2008. augusztus 3., vasárnap

Begajdulók - a kivándorlás kiskátéja

Aki régóta tervez, és esetleg megosztja egy idő után a barátokkal az elképzeléseit, biztos találkozott már ezzel a jelenséggel, amiról most szólok egy pár szót.

Hajnalkának most bizonyára nagyon szalad a szekér, mert soha nem volt még ennyi megcsömörlött, kilátástalan helyzetben lévő, rosszkedvű és fáradt polgártárs itt magyarhonban, aki mind hanyatt-homlok menekülne, ha tehetné.

Egy májusi bulin ártatlanul beszélgettem néhány baráttal a terveinkről, és fogalmam sem volt, hogy milyen hatással lesz rájuk. Pár hét múlva felhívtak, és kész döntésükről tájékoztattak: márpedig ők mennek izélandra, mert itt milyen szörnyű dolgok történnek, ott pedig mennyivel élhetőbb a világ. Ezzel egyébként semmi baj sincs, mindenki más úton jut el a döntésig...

A problémám csak annyi, hogy jelen pillanatban felelőtlennek és átgondolatlannak látom a terveiket. Tele van a képlet amolyan "na ez meg majd megoldódik valahogy" pontokkal, és ez nagyon ijesztő. Egyrészt azért, mert féltem őket, másrészt azért, mert akaratlanul is felelősnek érzem magam, pedig nem kéne. Mondogatom is, hogy felnőtt emberek, tudnak mérlegelni... de előre félek attól a helyzettől, amikor mi még éppen próbáljuk megvetni valahogy a lábunkat, ők pedig bekopogtatnak, és számon kérnek: "Te azt mondtad hogy itt milyen jó, mi pedig mindent feladva kijöttünk ide, mégsem folyik tejjel-mézzel a kánaán, úgyhogy most ments minket ki."

Persze, ez nagyon sarkos, és a leges-legrosszabb eshetőség, de ami a lényeg: most saját magamért, magunkért kell vállalnom a felelősséget, nem tudok és nem akarok mások problémáival is foglalkozni.

