2008. augusztus 5., kedd

USA

Ígértem, hogy belehúzok augusztustól, ahogy az aktív zónába léptünk. Télen volt egy hosszabb szünet itt a blogon, és az eredeti elképzelésekhez képest változott az utazás időpontja is: a tervezett nyár végi indulásból január 12 lett. Decemberben egy hónapot töltöttem az Egyesült Államokban, nem túl örömteli magánügyben.

Csak azért szentelek ennek az eseménynek itt néhány sort, mert egészen kézenfekvő lenne az is, hogy az államokba költözzünk - és mégis marad NZ a szívemcsücske.

A keleti parton töltöttem több időt, New York közvetlen szomszédságában. A helyi magyarok folyamatosan agitálnak, hogy menjünk ki, a mi kvalitásainkkal nagyon jó lehetőségeink lennének a helyi mukaerő-piacon, ott aztán megcsinálhatnánk a szerencsénket...

Épp tegnap kérdezte egy nagyon jó barátom, hogy tulajdonképpen hány százalékban vezetik anyagi megfontolások a kivándorlási szándékunkat. Nagyon meglepődött, amikor azt mondtam, hogy majdnem sehány. Így első ránézésre, jó közelítéssel két év kemény munkával érhetjük majd el a jelenlegi életszínvonalunkat izélandon.

Az USÁ-ban, ismerősökkel, rokonokkal ez nyilván sokkal könnyebben menne, de olyan szinten taszít az a kultúra, az a közeg, ami ott van, hogy az elamerikázódás most már gondolat szintjén sem merül fel. Egy paranoid, bürökrata, sekélyes világot láttam, ahol mindent a pénz vezérel. Éppen hálaadás után, advent elején voltam kint - a híradó mutatta az úgynevezett "Black Friday" nevű eseményt, ami hagyományosan a karácsonyi bevásárlás első napja. Nem akartam elhinni, amit láttam. Nagyjából úgy festettek a bevásárlóközpontok, mint 25 éve a GUM áruház, ha végre férfizokni vagy banán érkezett: a népek hajnali kettőtől gyülekeztek a bejárat előtt a hidegben. Több sérültet kellett kórházba szállítani, mert az izgatott tömeg nyitás után azonnal eltiporta a figyelmetlenebbeket - ugyanis élet-halál kérdése volt, hogy jut-e mindekinek akciós plazmatévé.

Heeeee?

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Abszolute egyetértek veled, egy az egyben rühellem Amerikát

Pappito írta...

Ma nagy divat amerikát rühellni, és mókás látni, hogy akik 15-20 éve még alig várták, hogy kicsit amerikanizálódhassanak, most fikáznak.

NA mindegy. Én sosem jártam ott, nem is vágyom igazán oda élni, bár sokmindent megnéznék azon a kontinensen is.
az akciós plazmatévéért való tipródás pedig nem amerikai sajátosság, drága honfitársaink a szerencsétlen elektrovörldnél is hálózsákoztak, hogy költhessenek egy kis pénzt.

Akkor ugye a magyar is pénzvezérelt idióta mind, ugye?

Immacolata írta...

Pappa,

azért ne felejtsd el hogy 15-20 éve a termék és a szabadság voltak vonzóak, a rendszerváltás után. Azóta kicsit megnőttem, és a termékek már nem vonzanak. Arra pedig rájöttem, hogy ami ott van, az nem szabadság.

Az elektroworldös balhét pedig én is láttam, de meg sem közelíti azt, ami ott volt, tényleg hidd el nekem. Ráadásul egy egészen más közegben, ahol mindig midened megvan. A fogyasztás, ami természeténél fogva csak egyre fokozódik, az egyetlen szórakozása, ingyencirkusza a népnek.

(Fokozódik: fogyassz, hogy boldog légy. Jé, még mindig nem vagyok, boldog akkor fogyasztok még...)

A magyarok nem pénzvezérelt idióták, hanem rosszul beégett játszmákat játszó frusztrált idióták, de erről majd írok külön.