A kihelyezett új-zélandi kiskoalíció barbizott

Fényképes* beszámolónk következik.

Az ünnepi hangulatra való tekintettel elvittem Pukekót és Pukekónét egy felhőtlen tóparti halpartira. Már kora hajnalban értük mentem délben a hunyadival:

Szerintem meghitt kopogása, lassan nyíló jobb oldali ablaka, reccsenő sebváltója örök emlékeket hagyott bennük. Már csak néhány alkalommal élvezhetik jótékony ringatózását, két hét múlva huss! itt sem lesznek. Óklandosan szemerkélt az eső, mire odaértünk a csepeli kavicsbánya-tóhoz:
Amint elállt az eső, betelepedtünk a hintaágyba, a fiúk söröztek, és a világ nagy dolgairól beszélgettek:
Nemsokára az eső is elállt, és a halászlé is elkészült, úgyhogy azok, akik ilyesmit megesznek, jóízűen nekiláttak.
Amíg az eső elállt, láttunk sok-sok madarat, úgymint szárcsa - mely a pukekó közeli rokona, csak eltévesztette a kontinenst -, valamint hattyak, varjak, szarkák, kormoránok, kacsák és vöcsökök:
Egyszercsak a gyerek elkezdett kiabálni a stégen: "Tamás, Tamás!" - mire pukke felugrott. Mikor kiderült, hogy "Tamás!" helyett azt kiabálta: "kapás!" pukke már a célterületen volt, ezért ruganyos, gyakorlott mozdulatokkal kivette a halat, úgymint egy méretes süllőt:
Szerencsére az eső is elállt, és sok izgalom után jól esett a tánc, ezért a fiúk elismerő pillantásaival kísérve elmentük egy jót ropni Pukekónéval.
Vidám délutánunk gyorsan eltelt, közben honfitársaink méltóan megemlékeztek az 56-os mártírokról:
Mire hazatérünk, az ünnepségsorozat befejeződött, és a bombákat is hatástalanították már. A nap végén még fogyasztottunk egy csodálatos, házi készítésű kávét, mert a pukekók beinvitáltak minket otthonukba:

* sajnos elfelejtettünk fényképezőgépet vinni.

NévShow

Kicsit már offolok én is, mindig csak ezek a komoly témák...

A hungarokiwik neveiről kaptok egy szemelvényt, nagyjából időrendben.

Pukke
Az úgy volt, hogy elkezdtük olvasni a pukekókakát, ami a legjobb magyar új-zélandi madaras blog. Gazdája valahogy rávett minket egy randevúra, lásd alább másfél évvel. Be is került a telefonomba, úgysmint Pukekó Tamás. Hosszú ideig nem is tudtam a rendes nevét neki:) Aztán, ha szkájpoltunk, egyre rövidebb néveken szólongattam, míg ráragadt a pukke név, immáron örökre, hakánkat mindig a "yo pukke - yo imma" kiáltással kezdjük.

Imma
Nyilván rövidítésiből, de Papito volt az, aki a sokat sejtető Immacolata nevemből Immát csinált, és rögvest meg is toldotta egy nénivel. Ez azért volt nagyon viccesen koincidális, mert 10 éves kisfiam éppen akkoriban ragasztgatta le a szobájában található antik festményt, ami egy éltes hölgyet ábrázol, mert szerinte állandóan őt nézi, ha rosszalkodik. A kép egy régen élt felmenőről, Irma néniről készült...

Pappa
Talán ezt nem is kell magyarázni, Papitót neveztük el így. Adalék hozzá, hogy ezen a ponton rájöttünk: mindhármunknak olyan neve van, amiben található egy jól szaggató, metálos dupla betű. Talán nem is tud róla, de azóta pappa feleségét úgy emlegetjük: Sztepper Mamma.

Whatever Zsuzsi
Süt-főz, bagózik(!), ozzie import, és scarpettaként kezdett tudósítani a mindennapokról. Azt hiszem, ezt a nevet is pappa osztotta ki - helyesbítsetek, ha nem így van -, mindenesetre már nem mossa le magáról.

.... és akkor, amiért ez a bejegyzés létrejött...

Müzli
Pár hete találkoztunk először kommentjeivel, felbukkant itt-ott, lassan elkezdtem olvasgatni a blogját. Még nagyon keveset tudunk róla, de az biztos, hogy nagy lelkesedéssel, és alaposan tervezgeti az útját - számomra azért érdekes, mert eddig úgy látom, hogy valahol ott tart, ahol én egy éve, ezért biztos, hogy még egy ideig nézegetni fogom. Bocs a névért! Veszélyes dolog diszlexiásokkal kezdeni...

mormee, üdvözöllek a blogrollomon.

Munkakeresés

Ez mindenki kedvenc témája, a 22-es csapdája, maga az önfarkába harapó kígyó. Az egyes számú kedvenc a "nincs work permited, nem tudunk felvenni" -- de csókolom, ha nem tetszik felvenni, nem is lesz work permitem.

Azért utána is lehet paradoxonokba ütközni, hogyaszongya -- "oké, van work permited, de nincs NZ tapasztalatod, nem tudunk alkalmazni"...

Kicsit nehezen ment le, de ezt a békát lenyeltük. Ez egyébként a legnagyobb rizikó a work-to-residence elgondolásban, amit tovább súlyosbít az, hogy a magát turistának hazudó wannabe bevándorlók egyre gyakrabban kapnak korlátozó pecsétet a turistavízum mellé.

