2009. február 16., hétfő

Környezetvédelem

Biztos elcsépeltnek hangzik, és lehetne még ennél is jobban csinálni, de azért itt tényleg a mindennapok része a környezetvédelem.

Kezdjük azzal, hogy a szemetem minimum 50%-át laza könnyedséggel tudom újrahasznosíttatni. Mindenkinek van egy saját kék kukája, sárga fedéllel. Ide kiöblítve bedobálhatom válogatás nélkül a műanyag palackokat, kupakokat, csomagolást, nejlonzacskót, üvegeket, fémdobozokat. Gyengébbek kedvéért a kuka belső felén van egy részletes leírás is a kidobható cuccokról, fényképpel együtt, ha esetleg nem tudnék angolul.

A normál konyhai hulladékot kis színes szatyrokban szállítják el, ezeket mindig a helyi áruházakban lehet megvenni, 2 dollár/zsák körüli összegért, ez körzetenként változik. Nálunk szép narancssárga, annyit veszek, amennyit akarok, és ezzel le is róttam a szemétszállítási díjat. Azért próbálnak arra ösztökélni, hogy ebből is minél kevesebbet vásároljak, külön felhívják a figyelmem a zsákra nyomtatott szöveggel, hogy ez bizony szemétlerakóba megy, a földjeinket töltik fel vele. És amit külön szeretek: nem ragad le az ijesztgetésnél - tanácsokat is ad, hogy hogyan tudnám csökkenteni a méretét. Komposztálni majdnem mindenki tud, aki akar - legtöbben kertesházban laknak. Nálunk jó nagy kert van, és a tulaj rendesen kialakított minden facilitást, úgyhogy van tavalyi és idei komposztunk. A tavalyi már a szépen ápolt kert földjét zsírosítja, az ideibe meg megy minden növényi alapú szerves hulladék a konyhából, meg a lenyírt fű.

Több magyarzok is rákaptak már erre a szórakozásra, van aki gilisztafarmot nevel, és a nedűjükkel jázminfát táplál, van aki készen vett strapabíró műanyag komposztálót, szóval kiválóan elvagyunk. Tulajdonképpen az tetszik nekem igazán, hogy tényleg könnyed dolog a környezetvédelem - nagyon lustának és bunkónak kell ahhoz lenni, hogy ezt a pár, minimális erőfeszítést igénylő dolgot ne tegye meg valaki. Szóval köszönöm ezt, tényleg.

Ma elmentem bevásárolni. Árulnak direkte környezetvédő táskákat, úgyhogy most már rászorítottam magam, és betettem ezeket az autóba, hogy mindig nálam legyenek - mert itt is tonnaszám csomagolnak a nejlonzacskókba. Amikor a kasszához értem, külön megkértem a pénztárost - idősebb hölgy - hogy engedje már meg, hogy magam csomagoljak. (Csak a húsokhoz kértem egy szatyrot, a többit saját táskákba, saját hűtőtáskába, saját kis kacsómmal rámoltam.)

Errefelé az emberek szeretnek cseverészni a másikkal, miközben dolgoznak. Ha már úgyis csinálniuk kell valamit, miért is ne érezzék magukat jól közben? Volt olyan pénztáros, aki a kaja receptjét kérte el, miközben blokkolta a hozzávalókat. Ez a mamma minden második mondatával köszönetet mondott azért, hogy én magam pakolok. Elmondta, hogy mennyire "nagyra értékelik" azt, hogy aktívan védem a környezetem. Amikor már huszadszor mondta, akkor viccelődtem vele - néha már magam sem tudom hogy a környezetvédelemért teszem-e, vagy azért, mert megőrülök otthon a mindent elborító nejlonszatyroktól...

Amikor ezt meghallotta, azonnal elmondta, hogy nekik van ám egy direkt nejlonszatyor-gyűjtő lerakatuk, minden bolt sarkában, és hogy hozzam csak bátran vissza a dögöket, majd ők kinyírják őket. Ha nem állítom le, még oda is vezetett volna hozzá (feltartva a sort) - bár tisztán látszott, hogy merre van: gyorsan, könnyen megközelíthető helyen.

Nagyon apró, egyszerű kis dolgok ezek, de elmondhatatlanul sokat számítanak. Napról napra nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszek...

Lassan elhiszem, hogy lehet így is.

10 megjegyzés:

rgranc írta...

Bár még nagyon-nagyon messze vagyunk ettől (nem is tudom, mennyire ijesztő, hogy a pénztárosok meg úgy általában az emberek hozzáállásában sokkal inkább, mint a környezetvédelmi szárnypróbálgatásokban), azért már vannak lépések. Én Pest megyei kisvárosban lakom, van vagy 10 helyen szelektív hulladékgyűjtő, plusz nem csak mi, hanem mások is komposztálnak a kertben, szóval van remény.

