2010. február 4., csütörtök

Jogosítvány - gyakorlati vizsga

Nos, még egy kis szösszenés a tegnapihoz, főleg a kommentek nyomán:

valóban fontos megjegyezni, hogy nem igényel különös előkészületeket az itteni kreszvizsga, ha tisztában vagy az alapokkal, és utánanézel annak a néhány helyi sajátosságnak. Nem jellemző a "becsapós" kérdés. Élesen emlékszem, anno a magyar vizsgán hosszasan kellett szemantikailag is elemeznem a kérdéseket, olyan nyakatekerten fogalmazták meg őket. Itt egyszerű, lényegretörő, értelmes, logikus a nagyja.

Hobénak kis reakció a körforgalomhoz: a Road Code-ban roundabout-nál ezt írják:
"At some small roundabouts it may not be possible to give three seconds warning, but it is courteous to give as much indication as you can."

Hát nemtom, erre nem mondanám azt hogy "egyértelműen le van írva":) Ennél kevesebb is elég okot ad a kiwiknek a bénázásra.

Gyakorlati vizsga
A sikeres kresz után rögtön előjegyeznek a gyakorlati vizsgára is, ott helyben, pár percen belül. Megkérdezik, hogy melyik helyszín és melyik időpont a legkellemesebb számomra. (És nyilván legombolják a súlyos pénzeket is.) Külön felhívják a figyelmem, hogy az autómnak - igen, saját kocsival vizsgázunk - ellenőrizni kell a féklámpáit, indexeit, valamit a WOF (műszaki) és a registration (izé, gépjárműadó-úthasználati díj whatever) érvényességét. Azért is szóltak, hogy mindenképp legyek pontos, ellenkező esetben buktam a vizsgát, és újra ki kell fizetnem a vizsgadíjat.

Nos, a fenti figyelmeztetés ellenére az orrunk előtt vágtak meg egy igen érdekesen felöltözött leányzót, mert nem égett a rásegítő féklámpája. A hölgy egyébként valószínűleg nem a vezetési tudásával akarta lenyűgözni az oktatóját, simulós bugyikék lasztexnadrágban és hatalmas kivágású passzentos felsőben próbálkozott, a ruhadarabok felfedtek rengeteg olyasmit, amit igazán nem szerettünk volna látni... na de ez megint off volt, szóval hogy épeszű ember nyilván nem egy hulladék járművel megy vizsgázni. Arra is figyeltem, hogy szép tiszta, csillogó legyen, hátha számít az első benyomás.

És akkor a vicces része.
Whateverék Zsuzsiját kértem meg, hogy legyen a licenced personom, mert ugye ekkor már egy hete elvesztettem a jogom, hogy egyedül vezessek. (Ez egy vicces szitu itt - egy évig vezethetsz korlátozás nélkül az érvényes jogsiddal, ám ha honosítani szeretnéd, és le is vizsgázol a helyi kreszből, no akkor már csak felügyelettel járkálhatsz, még vizsgázni is.) 13 éve vezetek, ezért egyáltalán nem tudom már, hogy kell koncentrálni, nyilván mindent rutinból csinálok, még az indexelés helyett történő ablaktörlést is. Úgy okoskodtam, hogy már a vizsga helyszínére vezető úton is koncentrálni fogok, hogy begyakoroljam a dolgot.

A koncentrálás igen mókásra sikeredett. Először lepadkáztam egy kanyart, többször satufékeztem, állandóan össze-vissza indexeltem, mindent markoltam veszettül két kézzel, (nemcsak a kormányt), és hát úgy általában úgy néztem ki, mint akinek fogalma nincs, merre van arccal.
Szegény Zsuzsi, akit már számtalanszor utaztattam, szerintem ekkor már az életéért imádkozott csendben, miközben én koncentrálva vezettem... aztán közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy akkor esetleg magán a vizsgán jobb lenne, ha nem koncentrálnék, hanem mondjuk mi lenne, ha csak mennék, ahogy szoktam?

Valójában örülök, hogy ezt egy kis előzetes gyakorlatozással megúsztam, ha a vizsgán kezdek el tudatosan odafigyelni ilyen kiváló eredményel, valószínűleg meg is buktatnak.

Pár perc késéssel megjelent a vizsgáztatóm. Browns Bayről tudni kell, hogy van ott pár frusztrált, szőrös szívű, bunkó, arrogáns, szándékosan kötözködő vizsgáztató, aki már több közeli ismerőst megbuktatott, és azoknak is szerzett pár kellemetlen percet, akiket átengedett. Szerencsére láttuk az időpontom előtt negyed órával elhajtani egy burnuszos hölggyel, akkor egy percre fellélegeztünk: nem őt fogom kapni (a vizsga elvileg 40-50 perces). Nos, nem egészen öt perc múlva már vissza is tértek, ami szerintem csak életveszélyes manőver vagy súlyos szabálytalanság esetén fordulhat elő - a lényeg, hogy nem voltam védve többé.

