://jobs.co.nz/ meg a seek.co.nz meg a TradeMe Jobs oldalakon. Ha olyan céget találunk, ami jónak tűnik (megnézzük a neten az elhelyezkedését, a referenciáit, a cég méretét, stb.) akkor szépen bevezetjük a kis google dokis táblázatunkba.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy siralmas volt a helyzet 2007 tavaszán, havonta egy-két cég keresett csak flash programozót, a flexet pedig meg sem említették. Az elején még úgy nézett ki, hogy a zuram kénytelen lesz valamilyen alantas backend vagy sitebuild pozícióig süllyedni. Szerencsére azóta utolérte magát az új-zélandi IT szektor, most már napi rendszerességgel látni multimedia developer kereséseket, úgyhogy a lista is kibővült.

Nemsokára - október végén, november elején - kezdjük meg a bombázást, a kísérőlevelekben már fel tudjuk tüntetni, hogy január elején érkezünk. Ha csak annyit sikerül elérni, hogy időpontot kapunk egy állásinterjúra, már jók vagyunk - nem korlátozzák le a vízumunkat.

IT mukik egyébként nyugodtan üljenek neki, és csináljanak maguknak egy linkedin profilt, meg egy jó kis tech blogot angolul, akár évekre visszamenőleg, mert nagyon nehéz máshogy referenciát felmutatni.

No, egyelőre bizakodunk, két hónap múlva beszámolok, hogy az elgondolás hogyan konvergált a valósághoz.

Repülés van

Nagyon vicces, azért csináltam kínomban egy gasztro-bejegyzést, hogy ne az tiszta tekintetű kopasz népnemzeti hazánkfia legyen az utolsó post, most meg azért muszáj írnom, hogy ne egy kvázi-gasztró legyen a legfrissebb, mert Isten sem mossa le rólam hogy pappitót plagizálom.

Persze mondanivalóm is van: meg kelletett venni a repülőjegyeket, ezen az áron és ezekkel a kondíciókkal nem tartotta tovább a légitársaság.


Repülőjegy

Az előzményekről annyit, hogy volt egy remek EvaAir kombi foglalásunk, felnőtteknek illetékkel 310 ezer HUF környékén, bécsi indulással. Aztán valamikor nyáron az Eva önhatalmúlag törölte a Taipei-Auckland járatát, és ennek köszönhetően borult az egész koncepció. Alternatívaként Brisbane-i átszállással vitt volna, ami a megnövekedett ár (fejenként +100 ezer HUF) mellett még az ausztrál átszállóvízum problémakörét is behozta a képbe.

Kétségbeesetten kértem az ügynökömet, hogy kerítsen már valami megoldást, de nem igazán talált semmit. Csanád épp akkortájt ajánlotta Andreát a Nagypihenés nevű irodától, akit én is megkerestem. Kiderült, hogy barátságos, gyors, segítőkész, és zseniális. Egy nap alatt talált egy olyan útvonalat, ami először keletnek indulva (Finnair+Cathay) nemcsak olcsóbb, mint az eredeti jegy volt, de még az indulás is budapesti.

A történethez hozzátartozik, hogy Andrea nem akarta bevállalni a jegy tologatását, tehát nála azonnal - 72 órán belül - ki kellett volna fizetnem, ami 800 ezer forint esetében szerintem azért túl nagy jófejség egy repülőtársasággal szemben, úgyhogy a kapott információval visszamentem a Moreához, akik vidáman toligálták nekem amíg lehetett, múlt hét csütörtökön fizettem ki.

A korrektség nevében viszont el kell mondanom, hogy a Nagypihenés nélkül kicsi lett volna az esély, hogy megtalálom ezt a jegyet, szóval forduljatok hozzájuk nagy bizalommal (és ne riasszon vissza a kőkorszaki weboldaluk sem.)

