Újzélandos hétvége

A hétvégén találkoztunk Pukekó Tamásékkal, jól. :)
Talán már sikerült vázolnom, hogy nem túl erős bennünk a közösségi szellem, kicsit aggódtam is hogy mi a viharról fogunk beszélgetni 3 órán keresztül néhány ismeretlennel... Hát, mit mondjak: a vége az lett, hogy jól elkéstünk a következő programunkról, mert közel sem volt elég az a rövid ebédszünet, amit beiktattunk erre a célra.

Aljas módon elhozták a fényképalbumukat, amire rácsorgattuk a nyálunkat (és ez független volt az iszonyat finom ebédtől, amit elfogyasztottunk). Érdekes volt, hogy mennyire hasonlóak a képletek: itt az asszony, ott az ember intézkedik, itt az egyik eszik bele mániákusan a másik ételébe, ott meg fordítva...:) és a végeredmény ugyanaz: eltökélt fiatal pár, akik komoly munkát és pénzt fektetnek abba, hogy értelmesebb körülményeket biztosítsanak magunkak, meg a már megszületett, vagy tervekben szereplő ivadéknak.

Pukekónéval félrevonultunk egy negyed órára, hogy megtárgyaljuk az élet nagy dolgait női szemmel is. Nem is csodálkoztunk, hogy a fiúk egy perc múlva már így beszélgettek: ".... applet...nem, xml-ből húzza be... flex script...dhtml..." Szóval amíg mi lányok kitárgyaltuk, hogy 20 éven keresztül kvázi szomszédok voltunk, addig a fiúk sem unatkoztak. Mindig is mondtam, az informatikus az nem egy szakma hanem komoly betegség.

Három óra úgy repült el, hogy a lényegről még nem is beszéltünk, aztán befutott még egy házaspár, akik nem írnak, csak olvasnak - Tamás blogján keresztül kapcsolódtak be. Sajnos őket már hátra kellett hagynunk, pedig szintén nagyon szimpatikus pár voltak.

Nem tudom már, hol olvastam, hogy egyre több magyar van kint - talán hobe pöttyentett el ilyet valamelyik fórumon - és kicsit aggódtam is. Most azt mondom, ha csupa ilyen normális ember megy ki, akkor rendbe'.

Summa: tök jó volt, és ismételendő, kötelező jelleggel. Plusz: újra szembesültem az egyéni fra... far... frr... frazeológiámmal. Nem egy úgynevezett "humoros" megjegyzésemre kikerekedett, bamba tekintetek válaszoltak:)

Folytatódott aztán a hosszú hétvégén az újzélandozás, egészen intenzíve. Először is megnéztük a Bálnalovast, ami számomra egy túlságosan is szájbarágó, hatásvadász módon előadott történet - mégis lenyűgözött. Oké, Lisa Gerrard amúgy is favorit, de azok a mellékesen odadobált képek a háttérben, hát lélegzetelállítóak voltak.

Pénzügyek
Később összeraktuk a szokásos költségvetést, ami nálunk hagyományosan minden nagy családi projekt előtt elkészül (legutóbb pl. lakásfelújításnál). Oda-vissza számoló excel tábla, ami a jogsi honosításától kezdve a lakásbérlés költségein keresztül a vízumdíjig minden tételt tartalmaz. Újra köszönet Palinak - nemcsak azért, mert mérnöki pontossággal rögzítette az összes költségét, ami a mi kalkulációnk alapjául szolgált, hanem azért is, mert komoly spórolási tényezőket sorolt fel: pl. Health Report a negyedéből kihozható, ha itthon csináltatjuk meg. A másik sheet meg a bevételi oldalt számolgatja, vagyis azt, hogy mennyit tudunk a cél érdekében összeharácsolni.

A kalkuláció részleteivel nem untatok senkit, majd egyszer, ha végleges lett, közzéteszem. Elnagyolva viszont a következőt tudom mondani a költségekről:

Egy három fős család biztonságos és megnyugtató kihelyezése a következőképpen néz ki anyagilag:
Indulás: 15 000 NZD (utazás, vízumügyintézés, lakásbérlés, autóvásárlás)
Tartalék, fél évre: 18 000 NZD (a legminimálisabb, havi 3000 NZD megélhetési költséggel számolva.)

Igen, ez nem kevés pénz, 4-4,5 millió HUF. És ebben még nincs ráhagyás, mondjuk kajára, taxira, országjáró körütazásra, bálnanézésre, múzeumra - na meg előre nem látott költségre.

Persze legszerencsésebb esetben a tartalékhoz nem is kell nyúlni - ha legalább egyikünk gyorsan elhelyezkedik, akkor a kivitt tartalék mindjárt másképpen viselkedik, de gyerekkel szerintem ez a minimum aminek lennie kell.

Hát nagyjából ez: UFF.