(Egyébként amikor kiköltözünk Pestről, 3 éve, az ikreink pelenkásak voltak. 120 és 110 literes kukát lehetett választani, értelemszerűen a nagyobbat vettük, alig fértünk el benne hónapokig. Aztán közben leszoktak a pelusról, mi is elkezdtünk egyre inkább szelektíven gyűjteni, kibírjuk a heti egy tripet a színes kukákig, megcsináltuk a komposztálót, most már alig van félig a kuka.

kisrumpf írta...

Irigykedik.

Névtelen írta...

Szép dolog a környezetvédelem, csak úgy érzem ezek a dolgok elsősorban a fejlett országokban működnek ilyen jól! Nálunk a mint "visszafejlődő" ország a mindennapi megélhetésért és túlélésért harcolva örül az ember ha a családjára jut idő! Nemhogy szelektíven tevékenykedjen! Erre egyáltalán vagy nagyon kevés ideje és ereje van az embernek. :-(
De azért vannak próbálkozások, ami némi reményt sugall. Azért örülünk, hogy jut ilyesmire is energiád és időd! :-)

Kinga írta...

Gyálon havonta egyszer háztól szállítják el a szelektíven gyűjtött hulladékot - ingyér!
Válogatás nélkül lehet gyűjteni papírt, fémet, műanyagot (üveget nem), a szeméttelepen válogatják - ez mondjuk kicsit fura. Úgyhogy a mosogató alatt két szemetes van, egyikbe megy a kukaszemét, másikba a papír, pet palack, fém italosdoboz. Semmi külön macerát nem jelent. A megjelölt napon kukászacskóba ki kell tenni a ház elé, mint a kukát.

Szóval, ilyen is van Magyarországon!

Immacolata írta...

Kisrumpf: miért, zöldországban nincs recikli?

Votto: talán nem jól olvastál... pont azt próbáltam leírni, hogy sem különös időt, sem extra energiát nem igényel a szelektív gyűjtés.

Kinga: itt meg pont a papírt kell külön kirakni. Meg is értem - ha nem öblítik ki rendesen a konzervdobozt, vagy még vizes, akkor teljesen összeáztatná a papírt...szóval én logikusnak találom a különgyűjtést. A többi úgyis kap egy zuhanyt válogatás előtt/után.

agica írta...

A mi utcankban sajna nincs szelektiv gyujtes:( Egy auto jon es mindent egy beborit, majd osszepreseli. De Auckalndon mi is szelektiven gyujtottunk:)
Otthon meg a lakotelepeken voltak szelektiv gyujtok, es ingyen lehetett hasznalni, meg ha nem ott laktal, akkor is.

agica írta...

egybeborit...

cptstraw írta...

Napierben kéthetentet jár a szelektívgyűjtő autósdi. Nekünk öt (!) dobozunk van: 1.konzervdobozok (szigorúan elmosva a cicás kajás kozerves, stb...), 2.üvegek 3.műanyag cuccok (joghurt,tej,üdítős dobozok stb.), 3."puha" papír, 4.karton papír,5... mi is az ötödik ....... ja a dobozos sör, meg persze a borboun colas doboz. Szóval minden szépen külön, szelektíven, teljesen simán megy a dolog, hosszúnak tűnik, de nem az. Persze a múltkor le lettem cseszve a kiwim által. Legyekszíves különválogatni a fehér, barna, zöld üveget, mert így könnyebb a szelektívgyűjtő srácoknak a meló. Először megvolt a reakció ....... de már külön vannak, miért is ne.....
Ja és nálunk 1.58 dolcsi 5 zsák!!!
Szóval én szó szerint, igen hamar megszerettem a szelektív gyűjtést.....már nem is tudnék élni nélküle ....

rgranc írta...

Votto: mi is egy fizetésből élünk, gyerekeket nevelünk, én mindennap ingázok Pestre, harcolunk a megélhetésért, mégis rá tudjuk szánni az erőt és azt az 1-2 percet a szelektív gyűjtésre naponta. Mert nem több. És hetente egyszer elmegyünk a gyűjtőszigethez, a gyerekekkel bedobáljuk amit gyűjtöttünk, az még 20-30 perc.

Mint ahogy az első hozzászólásomban is említettem, az emberek hozzáállásától félek itthon inkább, nem a kezdeményezések hiányától.

Klau írta...

Olyan jó olvasni ezeket... mi próbálunk ilyen értékrend szerint élni (a környezet és állatvédelem nálam komoly dolog!), de sajnos ebben az országban még nem sokan érzik át ezt... ezért vágyunk ki veszettül Új Zélandra!!! Álmaink országa. Amikor olvasok róla, még erősebben érzem, hogy ott a helyünk :)
Ráadásul a párom szakmája hiányszakma kint... van remény :D
Szóval minden jót kívánok a kinti élethez. Kívánom, hogy sikeresek és boldogok legyetek!

UI: remélem találkozunk egyszer személyesen is... ott :)