Biztosítás

Azt hiszem, korábban már szóltam erről, de most már konkrét minden. Létezik egy úgynevezett "storno biztosítás", amivel megoldható az, hogy ha valami nagyon-nagyon közbejön, és mégsem tudunk utazni, akkor a jegynek nem csak 50%-át, hanem a teljes vételárat visszatérítik. OK, a hungaro-hetero valóságtól ne rugaszkodjunk el, kell hozzá orvosi igazolás, de hát azt nem nehéz prezentálni ugye, ebben a korrupciómentes, tiszta és egyenes világban. Hármunknak összesen 30 ezer HUF volt, úgy döntöttünk hogy ennyit megér 400 ezer HUF biztonsága.

Baleset- és poggyászbiztosítással nem foglalkoztam, mert a domborulatkártyámhoz tartozott egy európai utasbiztosítás, amit 7 ezer forintos éves díjért ki tudtam terjeszteni az egész világra, meg az egész családra is. Ez egyébként csak akkor érvényes külországban, ha három hónapnál rövidebb ideig tartózkodunk ott, de reményeink szerint akkorra meg már lesz valami rendes biztosításunk - vagy öngondoskodós, vagy munkából adódós.

Erősen remélem, hogy az utóbbi.

Illatok

Nem nagyon főztem az elmúlt két évben - egy pöttömnyi konyhán osztoztunk egy idős nagyapóval, aki a leglehetetlenebb időpontokban állt neki órákat szöszmötölni különféle szalonnákkal, disznósajtokkal meg kenyerekkel.

Szeptember elsején visszaköltöztünk a nagylakásba, és az összes rossz és jó szokással együtt visszajött a leküzdhetetlen főzési ingerem is.

A minap veszett jó menzaszagot csináltam, a menü krumplifőzelék volt, egyben sült, kolbásszal töltött fasírtkenyérrel, vagy mi neki a neve.

Most pedig igazi téli hangulatot kanyarítok illatból, mert boldogult Emil bácsi receptje alapján fokhagymás hús alakul, áfonyamártással. Rendes vadászként először felfőzte száraz vörösborral a fűszereket (citromhéj, szerecsendió-virág, szegfűszeg, fahéj, feketebors), leszűrte, és csak utána tette bele a gyümölcsöt. Ez a keverék most majdnem egy órája idézgeti a forraltboros teleket orrilag, a tűzdelt hús meg bele-beleküld egy kis diszkrét fokhagymát.

Mindjárt kimegyek szánkózni.

(Emil bácsi egyébként eredetileg tejföllel húzott rá a mártásra, csak az úri népeknek csinálta tejszínnel.)

Népnemzet

fotó: Index.hu, Barakonyi Szabolcs

Lehet, hogy utánanézek a politikai menedékjog kérdésének is.

Olvassatok, szomorkodjatok.

Anyakönyvi kivonat

Mint azt gondolom, mind tudjátok, születési anyakönyvi kivonat számos helyzetben kell majdan a bevándorláshoz, munkavízumhoz, stb.

Hajnalka tanácsára elmentem, hogy kiváltsam a vonatozó anyakönyvi hivalaltól a másolatot, mert a friss kivonatok már 3 nyelven (magyar, angol, francia) készülnek, és a NZ hivatalok elfogadják fordítás és hitelesíttetés nélkül, így megspóroltunk 3x45 NZD mínusz 3x6000 HUF illették összeget.

További spórolást jelent, ha nem azt írod be: "elveszett" - úgy 6000 HUF az illeték, hanem azt, hogy "házasság" - mert úgy csak 2000 HUF. Persze kiskorúak és már házasok ezt mellőzhetik.

Miközben ennek örvendeztek, élvezzétek liblingemet.

Színes szófelhő

Nekem a legfontosabb a dokumentum, a megoldás, no meg a kapcsolatom.



Játsszatok.

Viszlát

Ne keress, majd én hívlak

Tudom, hogy elviselhetetlenül érdekfeszítő vagyok, és minden post nélkül eltelt nap egy-egy tőrdöfés szívetekbe, ezért most külön jelzem, hogy előreláthatóan legalább egy hónapig csendes leszek.

A sors nagy esélykiegyenlítő gépezete úgy fordult, hogy véletlen felborította a hokedlit, ami nekidőlt a kredencnek, és most újra kell üvegeztetni.

Úgy tűnik, hogy a nyakamba kapok most apait, anyait*, ennélfogva megpróbálok bekerülni a Rekordok Könyvébe azzal, hogy minimum 10 év tennivalóját dolgozom fel az elkövetkezendő hetekben.