Mázlim volt.

Egy nagydarab, édes-kedves, búgó hangú kiwiember döcögött elő, és a nevemen szólított. Már lefelé menet majdnem lementem alfába, mély bariton hangon duruzsolta, hogy ő most megnézi az irányjelzőimet és a féklámpáimat, és hogy nagy kérése lesz hozzám: indítsam be a motort. Gondoltam, itt elsütök egy kis vicceset, meg tudomására hozom hogy nem most kezdtem az ipart, és mondtam neki, hogy 13 év után remélem, ez azért nem fog kihívást jelenteni. Erre visszaviccelődött, hogy ha én ekkora szakértő vagyok, akkor bónusz nehezítésként arra is meg fog kérni, hogy az ablakaimat is húzzam le, hogy be tudja kajabálni az instrukciókat.

Ellenőrzés után elkezdtünk kocsikázni, előtte szájbarágó módon, hipnotizálóan nyugodt hangon elmondott mindent, és később is végig nagyon rendes volt, nem ijesztgetett és nem stresszelt fölöslegesen.

Valamiért mániákusan U-turnöket csináltatott velem, bementünk vagy 20 zsákutcába, ezt nem is értem, valakinek nehézséget okoz mindennemű ipszolonok nélkül hatalmas öblökben megfordulni? Külön kedves volt tőle az is, hogy a jobbra! balra! vezényszavakat hatalmas karmozdulatokkal kísérte, mintha tudta volna, hogy ez még magyarul sem egyértelmű számomra. Kb. 10 perc suhangatás után bementünk egy bevásárlóközpont tömött parkolójába, és megkért hogy parkoljak le valahol. Gyakorlott vadászként (nem volt olyan rég a boxing day) kiszúrtam egy helyet egész közel, be is suhantam oda... majd észrevettem, hogy sudár, karcsú, mondhatni nádszál testalkatom ellenére én is alig-alig tudnék kiszállni - ő meg finoman fogalmazva is nagyobbacska volt, úgyhogy kissé megilletődötten kérdeztem, hogy tervezett-e kiszállni... (1. számú beszólásom)
Nagyot vigyorgott, és közölte, hogy nem, viszont őszintén szólva nem gondolta volna, hogy egy "lady" igazítás nélkül be tud állni egy ilyen szűk helyre. Mondtam neki, hogy élne csak egy kiwi egy hónapig Budapest belvárosában, azután már bárhova be bírna állni, nem úgy, mint most (2. számú beszólásom).

Itt azért kezdtem megnyugodni. Főleg, mert mondta, hogy ez volt a teszt első része, és csudálatosan teljesítettem. A következő kihívás az volt, hogy kereszteződéshez érve meg kellett néznem a mozgó járműveket és egyéb, súlyos veszélyforrást jelentő kisdedeket és bicikliket és kutyákat, majd rögtön a kereszteződés után félreállva el kellett neki sorolnom azokat.

Hát ez gyászos volt. Főleg azért, mert az oncoming (szemből jövő) autókra következetesen azt mondtam hogy ahead (előttem haladó), valamint komoly nehézséget okozott a "jobbról" meg a "balról" szavak megfelelő alkalmazása, úgyhogy végül karlengetésre szólított fel, meg úgy általában leblokkoltam, vagy mi. Elkanyarodás után már azt sem igazán tudtam volna megmondani, hogy merről jöttem. Játszottunk ilyet négyet-ötöt, aztán megjegyezte, hogy megállapítása szerint a szakmám se nem kém, se nem rendőrnyomozó, mert szerinte az engem körülvevő környezetből nagyjából semmit sem tudok memorizálni (Vizsgáztató beszólása, Nr. 1). Azt hiszem, a Zsuzsi által emlegetett szőrösszívű oktató itt már meg is buktatott volna. Ő ehelyett elvitt engem egy olyan körforgalomhoz, ahol szökőévben egyszer jött autó, és hagyta, hogy ott figyeljem meg sasszemmel az egyetlen jobbról érkező járművet, meg a szelíden bólogató fákat.

