Nulla egész kettő - kis lépés az emberiségnek

Próbálok nem napi apróságokról írni, csak a tényleges, kiköltözésünkkel kapcsolatos eseményekről tudósítani.

Nos, a legutóbbi bejegyzés kissé keresztülhúzta ezt az elhatározásom, de van mentségem. (40 fokban elfogyasztott 7 éves magvalt szilva.)

Tehát előbbiről ennyit, és utólag is elnézést.

A lehetőségeinkkel kapcsolatban pedig vannak fejlemények, nem tudom, mennyire izgalmas. Beszéltünk - leveleztünk - sokat a korábban említett bevándorlási ügynökkel, Hajnalkával.

Gyerekkel az ember nem kapkod - úgyhogy sorra is vettük a tennivalókat, egy évünk van nagyjából. Egyikünk szakmája sem abszolút hiányszakma, és ez a lista a közeljövőben még szigorúbb lesz, úgyhogy eltekintettünk az SMC vízum igénylésétől, mert rizikós és nagyon költséges is. A sima két éves Work Permitet fogjuk intézni, Hajnalka segítségével. A tervem nem túl bonyolult: most gyűjtögetünk kb. februárig, akkor kezdjük az aktív munkakeresést, főleg páromra koncentrálva. Úgy gondolom, hogy nem pusztán a ténylegesen meghirdetett állásokra fogom őt ajánlani, hanem átnézzük módszeresen a szakmájába vágó cégeket, és megbombázzuk azokat, akiknek a profiljából látszik, hogy használják azt a technológiát, amire a párom specializálódott. Nem gondolom, hogy könnyű menet lesz, és garancia sincs hogy így találunk munkát, de mindenképp megpróbáljuk - ha sikerül valakit meggyőzni, ő is jól fog járni. Akkor én partner vízummal indulok, és helyben derítem fel a lehetőségeket.

Ezzel egyidőben viszont kipuhatolom a saját lehetőségeimet is - egyik ügyfelemnek ugyanis stratégiai partnere egy nagy aucklandi cég. Találkoztunk Budapesten - tárgyaltam és tolmácsoltam - de azóta is levelezünk a főnökkel meg a barátnőjével is, kifejezetten szimpatikus csapat. Kitapogatom, hátha szükségük van rám. Ha én rajtuk keresztül work offerrel tudok kimenni, akkor párom lesz a partner vízumos, akkor neki kell majd helyben keresni valamit.

Addig sem ülünk persze tétlenül, szépen elő fogunk készülni - ami talán a legfontosabb, hogy párom angoltudását fel kell húznunk. Ehhez remek információt találtam egy madaras blogon (köszi Tamás!) pontosan itt, de van még egy rakat hasznos információ, javaslom böngészésre.

Helyesbítenék - tegnapelőtt óta még több hasznos dolog került fel, tehát érdemes nyomon követni.

Úgy általában egyébként azt tapasztalom, hogy remekül tenyereltem Csanád blogjába, mert tőle dobbantva kiváló más forrásokra bukkanok. Sőt - pusztába kiáltott szúnyogos jajveszékelésem egy csinos kis vérszívós bejegyzéssel díjazta, köszönöm itt is:)

Kíváncsian figyelem közben Pali nagy útját is, az éppencsak útra kelők vagy nemrég érkezettek tapasztalataiól tudunk a legtöbbet nyerni (aljas, önző módon.)
Elképedve olvasom őt, lenyűgöz ahogy a világot látja - nem tudom hogy mi a szakmája, de biztos hogy valamilyen analitikus mérnökember. A beszámolója közepe felé már folyamatosan vigyorogtam, mert megszámoltam vele gondolatban minden lépcsőfokot, megfigyeltem minden táblát, megjegyeztem a helyi pénzek árfolyamát, és úgy általában számszerűsítettem és rendszereztem én is mindent:)
Amire igazán kíváncsi vagyok most, hogy vajon miért ment turista vízummal, miért nem rögtön munkavállalásit intéztek... de remélem, hamar kiderül. Már jó egy hete nem írt - bízom benne hogy nem hagyott fel a blogolással.

Nos tehát, araszolunk szépen a kis tyúklépéseinkkel arccal előre, jelenleg minden esély és eltökéltség rendelkezésre áll, hogy megszabaduljon tőlünk ez az ország.