Eladok, eladok, mindent eladok

Csabi kérésére kicsit kifejtem, hogy mire jutottam cégügyben.

Ha működő Bt vagy Kft tulajdonosa vagy, egyszerűen nem teheted meg, hogy hagyod itthon ketyegni, amíg szerencsét próbálsz. Amíg tulajdonosa vagy, a tagi jogviszonynak köszönhetően köteles vagy magad után a közterheidet (ha az égvilágon semmit nem csinálsz, akkor a minimálbérre kirótt terhek kétszeresét) befizetni havonta. Ez pedig havi 70-80 ezer forint, ami azt gondolom hogy eléggé nonszensz összeg, ha azt a nagy semmire kell eldurrogtatni.

A megoldás a cég eladása vagy végelszámolása lehet. A végelszámolás egy nagyjából 4 hónapig húzódó jogi és számviteli procedúra. A szegény könyvelőd mindenféle nyakatekert mérlegeket és kimutatásokat készít. A jogászod pedig gyártja a felhívásokat, amelyben vélt vagy valós hitelezőidet kell több körben értesítenie, hogy márpedig te megszűnsz. Minden kör között kötelezően el kell telnie 30 napnak, és persze súlyos illetékek vonulnak be az államkasszába. Ez a csinos agybaj nagyjából 400 ezer forintba kerül.

A cég eladása általában nem pénzért történik, vagyis csak papíron. Az átírás költségeit pedig többnyire a vevő állja, hiszen ő így 50-60 ezer forintból megússza az ügyet, egyébként pedig kb. 3-400 ezer forint lenne most egy új céget csinálni, ami egy hónapig még előtársaságként működik, aztán még egy év mire jogosult lesz egy sor dologra. A boldog új tulajdonos ezt mind megússza, szóval ez amolyan kölcsönösen előnyös dolog.

Azért fontos az is, hogy ismerős, vagy megbízható ember legyen a céged új gazdája. A cég ügyes-bajos dolgaiért még további 5 évig felelős maradsz (természetesen az eladás előtti időszakra értem). Ha az új tulaj nem tartja rajta a kezét rendesen, vagy nem értesít téged, ha ilyesmi történne, akkor az elég kellemetlen perceket tud okozni.

Szóval ha valaki végleg le szeretné zárni a vállalkozói múltját, akkor lehet hogy megéri az a 4 hónap meg az a pár százezer forint.

Reménytelen szerelem

Én igazán nem tehetek róla: ilyen volt az első, a legelső, és azt nem felejti el az ember. Ez az egész kiköltözés annyi új lehetőséget hoz, hogy egyszerűen nem lehet ellenállni, és ilyenkor jönnek az irracionális döntések.

Rákerestem a neten, nagyjából egy hónapja, és persze álmomban sem gondoltam volna, hogy Új-Zélandon fogok ráakadni. Azóta sem bírom kiverni a fejemből. Tudom, hogy nem szabadna, tudom hogy öreg hozzám, hogy valószínűleg sokkal jobbat is találhatnék, hogy az egész család ellene lesz...

Már előre vívódom, de ismerem magam annyira, hogy tudom - el fogok csábulni.

Venni fogok egy 96-os, négy ajtós, 2000 köbcentis Toyota Cavalier-t.