Megkérdezte, hogy mi lenne a véleményem, ha a moving hazard témakört lezárva a következő vizsgatételre terelődnénk, én meg bőszen bólogattam. Előre elmondta, hogy most pedig az 50-es szakaszról egy 80-as részre fogunk menni, hogy megnézze, nagyobb sebességnél is ilyen safe lady vagyok-e. Innentől kezdve tulajdonképpen már csak beszélgettünk, nem nagyon piszkálta a jegyzettömbjét sem. Kérdezte például, hogy milyen nyelveken beszélek. Mondtam, hogy beszéltem anno folyékonyan franciául és oroszul, de használat hiányában ezek sajnos elkoptak. Nos, a következő kanyarodásnál így szólított fel: et ici, á droit. De ezt úgy ejtette ki: a dzsrjoát. Csípőből, zsigerből javítottam a kiejtését, és mondtam, hogy szó végén a té-t nem ejtjük. (Beszólásom, nr. 3.) Ezen is már csak vigyorgott - vagy azon, hogy mennyire behúztam a nyakam utána? Mindenesetre innen már csak sétakocsikázás következett, szórakoztató tereferével. Mikor megérkeztünk a kiindulópontra, megkért, hogy menjek be egészen az épületig, és az ott parkoló fehér autó mellé parkoljak be. Azt hittem, hogy ilyen lusta, de később felvilágosított, hogy ez volt az utolsó vizsgafeladat. Well, azért most már nagyjából értem, hogy miért ilyen lehetetlenül ügyetlenek a helyi sofőrök. Ha az U-kanyaron meg a "kapubeálló" parkoláson el tudnak vérezni, akkor már semmin sem csodálkozom.

Útközben sajnos kétszer is felszökött 55-58-ig a sebességem 50-es táblánál, mert úgy vezettem, ahogy szoktam, nem koncentráltam..., szóval kicsit aggódtam, hogy ezen el fogok hasalni. Próbáltam ott elviccelni, hogy downhills meg izé, de persze neki volt igaza, hát túlléptem én a megengedett sebességhatárt. Szerencsére ezt még nem találta olyan kirívóan nagy hibának, úgyhogy gratulált, és mondta hogy átmentem. Majd közölte, hogy akkor most elveszi az ideiglenes jogsimat, amit a sikeres kreszvizsgáért kaptam. Mondtam neki, hogy ne máááár, végre tudtam volna bort venni a New World áruházban, ahol mindig 25 évesnél kevesebbnek néznek és a helyi jogsimat követelik... De ő hajthatatlan volt. Kikászálódtunk, gratulált, és mondta, hogy most már pihenhetek, menjek el és igyak egy jó teát... vagy egy pohár bort (Vizsgáztató beszólása, Nr. 2.).

Nos, így történt nagyjából.

Tanulságok:
  • Ha már eleve van jogsid, és vezettél is eleget itt, akkor ne koncentrálj! Vezess úgy, ahogy szoktál, max arra figyelj amiben lehet hogy általában kicsit lazább szoktál lenni, pl. indexelés körforgalomban, vagy akkurátus megállás a stop-táblánál
  • Legyen a kocsid rendben műszakilag, minden papírja legyen érvényes, és legyen tiszta
  • Legyél alázatos és normális, ne kötözködj a vizsgabiztosoddal, ne oktasd ki, adj neki igazat
Most már csak arra várok, hogy a postás kihozza nekem a szép új, illatos lokál jogsimat a papírfecni alakú ideiglenes jogosítvány helyett, és akkor teljes joggal furikázhatok majd.

5 megjegyzés:

Hella&Krisz&csajok írta...

tervezett-e kiszállni... hihi, ez jó volt! De a többin is jókat mosolyogtam. :)

hobe írta...

Korforgalmas iranyjelzest majd megbeszeljuk a kovetkezo szalonnasutesnel, jogsihoz gratulalok!! Vegyel bort!

kisrumpf írta...

Dejóneked... én nem mertem beszólni, semmit sem, be voltam sz*rva. Sosem lehet azt tudni ezeknél az íreknél. Nem olyan kedvesek, mint a kiwik.

BTW nem hittem volna, hogy nálam valaki hosszabban írja le a vizsgázását... de lám! :-)

Gratula!

rosszcsont írta...

Szia, en azt szeretnem kerdezni, hogy milyen feltetelekhez kotott Uj-Zelandra kijutni?
Nekunk 4 gyermekunk van, a ferjem tortenesz, en regesz vagyok. O gorog, az ELTE-en vegzett Pesten, en itt gorogul Thesszalonikiben.
Milyen szempontok vannak?

Immacolata írta...

Kijutni nem kerül semmibe, nincs feltétel. Az csak az ittmaradáshoz kell:) Négy gyerekkel azt mondanám hogy rengeteg pénz, két hiányszakma, kiváló angoltudás.

Történész-régész szerintem nem hiányszakma, de inkább forduljatok szakemberhez, javaslom Hajnalkát http://bevandorlas.co.nz/