Begajdulók - a kivándorlás kiskátéja

Aki régóta tervez, és esetleg megosztja egy idő után a barátokkal az elképzeléseit, biztos találkozott már ezzel a jelenséggel, amiról most szólok egy pár szót.

Hajnalkának most bizonyára nagyon szalad a szekér, mert soha nem volt még ennyi megcsömörlött, kilátástalan helyzetben lévő, rosszkedvű és fáradt polgártárs itt magyarhonban, aki mind hanyatt-homlok menekülne, ha tehetné.

Egy májusi bulin ártatlanul beszélgettem néhány baráttal a terveinkről, és fogalmam sem volt, hogy milyen hatással lesz rájuk. Pár hét múlva felhívtak, és kész döntésükről tájékoztattak: márpedig ők mennek izélandra, mert itt milyen szörnyű dolgok történnek, ott pedig mennyivel élhetőbb a világ. Ezzel egyébként semmi baj sincs, mindenki más úton jut el a döntésig...

A problémám csak annyi, hogy jelen pillanatban felelőtlennek és átgondolatlannak látom a terveiket. Tele van a képlet amolyan "na ez meg majd megoldódik valahogy" pontokkal, és ez nagyon ijesztő. Egyrészt azért, mert féltem őket, másrészt azért, mert akaratlanul is felelősnek érzem magam, pedig nem kéne. Mondogatom is, hogy felnőtt emberek, tudnak mérlegelni... de előre félek attól a helyzettől, amikor mi még éppen próbáljuk megvetni valahogy a lábunkat, ők pedig bekopogtatnak, és számon kérnek: "Te azt mondtad hogy itt milyen jó, mi pedig mindent feladva kijöttünk ide, mégsem folyik tejjel-mézzel a kánaán, úgyhogy most ments minket ki."

Persze, ez nagyon sarkos, és a leges-legrosszabb eshetőség, de ami a lényeg: most saját magamért, magunkért kell vállalnom a felelősséget, nem tudok és nem akarok mások problémáival is foglalkozni.

Ezért úgy döntöttem, hogy Kiskegyed Magazin mintájára összerakok itt egy listát, amit egy évvel a tervezett indulás előtt kell átböngészni. Szubjektív véleményem szerint, ezekből minél többnek megfelel valaki, annál nagyobb az esélye a sikerre. Ha pedig túl sok hibádzik, el kell gondolkodnia azon, hogy esetleg közelebb, vagy kisebb rizikóval, másfelé megy, esetleg több évet szán az előkészületekre. A lista nem fontossági sorrendben készült.

1. A család felnőtt tagjai jól beszélnek angolul, vagy kellő idővel, készséggel és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy felhozzák magukat egy év alatt.
2. Megfelelő anyagi tartalékaik vannak, vagy át tudják úgy csoportosítani a költségvetésüket, hogy egy tetemes összeget - 5-6 millió magyar forintot - félre tudjanak tenni az utazásig, lehetőleg ingatlanvagyon értékesítése nélkül.
3. Nincs sok zűrös ügyük itthon (hitelek, adótartozások, rendezetlen jogi ügyek, stb.) vagy ami van, azt el tudják rendezni az indulásig.
4. Tájékozódás, tájékozódás, tájékozódás! Kiolvastak minden vonatkozó blogot, hivatalos bevándorlási oldalakat, beszéltek bevándorlási ügynökkel, tisztában vannak a lehetőségeikkel, a jogállásokkal, a vízumtípusokkal, a szakmájukban az elhelyezkedési esélyekkel, a kinti ügymenettel, vállalkozásindítás lehetőségeivel, stb.
5. Olyan a szakmájuk, amivel itthon is boldogultak, ismerik a buktatóit, előnyeit.
   
6. Ha eddig vállalkozók, cégtulajdonosok is voltak, most készek arra, hogy 8 órában, bérért-fizetésért húzzák az igát.
7. Nincs semmilyen komoly egészségügyi problémájuk, és vállalják, hogy az apró-cseprő ügyeket (fogászat, szűrések, nőgyógyászat, oltások) még itthon elintézzék, hogy az összes családtag a lehető legjobb állapotban utazzon ki.
8. Tudnak menekülő-útvonalat hagyni maguk mögött. Pl. egy saját tulajdonú, tehermentes lakás, amit az utazás egy évére albérletbe adnak, ideális lehet.
9. Az életkoruk a bevándorlási hivatal által preferált sávba esik, de már elég érettek ahhoz, hogy önállóan helyt álljanak - 30-44 év.
10. Higgadtak és racionálisak. Tisztában vannak azzal, hogy ez a lépés hatalmas áldozatokat kíván, hónapokig vagy évekig esetleg még rosszabb is lesz az életük, mint előtte volt. Tudják, hogy akár kudarccal is végződhet az utazás, ismerik és elfogadják a kockázatot.
    
11. Nagycsaládi körülményeik rendezettek, vagy nincs családjuk. Nem tartoznak komoly felelősséggel idős családtagért, vagy van olyan személy, aki helyettesíteni tudja őket.
12. A legszorosabban vett, utazó családban egyetértés van: az idősebb vagy kamaszodó gyerekek tudnak a tervről és saját döntésük is a kiköltözés. A felnőttek készen állnak a kisebb gyerek alapos felkészítésére.
13. Hajlandóak arra, hogy az életüket úgy éljék, mintha a világon senkire sem számíthatnának. Ha mégis nagyobb biztonságra vágynak, akkor rendelkeznek annyi plusz tartalékkal, hogy külső szakembert - bevándorlási ügynököt - alkalmazzanak.
14. A család tagjai nyitott, jól tájékozódó, kíváncsi, toleráns emberek, akik hajlandóak lesznek alkalmazkodni az új otthonukhoz, és nem fognak éveken keresztül a háziorvos meg a gyulai kolbász után sírni.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de még biztos tudnám bővíteni. Ahogy így elnézem a listát, vannak fajsúlyosabb pontok, például a pénz-szakma-nyelvtudás kombó nyilván ne hiányozzon. De talán az a legfontosabb, hogy mindenki gondolja át, mérlegeljen, számoljon, és úgy hozzon saját döntést, ha lehet kérni. Nagyon veszélyesnek, bukásra ítéltnek tartom azokat a történeteket, ahol már az elején másra akarnak támaszkodni:

- "Figyi, te már kint vagy, majd segítesz nekem én meg meghálálom"
- "Látom te is indulsz, én is azt tervezem: társuljunk"
- "Adj tanácsot, és mondd meg, hol vagy - majd beszámolok, hogy bevált-e"

Valószínűleg rosszindulatúnak és elutasítónak tűnök most, aki szándékosan visszatartja az információit, nehogy másnak is jó legyen. Pedig nem erről van szó. Úgy gondolom, hogy ebből a blogból, meg az itt belinkelt oldalakról bőven megszerezhető minden, és remélem, hogy sokaknak segítettem is valamit (ahogy nekem is az előttem szólók).

Én folytatom a kis történetünk dokumentálását, és ezzel támogatok mindenkit, akinek mehetnékje van.

Ha ennél többre van szükséged, akkor nagyon kérlek, gondold át még egyszer, hogy alkalmas vagy-e rá.