Ezért úgy döntöttem, hogy Kiskegyed Magazin mintájára összerakok itt egy listát, amit egy évvel a tervezett indulás előtt kell átböngészni. Szubjektív véleményem szerint, ezekből minél többnek megfelel valaki, annál nagyobb az esélye a sikerre. Ha pedig túl sok hibádzik, el kell gondolkodnia azon, hogy esetleg közelebb, vagy kisebb rizikóval, másfelé megy, esetleg több évet szán az előkészületekre. A lista nem fontossági sorrendben készült.
  1. A család felnőtt tagjai jól beszélnek angolul, vagy kellő idővel, készséggel és elszántsággal rendelkeznek ahhoz, hogy felhozzák magukat egy év alatt.
  2. Megfelelő anyagi tartalékaik vannak, vagy át tudják úgy csoportosítani a költségvetésüket, hogy egy tetemes összeget - 5-6 millió magyar forintot - félre tudjanak tenni az utazásig, lehetőleg ingatlanvagyon értékesítése nélkül.
  3. Nincs sok zűrös ügyük itthon (hitelek, adótartozások, rendezetlen jogi ügyek, stb.) vagy ami van, azt el tudják rendezni az indulásig.
  4. Tájékozódás, tájékozódás, tájékozódás! Kiolvastak minden vonatkozó blogot, hivatalos bevándorlási oldalakat, beszéltek bevándorlási ügynökkel, tisztában vannak a lehetőségeikkel, a jogállásokkal, a vízumtípusokkal, a szakmájukban az elhelyezkedési esélyekkel, a kinti ügymenettel, vállalkozásindítás lehetőségeivel, stb.
  5. Olyan a szakmájuk, amivel itthon is boldogultak, ismerik a buktatóit, előnyeit.
  6. Ha eddig vállalkozók, cégtulajdonosok is voltak, most készek arra, hogy 8 órában, bérért-fizetésért húzzák az igát.
  7. Nincs semmilyen komoly egészségügyi problémájuk, és vállalják, hogy az apró-cseprő ügyeket (fogászat, szűrések, nőgyógyászat, oltások) még itthon elintézzék, hogy az összes családtag a lehető legjobb állapotban utazzon ki.
  8. Tudnak menekülő-útvonalat hagyni maguk mögött. Pl. egy saját tulajdonú, tehermentes lakás, amit az utazás egy évére albérletbe adnak, ideális lehet.
  9. Az életkoruk a bevándorlási hivatal által preferált sávba esik, de már elég érettek ahhoz, hogy önállóan helyt álljanak - 30-44 év.
  10. Higgadtak és racionálisak. Tisztában vannak azzal, hogy ez a lépés hatalmas áldozatokat kíván, hónapokig vagy évekig esetleg még rosszabb is lesz az életük, mint előtte volt. Tudják, hogy akár kudarccal is végződhet az utazás, ismerik és elfogadják a kockázatot.
  11. Nagycsaládi körülményeik rendezettek, vagy nincs családjuk. Nem tartoznak komoly felelősséggel idős családtagért, vagy van olyan személy, aki helyettesíteni tudja őket.
  12. A legszorosabban vett, utazó családban egyetértés van: az idősebb vagy kamaszodó gyerekek tudnak a tervről és saját döntésük is a kiköltözés. A felnőttek készen állnak a kisebb gyerek alapos felkészítésére.
  13. Hajlandóak arra, hogy az életüket úgy éljék, mintha a világon senkire sem számíthatnának. Ha mégis nagyobb biztonságra vágynak, akkor rendelkeznek annyi plusz tartalékkal, hogy külső szakembert - bevándorlási ügynököt - alkalmazzanak.
  14. A család tagjai nyitott, jól tájékozódó, kíváncsi, toleráns emberek, akik hajlandóak lesznek alkalmazkodni az új otthonukhoz, és nem fognak éveken keresztül a háziorvos meg a gyulai kolbász után sírni.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de még biztos tudnám bővíteni. Ahogy így elnézem a listát, vannak fajsúlyosabb pontok, például a pénz-szakma-nyelvtudás kombó nyilván ne hiányozzon. De talán az a legfontosabb, hogy mindenki gondolja át, mérlegeljen, számoljon, és úgy hozzon saját döntést, ha lehet kérni. Nagyon veszélyesnek, bukásra ítéltnek tartom azokat a történeteket, ahol már az elején másra akarnak támaszkodni:

- "Figyi, te már kint vagy, majd segítesz nekem én meg meghálálom"
- "Látom te is indulsz, én is azt tervezem: társuljunk"
- "Adj tanácsot, és mondd meg, hol vagy - majd beszámolok, hogy bevált-e"

Valószínűleg rosszindulatúnak és elutasítónak tűnök most, aki szándékosan visszatartja az információit, nehogy másnak is jó legyen. Pedig nem erről van szó. Úgy gondolom, hogy ebből a blogból, meg az itt belinkelt oldalakról bőven megszerezhető minden, és remélem, hogy sokaknak segítettem is valamit (ahogy nekem is az előttem szólók).

Én folytatom a kis történetünk dokumentálását, és ezzel támogatok mindenkit, akinek mehetnékje van.

Ha ennél többre van szükséged, akkor nagyon kérlek, gondold át még egyszer, hogy alkalmas vagy-e rá.

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon pöpec kis bejegyzés volt ez, abszolút csak egyet érteni tudok vele, főleg a 10es pont, amit sokaknak el kéne olvasni és megfogadni.


Zsuzsi (scarpetta.freeblog.hu)

Pappito írta...

Drága Imma néni!

Nagyon jól összeszedted, köszönöm, okos dolgokat írtál le. Az utolsó pontod nagyon ül. Szerintem ha valaki nem képes belátni, hogy itt ő az új és mindenki más egy által megszokott rendben éldegél - még akkor is, ha ez a rendszer az újonnan érkezőnek komplett hülyeségnek is tűnik - az ne akarjon kivándorolni.

Nyitott ész és szív. Ráadásul a kolbász is megoldható :)

p

Pappito írta...

Ja, még valami. Nincs biztos tipp és minden ki/bevándorló esete más. Nem lehet összevetni a dolgokat és mindenki csak magára számíthat. Nekünk majdnem nem jött össze és csak a szerencsén múlott, hogy maradni tudtunk.