Addig is jó szórakozást, ha ajánlhatom a blogrollom, rendezői jobb, srévizavé.

* aki tudja miről van szó, az lesz szíves értékelni kobaltos humorom

Emlékeztető

Új címkét indítok, az lesz a neve: emlékeztető.

Nem vagyok a fröcsögés meg károgás híve, de ma megint volt egy nem gyenge menetem a magyarlandi hatóságokkal. Párom azt mondta, nyissunk egy adatbázist, ahová ezeket beírogatjuk, hogy ha esetleg kételyeink lesznek egy szép napon, hogy miért is mentünk el, gyorsan eszünkbe jusson.

Egy hivatalos, 2001-ben kelt dokumentum feketén-fehéren igazolja, hogy egy illetővel végleg megszakadt a kapcsolatom. A mai napon fél délelőttöt eltelefonáltam azért, hogy szerezzek egy újabb papírt arról, hogy ez az állapot még mindig fennál. Egyik osztály a másikra kapcsolgatott, bizonygatták, hogy ilyen eset nincs is, pedig hogyne lenne, amikor velem is éppen történik.

A végső, felszabadító megoldás aztán szerencsésen megszületett: lépjek kapcsolatba az illetővel, és szerezzek tőle egy két tanú által láttamozott meghatalmazást, melynek segítségével már be tudom bizonyítani, hogy minden kapcsolatom megszűnt vele.

HAE?

Megoldás NZ módra: a 2001-es hivatalos dokumentum hitelesített fordítását kérjük szépen, köszönjük, örülünk hogy segíthettünk.

Yo ovizsaru

Az izélandi kommuna magyarországi kihelyezett tagoza innen üdvözli Pappitót!
Az alkotó kérésére szeretném külön kiemelni a sün zöld lábbelijét, mely a "Yo Imma - Jó csimma" kezdetű magától értetődő szóvicc alkalmazásával fejlődött a kisemlős patáira.

A szerkesztő megjegyzése: a fenti szóvicc sem az egyetlen, sem a legfájdalmasabb nem volt a haverkodás két napja alatt.

Manifesztum

A haverkodás megvalósult, heveny semmittevés és mindent evés formájában.

Képriportunk következik.

Pukekónéval megkezdtük az előkészületeket a főzéshez.

Amíg a felaprított pipi ázott a kertből szedett rozmaringban,

addig nekiláttunk darabolni, hogy legyen látszatja a körömlakkozásnak. Egyikünk a hagymát,

másikunk meg a többit, főleg gombákot, merthogy Pukekó Tamás imád gombákot pucolni.

Gondoltuk, kipróbáljuk az autentikus izélandi pácolt grillgombát, hátha jó lesz.

És jó lett!
Ezért szépen megterítettünk, ki így,

ki úgy.
A husi Tamás fröccsművészete ellenére megsült jól.

Az este hátralévő részét sünkereséssel töltöttük, de sajnos hiába trappoltunk körbe-körbe reflektorokkal, nem akartak előjönni, csak a susnyában röfögtek. Ezért bosszúból másnap fotóztunk harkályt:
... ja nem, szkúzi és elnézést, harkályt, mondom:
Köszönöm a figyelmet.

Haverkodunk

Update:
hogy minden olvasó tisztában legyen vele, az állatos eseményeket Pukekó Tamással kell megbeszélni, mert senki más nem tud olyan megértő érdeklődéssel bamba röfögő sünökről, turcsi orrokról, gravitáció ellen kilátástalan küzdelmet folytató balkáni gerlékről értekezni, mint ő. A tihanyi sünös élmény óta megbeszéltük a történéseket pro és kontra, tájékoztattam őt, hogyan aludt el és kezdett el horkolni a szúrósröfi a nagy ijedelemben, félig összegömbölyödve.

Azóta ilyen nótákat dúdolgatunk, hogy szelebrééésün meg máj bonyi iz óver dió sün.

Pásztortarhonya update

Köszönjük ezt a kiváló képet a művésznek, halhatatlan nevét egy napon Michenangelóéval együtt emlegetik majd.