2009. július 9., csütörtök

Ismerem, ismerem...

Kis lelkiélet következik.

Auckland hatalmas. 1,4 millió lakos több, mint ezer négyzetkilométeren (összehasonlításul: Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren). Ahogy már korábban szakszerűen megemlítettem: ez egy nagy lapaty.

Nagyjából két hónapja voltunk itt, amikor egyszercsak bevillant a felismerés: milyen furcsa, hogy nem furcsa... hogy nem idegen, hogy nem ismeretlen ez az új helyzet, pedig egy másik kultúrában vagyunk, a világ másik végén. Azóta is sokat gondolkoztam ezen, és mostanában kezdett kikristályosodni, hogy mi okozza ezt az érzést.

Auckland a maga kozmopolitasága ellenére olyan, mint egy nagy falu. Lehet, hogy csak a véletlenek fura összjátéka, de azért ideírom teljes összevisszaságban, hogy mik erősítik ezt a benyomást:
  • North Shore egyik átlagos kis iskolájában a szülői értekezleten felfigyelünk egy magas, hosszú hajú apukára, mert annyira kiwi. Pár nappal később a city kellős közepén sétafikál, a dugóban ülve szúrjuk ki.
  • 50 kilométerre a várostól, a Gulf Harbourban, ahol Mme Pukke lakott korábban, levittek kicsit tengerpartozni. Mutatott egy házat, hogy hát itt is milyen érdekes lehet lakni, hogy rálátsz a saját hajódra... A heti rendszerességgel érkező Property Press ingatlanos újságban meg 4 hónap múlva kiszúrom ugyanazt a házat. Még Budapesten sem ismertem fel soha házat újsághirdetésben...
  • Jocót megkérték motoros barátai, hogy szeptembertől vigyázzon a házukra. Vajon hol van a ház? Hát persze hogy velünk átellenben, látjuk az ablakból.
  • A közértben az iskolatitkárt majdnem elütöm a bevásárlókocsival.
  • Mme Pukke Highburyben fut bele abba a kis ázsiai lányba, akivel Albanyban végeztek el együtt egy barista tanfolyamot.
  • Whatever Zsuzsi elmegy a találomra kiválasztott békebíróhoz, aki felveszi a telefonját - és pappito kollégájával, Gyulával beszéli meg a repülőjegy-foglalása részleteit...
  • ...és még folytathatnám.
Ilyen, és ehhez hasonló impulzusok érnek megállás nélkül, néha már a saját, 30 éven keresztül nyúzott élőhelyünknél is megszokottabb és otthonosabb közérzetet teremtve.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a rendőr büntetés helyett könyékig túrkál az autópálya közepén lerohadt kocsimban (erről majd lesz egy külön post:), a szerelő felhív hogy ne haragudjak, de túlszámlázott, az adóvisszaigénylést beadástól számított egy napon belül utalják, a tönkrement gyerekcipőt sajnálkozva, blokk nélkül cserélik, és még arra is figyelnek, hogy egy számmal nagyobbat adjanak, stb. stb. stb.

Csanád egyszer írt a fordított kultúrsokkról. Én egészen eddig fordított kultúrsokkban éltem Magyarországon, most meg olyan, mintha minden végre megnyugtató, értelmes és biztonságos lenne körülöttünk. Remélem, hazaértünk.

Na, lelkiélet off.

7 megjegyzés:

Pappito írta...

"Budapest 1,7 millió lakos 525 négyzetkilométeren"

maximum éccaka :) nappal inkább 2,5-2,8m ellenben a területe legalább nem változik a napszak függvényében. (csak a szokásos hőtágulás)

:)

egyébként tényleg van ilyen jelenség, amiről irsz - mondjuk nekem rendőr nem turkált még az autómban - de ez a bevásárlókocsival elütöm az ovi vezetőjét a zöldségesnél ez megvan.

Immacolata írta...

Hát már ennél több helyen nem nézem meg, de Budapest lakossága a 2008 január 1-i adatok alapján mindenhol 1 702 297 fő.

Most vagy az van, hogy tavaly óta beköltözött 800 ezer ember (amit nem hinnék, mert én pl. elköltöztem) vagy hozzáolvastad az agglomerációt is, pappa.

Unknown írta...

Höhö, miért érzem azt, hogy én is vágyom oda? :-D (Én még itthon ragadtam, egyelőre, egyre kevesebb kedvvvel, viszont sajna nz-i hiányszakma nélkül.)
Tényleg, a leírások alapján - és Immát ismerve ez így is van - annyira pofonegyszerű és kerek ott minden! (Hehe, leszámítva azt az állítólag magyar búvár bácsit aki bendzsóval ölt meg egy általa homokosnak ítélt helyi lakost...) Szóval miért működik ez ott ilyen természetesen és gördülékenyen? Énisakarokilyet!

Puszi,
JT

MartinIsti írta...

Kellemes volt elolvasni.

Részemről jöhet több lelki élet is :)

Az R-eket illetően mi a helyzet?

gombi írta...

"Még Budapesten sem ismertem fel soha házat újsághirdetésben..."

ezt igazolom, mivel IRL is nehezen ismersz fel házakat 2x egymás után... :) :) :) :) :) :)

kazohin írta...

Az úgy van, hogy nappal beáramlik az a bazi sok környéken lakó, aki vidéken lakik és Pesten tanul vagy dolgozik.

Ezek (mi :)) jó 1, másfél millió lelket tesznek, teszünk ki.

Immacolata írta...

Jóvan, hát ide meg beáramlik 1 millió turistavízumos.

Ezek voltunk mi(én) Gaia.

nyehehe.