Néhány személyes gondolat, erről az egész blogírásról.
Borzasztóan nehezemre esik írni - no és hát nem azért mert nem vagyok elég szószátyár, sőt. Az egész blogírással kapcsolatban fájdalmasan cinikus érzéseim ébrednek, főleg a sok semmitmondó, semmiségeket világba kiáltó, aztán vadidegeneket fontos külső referenciának tekintő és vadul veszekedő bloggazda miatt. Persze tudom, hogy most beszámolok, dokumentálok, saját magamnak spórolok későbbi e-maileket és hosszas magyarázkodásokat - de azért egészen meghasonlott érzés, szóval elnézést és bocsássék.
Másrészt viszont nekem nagyon sok információm származik ilyen-olyan blogokból. Még a szörnyűségesekből is. Ezért egy kicsit úgy érzem, mint mikor babaruhákat adtam tovább - kaptam valakitől, nem adtam érte semmit, de aztán én is adtam valakinek, és nem kértem érte semmit.... Szóval, leginkább ezzel a bloggal igyekszem balanszba hozni a világ nagy esélykiegyenlítő gépezetét, és leírom a legelejétől a történéseket.
Talán meglepő, hogy mi a francért huhogom az éterbe az összes szakmánkat, végzettségünket, életkorunkat... Hát pont ezért. Nekem ez hiányzik legjobban - látom a munkakeresési mizériát, esetleg a letelepedési vagy munkavállalási papírok körüli intézkedést, de azt nem, hogy mindezt milyen adottságokkal tették a blogírók. Ezért írtam le - mi ezekkel indulunk. Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudom még eldönteni.
Remélem, hogy durván 10 hónap múlva már tisztán látszik majd.
Hát nagyjából ennyi lelki életet, ezt nem fogom azért túlzásba vinni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Beszélj hozzám nyugodtan