A munkaerőpiac teljesen másképpen működik, mint otthon, és erre nagyon nehéz felkészülni. Lehet dühöngeni (mi dühöngtünk) vagy elkeseredni (mi elkeseredtünk) és lehet mindent hibáztatni (mi ezt nem tettük) de a lényeg, hogy úgy kell belevágni, hogy lehet, hogy nem sikerül. Mi rászántuk a pénzt, hogy megpróbáljuk, ha vissza kellett volna mennünk, akkor bánatosak lettünk volna, de állás, lakás, kocsi otthon várt volna, ahogy hagytuk. (mondjuk ehhez olyan cég is kell)

agica írta...

Teljesen egyetertek:)
Nekunk nem voltak buktatoink, de ennek ellenere is azt mondom, nehogy "csak ugy" barki is elinduljon. Ez azert gondos elokeszuletet igenyel.
Itt sincs kolbaszbol a kerites, nagyon sok lehet a kezdeti kiadas. Egy "uj" eletet kell elkezdeni, ami nem olcso (butorok, auto, konyhai kutyuk, paplanok, parnak minden-minden).Ezen kivul meg sok-sok penz kell tartaleknak, mert ugye barhogy alakulhat. A lakas berleti dija magas, az atlag fizu felet elviheti gyerekes csalad eseteben, mert ugye ebben az esetben nagyobb haz kell, ami dragabb.
Ha valaki otthonrol intezi az egesz ceremoniat, es vizummal jon ki, az sem jelenti azt, hogy azonnal munkat kap. Akar tobb honapos munkanelkuliseggel kell szamolni, amihez elengedhetetlen az anyagi hatter. Tettem a hasznos bejegyzeseinkhez egy linket, ami erinthet Teged is. Az iskolak minositeset tudod megnezni. Persze, ehhez tudni kell a suli nevet, de utana meg tudod nezni, hogy hany pontos.

Névtelen írta...

Hello Imma néni

Ha megengeded nekem, a te általad összeszedett pontok alapján csekkoltam magunkat...Nem mondom, még van bizonytalan pont, de remélhetőleg az is megoldódik. A kérdésekre abszolúte őszintén válaszoltam, habár ugye a cél ugyanaz, de más és más helyzetben vagyunk...
1. Nejem angoltanárnő, én meg rengeteget forditottam, tolmácsoltam...passzió - NZ rádiókat hallgatok, és jól megértem
2. Nem állja az esetje, ha elfogadnak (a papirok elküldve egy hónapja) akkor szolgálati lakás lesz, és azonnali munka (mert nagy a hiány a szakmámból)
3. Nagy hitel van de még 8 év belőle, ezt ha a fejemen keresztül dobom magam, akkor sem tudjuk letörleszteni, (lehet távolról is törlesztgetni ha van miből) van egy másik kicsi, az lejár 2009-ben.
4. blogok - napirenden, immigration weblap majdnem minden este, szakmám - hiányszakma de nagyon, a nejemé úgyszintén, esetleg közben nekilódul az academic IELTS-nek mert azt tőle kérhetik.
5. lásd 4-es pont
6. Egyáltalán nem esedékes...de viszont kérdés részemről feléd, hogy te tudod ugyanazt csinálni mint magyarhonban a zátonyon is ?
7. Semmilyen komoly egészségügyi nyavalya, esetleg egy törött kéz augusztus végéig nekem(foci miatt)
8. Ha elfogadnak, akkor is meghagyom a lehetőséget, hogy visszajöhessünk, ha nem éreznénk jól magunkat akkor is...
9. Benne a korhatárban
10. Megvan a kockázat, de nagyon reméljük nem lesz gond...
11. Családi háttér rendezett...ami az időseket illeti - ez még a megoldatlan kérdés, de most akkor ezért feladom a család jobb jövőjét?, vajon a szülö nem a gyermeke javát akarja ? - mert akkor megérti a szándékot...
12. Igen tudnak, és akarják...
13. Ellentétes az általad leirtakkal, mert közösségi vezető lennék, akik egy kisebb és egyben egy nagyobb közösségbe illeszkednek be.
14. Remélem nem lesz az itteni finomságokkal gond, de ha mégis, akkor megkérjük pappito-csanád-tibor triot, hogy engedjék meg, hogy majd mi is disznolkodhassunk velük együtt, és nem utolsósorban megkérjük ágicát, hogy még süssön egy finom kürtöskalácsot
15. Utóirat mindez akkor lehetséges, ha a zátonyon valóban elfogadnak, ha nem fogadnak el - (az nagyon rosszul esne),addig csak megfigyelési státuszban maradunk...blogot irunk és blogokat olvasunk...
Ezért van az is, hogy környezetünkben senkinek sem mondtuk a nagytervet, amig vizum nem lesz az útlevélben, addig igy is marad minden.
Köszönöm a türelmet a hozzászólás végigolvasásához.

cptstraw írta...