Mi többek között azért megyünk el, mert már nem bírunk hazudozni, úgyhogy a határon ezzel nem játszunk, megmondjuk hogy dolgozni szeretnénk, ha sikerül - ha meg nem, tessék megtekinteni a kincsesládikát, ebből fogunk nyaralgatni.

Állásajánlatok

Az az elgondolás, hogy "hidegben" megbombázzuk azokat a cégeket az ember önéletrajzával, akik az elmúlt évben a szakmájába vágó területeken hirdettek. Több, mint egy éve heti rendszerességgel nézegetjük az állásajánlatokat, elsősorban a http://jobs.co.nz/ meg a seek.co.nz meg a TradeMe Jobs oldalakon. Ha olyan céget találunk, ami jónak tűnik (megnézzük a neten az elhelyezkedését, a referenciáit, a cég méretét, stb.) akkor szépen bevezetjük a kis google dokis táblázatunkba.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy siralmas volt a helyzet 2007 tavaszán, havonta egy-két cég keresett csak flash programozót, a flexet pedig meg sem említették. Az elején még úgy nézett ki, hogy a zuram kénytelen lesz valamilyen alantas backend vagy sitebuild pozícióig süllyedni. Szerencsére azóta utolérte magát az új-zélandi IT szektor, most már napi rendszerességgel látni multimedia developer kereséseket, úgyhogy a lista is kibővült.

Nemsokára - október végén, november elején - kezdjük meg a bombázást, a kísérőlevelekben már fel tudjuk tüntetni, hogy január elején érkezünk. Ha csak annyit sikerül elérni, hogy időpontot kapunk egy állásinterjúra, már jók vagyunk - nem korlátozzák le a vízumunkat.

IT mukik egyébként nyugodtan üljenek neki, és csináljanak maguknak egy linkedin profilt, meg egy jó kis tech blogot angolul, akár évekre visszamenőleg, mert nagyon nehéz máshogy referenciát felmutatni.

No, egyelőre bizakodunk, két hónap múlva beszámolok, hogy az elgondolás hogyan konvergált a valósághoz.

Repülés van

Nagyon vicces, azért csináltam kínomban egy gasztro-bejegyzést, hogy ne az tiszta tekintetű kopasz népnemzeti hazánkfia legyen az utolsó post, most meg azért muszáj írnom, hogy ne egy kvázi-gasztró legyen a legfrissebb, mert Isten sem mossa le rólam hogy pappitót plagizálom.

Persze mondanivalóm is van: meg kelletett venni a repülőjegyeket, ezen az áron és ezekkel a kondíciókkal nem tartotta tovább a légitársaság.


Repülőjegy

Az előzményekről annyit, hogy volt egy remek EvaAir kombi foglalásunk, felnőtteknek illetékkel 310 ezer HUF környékén, bécsi indulással. Aztán valamikor nyáron az Eva önhatalmúlag törölte a Taipei-Auckland járatát, és ennek köszönhetően borult az egész koncepció. Alternatívaként Brisbane-i átszállással vitt volna, ami a megnövekedett ár (fejenként +100 ezer HUF) mellett még az ausztrál átszállóvízum problémakörét is behozta a képbe.

Kétségbeesetten kértem az ügynökömet, hogy kerítsen már valami megoldást, de nem igazán talált semmit. Csanád épp akkortájt ajánlotta Andreát a Nagypihenés nevű irodától, akit én is megkerestem. Kiderült, hogy barátságos, gyors, segítőkész, és zseniális. Egy nap alatt talált egy olyan útvonalat, ami először keletnek indulva (Finnair+Cathay) nemcsak olcsóbb, mint az eredeti jegy volt, de még az indulás is budapesti.

A történethez hozzátartozik, hogy Andrea nem akarta bevállalni a jegy tologatását, tehát nála azonnal - 72 órán belül - ki kellett volna fizetnem, ami 800 ezer forint esetében szerintem azért túl nagy jófejség egy repülőtársasággal szemben, úgyhogy a kapott információval visszamentem a Moreához, akik vidáman toligálták nekem amíg lehetett, múlt hét csütörtökön fizettem ki.

A korrektség nevében viszont el kell mondanom, hogy a Nagypihenés nélkül kicsi lett volna az esély, hogy megtalálom ezt a jegyet, szóval forduljatok hozzájuk nagy bizalommal (és ne riasszon vissza a kőkorszaki weboldaluk sem.)

Biztosítás

Azt hiszem, korábban már szóltam erről, de most már konkrét minden. Létezik egy úgynevezett "storno biztosítás", amivel megoldható az, hogy ha valami nagyon-nagyon közbejön, és mégsem tudunk utazni, akkor a jegynek nem csak 50%-át, hanem a teljes vételárat visszatérítik. OK, a hungaro-hetero valóságtól ne rugaszkodjunk el, kell hozzá orvosi igazolás, de hát azt nem nehéz prezentálni ugye, ebben a korrupciómentes, tiszta és egyenes világban. Hármunknak összesen 30 ezer HUF volt, úgy döntöttünk hogy ennyit megér 400 ezer HUF biztonsága.

Baleset- és poggyászbiztosítással nem foglalkoztam, mert a domborulatkártyámhoz tartozott egy európai utasbiztosítás, amit 7 ezer forintos éves díjért ki tudtam terjeszteni az egész világra, meg az egész családra is. Ez egyébként csak akkor érvényes külországban, ha három hónapnál rövidebb ideig tartózkodunk ott, de reményeink szerint akkorra meg már lesz valami rendes biztosításunk - vagy öngondoskodós, vagy munkából adódós.

Erősen remélem, hogy az utóbbi.