USA II.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előző postot még decemberben írtam, most találtam a piszkozatok között, akkor friss volt az élmény nagyon.

Hogy az egyensúlyt megtartsam (pont én, aki a pc-ségről papoltam, hehe...) azt azért el kell mondanom, hogy többször voltam kint, de csak New Jerseyben és New Yorkban, tehát amiről beszélek, azt ott tapasztaltam.

Talán rossz példa volt pont ezt kiragadni, de ilyet én még sehol sem láttam. Hányan kerültek kórházba az iphone miatt?

Maga az ország csodálatos, és ha lesz rá lehetőségem, biztos bejárom, megnézem a nemzeti parkjait. A parkok, kirándulóhelyek gyönyörűen kiépített, rendben tartott területek, és külön jó, hogy zavartalanul lehet túrázni (ezt is többször megtettem jerseyben) merthogy a kutya nem megy oda.

New Jersey utcái kihaltak, szellemvárosoknak tűnik mind. Először nem értettem, hogy miért ilyen furcsa, amíg rá nem jöttem, hogy nincsenek gyalogosok, nincsenek bicikliző vagy kertben játszadozó gyerekek. A bevásárlóközpontok parkolójától egészen hazáig hajtanak, lehetőleg úgy, hogy a hátsó bejárathoz minél közelebb álljanak meg, hogy csak pár lépés kelljen sétálni.

A véleményem pedig leginkább a gyerekek miatt ilyen rossz az országról. Egy ismerős magánóvodát üzemeltet, ott többször találkoztam a jövő nemzedékével, és igaziból az a legijesztőbb. Nagyjából születésüktől fogva megkezdődik az agymosás, a szisztematikus butítás, a kényelemből élésre nevelés. Lehangolt és elkeserített hogy az érdektelenség és a fogyasztási cikkekkel kompenzáló érzelemszegénység milyen kicsi korban kezdődik.

Tulajdonképpen helyesbítenem kell az előző bejegyzést - felnőttként gond nélkül élnék New Jerseben például, mert a lehetőségek a mi adottságainkkal az ottani közegben tényleg szédítőek. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a 10 éves gyerekemet hogyan óvnám meg attól, hogy vagy azonosuljon a fent leírtakkal, vagy pedig másként gondolkodóként végigszenvedje az egész fiatalkorát.

Szóval elnézést a kinyilatkoztatásért, remélem így már árnyaltabb a kép.