Nagyon örültem a bejegyzésednek, teljesen igazad van. És pappito, Ágica nektek is. Tudjátok, hogy én egy kicsit más helyzetben vagyok (a kiwim miatt), de tényleg én is csak azt tudom mondani, hogy alaposan mindent át kell beszélni, gondolni.....
Január 12-e már nemsokára itt van, örülök,hogy lassan ti is megérkeztek!
Üdv: cptstraw

JuditAu írta...

Én ugyan innen a szomszédos nagyszigetről írok, de ez a felsorolás nagyon ott van! Engedelmeddel ezt becopyzom a blogomba! (természetesne a forrás pontos megjelölésével!) :)
Judit(Brisbane)

Agi írta...

...én meg már az előttem szóló Judit blogjáról kerültem ide, és ide is muszáj beírnom, hogy teljesen egyetértek a bejegyzéssel! Mi kb. 10 éve foglalkozunk a külföldön élés gondolatával, de "csak" 2,5 éve ért meg bennünk a végleges elhatározás, azóta aztán tényleg szüntelenül olvasunk, tájékozódunk; falunk mindent, ami a témával kapcsolatos. Ez alatt az idő alatt nagyon sok, egészen elképesztő esetbe botlottam már; döbbenet, hogy mennyi ember van, aki felelőtlen és átgondolatlan döntéseket hoz, aztán meg köpköd mindenkire, mert nem segítenek neki kimászni a sz*rból.
Ági

Immacolata írta...

Jé, Judit, Ági, meg mindenki, sziasztok, és kösz!

Hülye ez a gugli hogy nem szól mostanában, ha hozzám szólnak az olvasók...

Szerény véleményem szerint egyébként mindenki olyan ostobaságot követ el, amilyen neki jól esik, vérmérsékletének megfelelően.

Az zavart csak, hogy ebben a konkrét esetben ennek a teljes felelősségét megpróbálták rám tolni, még ha akaratlanul is - ez ihletett erre a postra.

(Néha úgy meg bírok lepődni hogy olvassák a blogom. Lehet felrakok mán egy statisztikát:)

JuditAu írta...

Tegyél is fel egy számlálót, lehet, hogy nagyon meg fogsz lepődni, hogy a Világ milyen sok részéről kukkantanak be hozzád! :)
Amúgy meg csípom a humorod, csak így tovább!
Egyébként meg engem sem zavar, ha valaki maga alatt vágja a fát, csak ne rám hivatkozzon, hogy "de Te aszontad, hogy..." :) Úgyhogy egyet értünk!

Lívia és Manka írta...

Szia! Bár több, mint egy éve írtad ezt a bejegyzést, ma is megállja a helyét és nem csak az Ausztráliába igyekvőknek.
Már nálunk is készül egy hasonló poszt némi kanadai felhanggal - de Téged is belinkeltünk, mert úgy érezzük, aki kivándorolni igyekszik, az jobb, ha tisztában van önmagával és világgal. :)
Köszönjük!

Manka és Lívia

Névtelen írta...

Sziasztok!
Most találtam rá a blogodra (Juditén keresztül) és nagyon jó, találó és igaz, amit leírtál. Nem mondom, hogy minden feltételnek megfelelünk, de igyekszünk:D és remélem, hogy nemsokára mondhatom majd azt, hogy üdv közelebb:D

Névtelen írta...

Üdvözlet,

nem tudom, mikor jöttél el otthonról, de ha a 2008-ban elkeseredtél, akkor most 2011-ben milyen jelzőt lehetne használni.....

Névtelen írta...

És most 2014.-ben itthon,még elkeserítőbb a helyzet,mint eddig valaha.